Budapest fattyúnyelve

se nem jassz, se nem argó=leletmentés

 

A régi Budapest a fattyúnyelvebn

Zolnay Vilmos-Gedényi Mihály

Fekete Sas Kiadó

Gyakran látszik úgy, hogy a tudomány egyes eredményeinek megszületésében nagy szerepe van a véletlennek. A magyar szlengkutatás két kiemelkedő munkásának, Zolnay Vilmosnak és Gedényi Mihálynak az egymásra találása, a közös munka ötlete is ilyen látszólagos véletlen eredménye volt: Budapest 1944-1945. évi ostroma alatt a légoltalmi óvóhelyen ismerkedtek meg, s beszélgetéseik során hamar kiderült közös érdeklődésük az általuk fattyúnyelvnek nevezett, manapság inkább szleng néven emlegetett nyelvi jelenség iránt. Elhatározták, hogy amint lehet, közösen rendezik addigi gyűjtéseiket, és elkészítik a magyar fattyúnyelv teljességre törekvő nagyszótárát.

Két évtizedes munkával, saját gyűjtéseik mellett több száz tanulmány, cikk, könyv és szótár feldolgozásával el is készült ez a méreteiben világviszonylatban is párját ritkító munka, benne a magyar szleng eddig ismert 200 évének majd százezer adata.

A sors fintora, hogy se ez a nagyszabású szótár, se a Zolnay–Gedényi szerzőpáros által készített más szleng témájú munkák nem jelenhetettek meg. Fölösleges ma már keresni annak okait, hogy ezelőtt 30-40 esztendővel milyen tudományos és (tudomány)politikai, személyes és személyeskedő indokai voltak a 24 gépiratos kötetben maradt nagy fattyúnyelvi szótár meg nem jelenésének. Annyival azonban tartozunk a magyar nyelvtudomány e két robotosának, hogy nevüket egy általuk készített könyv is megőrizze.

Az itt útjára bocsátott munka sajátos, nem elsősorban tudományos műfajt képvisel a szlengről szóló művek sorában. Nem szótár, hisz a benne lévő szavak nem szoros betűrendben vannak, és nem is tanulmány, hisz szócikkekben ad információkat. Ráadásul ezek az információk sem általában a szlengről szólnak, hanem sokkal inkább Budapestről, Budapest történetéről. Ez a könyv a nyelvészet eszközeivel egy sajátos várostörténetet vázol fel, s mivel anyagát a fattyúnyelvből meríti, a belőle kirajzolódó képből századunk első felének nem hivatalos Budapest-történetével ismerkedhet meg az olvasó.

Ez a város valaha a Mokambé volt, közepén egy folyó szelte ketté, a Dungaj, a körbevett sziget neve Szizsé volt.A Frisspest alatti részt hívták Disznófalvának. A kötet bűbájos, jelentős nyelvi teremtőerőről tanúskodik és nagymértékben megkönnyíti a sorsát annak, aki Kóbor Tamásról ír szakdolgozatot, vqagy épp beássa Magát Molnár Éhes városába, vagy akár épp az Est-lapokba. Leletmentés ez a könyv, sok humorral, leleménnyel és szívós rendezettséggel-

 

Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen alapos nyelvi képzést kaptunk, ráadásul választott szerelmem a sziciolingvisztika volt, de magam is elcsodálkoztam, hogy hány kifejezés értelmét nem ismerem a kötetben.

 

-kakmadám

-a nemzet locsogánya

-adja a hóhemet

-anglicsek

-apotéke

-bablevescsárda

-bájesz

barokoladi

bialóg

-botoshekus

-braunhakszler

 

 

Pécsett kezdtem főiskolai tanulmányaimat, ott ismerkedtem meg 1979-ben a „csárlinger”, azaz pincér elnevezéssel, s a kötetből is ezt a vendéglátós területet szemeltem ki legelőször

