A magyar konyha és gasztronómia kialakulása

Egy nép étkezési kultúrája, szokásai, konyhájának fejlõdése az adott nép történelmével szorosan összefügg. A honfoglalás elõtti korban az elõmagyarok az uráli õshazában halászattal, vadászattal, gyûjtögetéssel szerezték meg táplálékukat. Az étkezésre, a felhasznált nyersanyagokra és a készítési módokra az ebbõl a korból származó szavakból következtethetünk, így pl. hal, õz, vad, nyúl, keszeg, sügér, fogoly, fajd, õz, stb.. Õseink eledelüket nyárson sütötték vagy fõzték, de már alkalmazták az aszalást, a szárítást, a füstölést is. A Kr. elõtti elsõ évezred közepén a Volga mentén vándorló õseink pásztornépek voltak, de kezdetleges földmûveléssel is foglalkoztak. “A magyar konyha és gasztronómia kialakulása” bővebben

A hazai szőlő- és borkultúra kialakulása és fejlődésének fő szakaszai

A szőlőkultúránk fejlődésének egészét érintő irodalom viszonylagos szűkössége mellett szembeötlő az, hogy az eredet, az egymást váltó történeti hatások kérdését milyen sokan érintették. Hosszú ideig általánosan elfogadott álláspont volt, hogy ezt a művelési ágat a rómaiak honosították meg a Kárpát-medencében. Az újkori szerzők közül minden valószínűség szerint Bél Mátyás idézte elsőként 1730 táján Victor Aurelius római történetírónak azt a kijelentését, miszerint az illíriai születésű Probus császár Kr. u. 272-ben ültettette el az első szőlővesszőket a szerémségi Mons Almuson. “A hazai szőlő- és borkultúra kialakulása és fejlődésének fő szakaszai” bővebben

A sör

A sör több, mint egyszerű innivaló. Több, mint maláta, komló, víz és élesztő együttese. Több mint egy átlagos fogyasztási cikk, mely ott sorakozik a szupermarketek polcain. A sörnek évezredes története, kultúrája van. Népszokások kapcsolódnak hozzá, mondások, műalkotások örökítették meg “dicsőségét”. Volt már az uralkodó osztály kiváltsága és a legszegényebbek itala. Néhol szinte előírták a fogyasztását, míg máshol üldözték, betiltották, fogyasztóit börtönbe zárták vagy éppen kivégezték.
“A sör” bővebben

Kivégzésről nevezték el a hamburgert

A híres fogások elnevezéséhez sokszor neves személyiségek, különleges események vagy helyszínek adják az ihletet. Az írek egyik helyi specialitása, a Lynch Burger egy középkori családi kivégzésről kapta a nevét. A meglehetősen sötét múlttal rendelkező hamburger az Írország nyugati részén fekvő Galway városából ered. 1493-ban James Lynch FitzStephen polgármester fia féltékenységből megölt egy spanyolt. “Kivégzésről nevezték el a hamburgert” bővebben

Kérnék egy feketét!

Kávét inni, mindig szertartás. Legalábbis sokan gondolják ezt így… sokan, sokfelé, a nagyvilágban…ha tehetik, isszák is mindenféle módokon…tejjel, cukorral, mézzel, mentával, tejszínnel, fahéjjal, sáfránnyal, citrommal, mogyoróval, naranccsal…van, hogy csak magában kívánja az ember fia (lánya)
van, hogy rummal bélelik van, hogy költeménnyé alakítják és valami egészen kitekert furcsa névvel illetik… “Kérnék egy feketét!” bővebben

A szomorúságról, és arról, hogyan segíthet nekünk a kávé

Ha az ember szomorú, legtöbbször elég egy cappuccino és egy kis pohár víz, meg az az apró csokoládé, amit a gőzölgő italhoz adnak. Ahogy a tiszta víz által felszabadított útra érkezik a kávéval mosott csokikrém, úgy csúszik a lelkünk bele a kávé-kakakó fürdőbe, s megmártózva benne úgy szerez magának új kérget, hogy közben nem is kell odafigyelni rá, mi is volt a gond a baj, a szomorúság elillan. “A szomorúságról, és arról, hogyan segíthet nekünk a kávé” bővebben