Csúzlicédula Csocsóbácsi éhezdéjében

A magyar néphumor az élet minden területén megcsillan, miért lenne a kivétel a szállodák, éttermek, kiskocsmák világa. E jellegzetes nyelvezet, melyet fattyúnyelvnek (argónak) hívnak “fergetes” műveket produkál. Az egyik ilyen alkotás a közismert Anyák boltja csecsemőkelengyét árusító üzlet után elnevezett apák boltja ‘italbolt’. Másfajta humor nyilatkozik meg a bableves ‘hajnalban nyitó kocsma’ elnevezésénél, mely a hajnali mulatozások másnapossága “ellen” felszolgált levesről kapta a nevét. A gúnyban önmagát sem kímélő megnyilatkozás adta a népbüfék lócsárda elnevezését: lekopott a szó elejéről az ál(l) szócska és lett állócsárda helyett lócsárda. Az elnevezést az is motiválta, hogy ezekben a népbüfékben nem lehetett leülni, hanem mint ahogy a ló is teszi, állva kellett enni. A pincérek, főpincérek, vendégek, a fogyasztott ételek, italok nevei is mind-mind a régi pesti humort tükrözik. Legjellegzetesebbek az egyes vendégek jellemzésére alkotott szavak, mint a felugrálós, aki egyre indul, de mégsem megy el, néger, aki csak feketét rendel, sétáló vendég, aki csak bemegy, átsétál és távozik, a szandolin, aki egymagában üldögél, vagy a stikavendég, aki inkognitóban szeret maradni. Lapozzuk tovább ezt a különös szótárt, saját derültségünkre.

Ahsztória tréf Astoria szálló és étterem. [Ah! vágyakozó sóhajtással ejtett szójáték, mert elegáns, drágaszálló volt.]
apák boltja tréf Italbolt. [A csecsemőkelengyét árusító “Anyák boltja” név után, mert a férfiak, az apák ide jártak.]
bableves(csárda) Hajnalban nyitókocsma. [A reggel záró kocsmákból, mulatókból kiszorult korhelyek részére bablevest szolgáltak fel.] Bablevesből jött: Hanyagulöltözött, gyűrött vendég.
böfögő
Automata büfé. [Szójáték a büfé + böfög szavakból.]
bumszti(keller)
Kiskocsma. [Bécsi ném. Bumsti ‘kiskocsma’ + ném. Keller ‘pince’.]
büfke, büfi tréf Büfé.
Csocsóbácsi Kocsma a Molnár utca és Borz utca sarkán 1920 körül. [A tulajdonos beceneve után.]
csodabár, csudabár tréf Szegényes kültelki vendéglő 1928 körül. [Herczeg Géza Budapesten játszott Csodabár című színdarabjának címéből.]
csúzlicédula tréf A főpincér adósainak jegyzéke. [Utalás a csúzligumi nyúlására, mert az ezen található névsor is egyre nyúlik.]
drótszőrű Kültelki kocsma.
éhezde 1. Olcsó külvárosi kifőzde. 2. tréf Üzemi étkezde.
fájerpurs Kocsmai szolgalegény, aki a tüzet rakta. [Ném. Feuerbursch ‘ua.’.]
fiáker Egy pár virsli. [A virsli két kolbászkából áll, és a fiákert is két ló húzza + az a hiedelem, hogy a virslibe lóhúst is tesznek.]
gépkocsma Automata büfé.
Gödör A volt kispesti Papp-féle halászcsárda. Egy ratkóval piáltunk a Gödörbe, meglehetősen siker voltam már (Simon: Itt az ősz…).
Hercli A Király utca elején volt rosszhírű kávéház, kocsma. [Herzl nevű tulajdonosa után.]
hercli Harmadrangú étkezde. Menjen a herclibe!: (Neveletlenség esetén rendreutasítás).
Hét Tetű Volt tolvajkocsma a Dob utca 40. számú házban. [Tréf. célzás a piszkos, tetves vendégekre.]
herlaufer Pincér. [Ném. hierher ‘ide’ + ném. Laufer ‘futó’, mert a pincér sokat fut ide-oda.]
Hullamosó Vendéglő a Gyulai Pál utca és Stáhly utca sarkán. [A Rókus kórházból odajártak a műtőszolgák.]
jakobrőderer Külföldi palackban csalással felszolgált magyar pezsgő. [Louis Roederer ismert pezsgőmárka volt, ennek a palackjában szolgálták fel az ittas vendégeknek a magyar pezsgőt + Jakob a mulatóhely tulajdonosok többnyire ném. neve után.]
Kéthatos Tisza Kálmán téri garniszálló. [A harmadrangú, kéthatossal megfizethető kéjnőkről.]
Kis Ric A Rákóczi úti Edison szálló. [Gúny. a legelőkelőbb budapesti szálló, a Ritz után, mert igen szerény szálló volt, leginkább kispénzű artistanők laktak itt.]
lócsárda tréf Italbolt, népbüfé. [< állócsárda, mert állva esznek benne, mint a lovak.]
Luxustutaj A pesti Lánchídfőnél tutajra épült Kék Duna étterem. [A Luxustutaj című szovjet film után + túl drága árai miatt.]
maharadzsa Hamisított ital pincérek által használtneve csaláskor.
makheci
Zugkocsma. [< Makkhetes.]
makkhetes Kiskocsma. [A kocsmák gyakori “Makk Hetes” cégéréről.]
népböfögő
tréf Népbüfé [Szójáték a büfé + böfög szavakból.]
óberlaufer
Tolvajnyelven főpincér. [Ném. Oberkellner ‘főpincér’ + laufer ‘futó’, mert a pincér sokat szaladgál. Vö. herlaufer.]
Ördöghídja Régi tolvajkocsma a Ferencvárosban. [Cégérnév.]
Petropol tréf A Rákóczi úti Metropol szállóés étterem. [Metropol + Petrográd szójáték, mivel itt 1945–1947 között sok átutazó szovjet katona szórakozott és gyakori veszekedések voltak.]
pofa ser Egy pohár sör.
Sipőc-csárda Városházi étkezde. [Sipőcz Jenő főpolgármester neve után.]
sördorádó Söröző. [sör A eldorádó.]
Spigli A volt Erdélyi borozó vendéglő az Operaházmellett. [Spiegel nevű régi tulajdonosáról.]
spiszi(n), spizi(n), splizi argó Tolvajkocsma.
Szauvirt A Király utcai Kék macskához címzett bormérés tulajdonosának, Emmerling Lajosnak a gúnyneve. [Közismert gorombaságai miatt: ném. Sau ‘disznó’ + ném. Wirt kocsmáros.]
Sziki A régi Kerepesi út (ma Rákóczi út) és Múzeumkörút sarkán volt Szikszay-féle vendéglő.
Török Csacsi Régi Török Császár kávéház a hajdani Rózsa téren, a mai Belvárosi templom környékén 1839–1898. [Szójáték a csaszi ‘császár’ — csacsi szópárral.]
Vas-kocsma gúny A Népjóléti Minisztérium által fenntartott étkezőhely. [Vass József népjóléti miniszter neve után az 1920-as években.]
Zalcer Régi rossz kávéház a Deák téri evangélikus templom mögött. [A tulajdonos, Salzer neve után.]

 

 

A kötet előszava leszögezi, hogy a fattyúnyelv nem argó, csak átfedések vannak.

Mégis kedves nekem ez a most következő fejezet:

 

 

A budapesti csibész

alvilági jassz Gyilkosságra is kapható csibész.

angyalföldi (vagány) Fővárosi csibész, kéteshírű alak.

barlanglakó Lakásnélküli csavargó. [A városkörnyéki dombok barlangjaiban húzták meg magukat részben lakáshiány, részben a rendőrségi razziák miatt.]

csibészer, csibézer Fővárosi csibész.

csikágói Kültelki csibész.

csirkás(z), csirkész Csavargó, naplopó suhanc. Közismert dolog, hogy a német Handel-fangerszó a mindenkibe belekötő embert (…) jelentette. A “Handel”-ből “Hendl”, csirke lett, a kötekedőből csirkefogó, jassznyelven “csirkás”. (Vidor: Kalandozás… 92).

csőlakó, csővári Állástalan naplopó. [A közmű-építkezésekhez lerakott nagyméretű csövekben húzódott meg.]

donaujéger Igy írja le Kiss József a Gellértalja Louisjait, akiknek — bécsi dialektus szerint — nálunk is Strizzi = strici a neve emberemlékezet óta. E csúnya fajtát 100–150 év előtt másképen hívták. A Gellértalja férfilakói voltak az u. n. Donaujägerek, akik a dunamenti kunyhójukból lesték az akkor szabályozatlan Duna árját s abból fát, szénát, gazdátlan csónakot, emberi hullát húzogattak ki. Ez a rapszodikus tevékenység volt a bevallott foglalkozásuk; ettől eltekintve a tabáni prostituáltakból éltek. (Siklóssy: A régi Budapesterkölcse II, 84). [Ném. Donau ‘Duna’ + Jäger ‘vadász’.]

drégejsi Drégely utcai csibész. [A ném. -ische képzős Drégelyische-ből.]

ferencvárosi (jassz), francstetler (jassz) 1. Kéteshírű. 2. Ferencvárosi csibész. [Ném. Franzstädtler ‘ua.’.]

hallersi Haller utcai csibész. [A ném. -ische képzős Hallerische-ből.]

hóhemfiú, hóhemgyerek Minden rosszban járatos, minden hájjal megkent gyerek. [hóhem ‘okos, ravasz’.]

hóhemipsze A pesti tolvajvilág ismerője, aki nem tolvaj, de azért nagyon ismeri a tolvajvilágot.

hóhemvagány Csibész. Stramm a mi dolgunk, hamburgi lányok, Nem lógnak utánunk hóhem vagányok (Bródy: A női szépség albuma 90).

járásbíró Csavargó, munkanélküli. [Jól bírja a járást, nincs más dolga, csavarog.]

járdakoptató Pesti utcai csavargó.

járdataposó 1. Pesti csavargó. 2. Utcainő.

jassz Budapesti csirkefogó, csavargó. [? Lengyel jasz ‘előkelő, hatalmas, úr’.]

jasszalak, jasszgyerek, jasszfiú, jasszlegény Budapesti csibész.

jasszkáli Csibészleány. [Argó káli ‘lány’.]

jassznő Idősebb csibészlány. A Sándor-kávéház-Alacsony piszkos kis lebuj, a VI. kerületi jásszok, jássznők, Alfonzok és zsebtolvajok találkozóhelye (Detektiv: 2/51 (1920. december 22.): 10).

jasszos Csibészes, pesti csavargó modorú.

jasszoskodik Csibészesen viselkedik, henceg, kikezd valakivel.

kistéri Csibészgyerekek a Mikszáth Kálmán tér környékéről. [Régi neve Kis-tér volt.]

menő Csavargó.

micisapka Pesti jasszok apacs mintára viselt sapkája. [Ném. Mütze ‘sapka’.]

micisapkás Fővárosi kétes alak. [A micisapkát eredetileg a pesti jasszok viselték.]

molnárista Molnár utcai csibész. Akkoriban (1890 táján) a környéken három csapat létezett, akik egymás ellen háborút folytattak: 1. a Molnáristák (a Molnár-utcából és környékéről regrutálódott fiúk), 2. Vámházisták (a Vámház környékéről való csibészek)… 3. A Múzeumisták (a Múzeum és környékéről) (Horváth E. –HorváthM.: Írások Budapestről 65).

múzeumista A Nemzeti Múzeum környékén lakó csibészgyerek.

tripoliszi Angyalföld külső részéből való csibész.

vámházista Vámház téri csibész.

zrínyista, zrinyiszt Naplopó, dologkerülő. [Valószínűleg a mai Astoria helyén volt kétes hírű Zrínyi kávéház látogatóiról.]

Könyvünk utolsó fejezete eltér az előzőktől, ebben ugyanis nem Budapest fattúnyelvben megőrzött emlékeit tárjuk az olvasó elé, hanem a magának a budapesti fattyúnyelvnek eddigi elnevezéseit gyűjtöttük egybe. Egy pillantást vetve gyűjtésünkre máris láthatjuk, hányféleképpen igyekeztek megnevezni azt, amit mi a budapesti fattyúnyelv név alatt rögzítettünk. Az itt következő fejezetben elsősorban nem fattyúnyelvi szavakkal találkozik majd az olvasó, ugyanis gyűjteményünknek ebben a csoportjában minden olyan kifejezést felsorolunk, amit az újságok írásaiban, szépirodalmi alkotásokban, nyelvészeti tanulmányokban fellelhettünk a budapesti fattyúnyelvre. Sok alkalmi megnevezés is előfordul ezek között, de talán nem érdektelen ezekkel is megismerkedni. Természetesen felsoroljuk azokat a szavakat is, amelyekkel a fattyúnyelv nevezi meg sajátmagát.

Hogy mindazok, kik előttünk erről a nyelvről szóltak, ennyiféle nevet adtak neki, azon ne csodálkozzunk, hiszen így van ez nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon, és így van ez, ha nem szorosan egy városnak nyelvéről beszélünk, hanem egyes országokban elterjedt fattyúnyelvről, vagy éppen ha egy szűkebb közösségéről van szó.

A német Gauner-, Geheim-, Studenten-, Beruf-, Soldaten-, Kaufmann-, Dieb-, Kochemer-, Galoschen-, Schurer-, Mengisch-, Spitzbuben-, Krämer-, Rinnstein- és Jenische-sprache-kat ismer, továbbá Rotwelsch, Kochemerkohl, Plattenkohl, Chessekohl stb. neveken nevezi azokat a csoportnyelveket, amit mi fattyúnyelvnek nevezünk.

Az angol cant, slang, cokney, tramp, underwordslang néven, a francia argot, jargon, jobelin, patois, az olasz gergo, furbesco, a cseh hantyrka, a spanyol germanía, jerigonza gyűjtőnevek alatt szótározza, és még sorolhatnánk sok más nyelv megnevezéseit is.

Ha mi ezek után egyszerűen pesti nyelv-nek neveznők a budapesti fattyúnyelvet, akkor úgy tűnhetne fel, mintha a budapesti nyelvjárásról beszélnénk, ahogy az egyes vidékeknek megvan a maguk tájnyelve.

De nem erről van szó, hanem egy egészen különleges, Budapesten keletkezett és csak itt élő nyelvről, mely magába foglalja mindazokat a rétegnyelveket és foglalkozás, életmód alapján létrejött csoportnyelveket, melyekről bevezetőnkben megemlékeztünk.

A régebbi kifejezések például a tolvajok nyelvét alvilági zsargon-nak, apacsnyelv-nek, csibésznyelv-nek, hebrenyelv-nek, hóhemnyelv-nek, jasszargó-nak, jassznyelv-nek, pesti tolvajnyelv-nek, vagánydumá-nak nevezték.

Az egyes foglalkozási ágaknál keletkezett nyelvet bohémnyelv-nek, éjszakai dumá-nak, halandzsanyelv-nek, kerepesi úti beszéd-nek stb.-nek keresztelték el.

Ha általánosságban akartak beszélni, akkor a budapesties beszéd, budapesti volapük, Budapest nyelve, budapestizmus, nagyvárosi nyelv, pestiesség, pesti nyelv, pesti tájszólás, pesti utcanyelv, utcai nyelv kitételeket használták. Így nevezték el egyes kerületek nyelvét, például Lipótváros argójá-nak, Fóburgszan Leopold argójá-nak vagy a kültelkek nyelvét angyalföldi szleng-nek külvárosi szleng-nek, ligeti jasszok nyelvé-nek, ligeti szó-nak sikátori szavak-nak stb.

Ebben a dzsungelben igyekeztünk rendet teremteni, mikor mindezeket a különböző, de egy célt szolgáló elnevezéseket közös nevezőre hozva elneveztük budapesti fattyúnyelv-nek.

 

 

Sajnálatos, de tény, hogy a mostanában kiadott különböző XIX, századi szövegek szinte érthetetlenek szójegyzék nélkül. Én még szüleimtől tudom, hogy mi az a Mautner Szálló

, vashatos, Ilkovics, spriccer, Róbert bácsi ingyenkonyhája, kajfer, Fáskör,

 

A kiadó:

Ez a könyv a főváros sajátos históriáját vázolja fel a nyelvészet eszközével. Mivel anyagát a fattyúnyelvből, a szlengből meríti, a kirajzolódó képből a 19-20 század fordulójának és a 20. század első felének nem hivatalos Budapest-történetével ismerkedhet meg az olvasó.

Kerekes Tamás

Szerző: Kerekes Tamas

Okos pilóta alagútban nem katapultál hírlapíró vagyok

Vélemény, hozzászólás?