Kulcs a filozófiához

Új ismeretterjesztő kézikönyv

 

Új kulcs a filozófiáról

Robert Zimmer: A kapu újra kinyílik

 

 

Mások szemében pedig a bicska, mert a tudós szerző nem Hermész Triszmegisztosztól kezdé filozófiatörténetét, noha kezdhette volna a mezopotámiaiakkal is, mert Oppenheimer(nem az atomfizikus) megmondta, hogy mindnyájan mezopotámok vagyunk. Szóval pl. egy Hamvas-rajongó zsebében kinyílhat a bicska, hogy a szerző nem ás mélyebbre. Én is fanyalogni kezdtem, mert drága Pais István tanár úr antik filozófiatörténet óráin, amit ő gyakran tarkított teljesen felesleges, oda nem illő, légből kapott durva, kíméletlen marxizmuskritikával a filozófiát illendően Thalésszal szoktuk kezdeni, mert-a mai napig nem felejtem -ő kezdett el először foglalkozni a szelek és viharok természeti, materiális okaival.

Na már most, ha ezt a szerző betartotta volna, tehát ab ovo kezdte volna a filozófiatörténetet, abból nem egy, de tíz kötet kerekedett volna. Így marad az, ami betartható, egy középiskolai szintű, élvezetes, egy-egy művet központba állító magyarázatfolyam. Zimmer úgy kezeli a gondolkodástörténetet, hogy Bertrand  Russel is megnyalná tíz ujját, ő aztán tényleg Platónhoz írt lábjegyzetnek tartja és írja le az európai filozófiatörténetet, amelyből, mint írva volt, hiányzanak a keletiek, a kínaiak, az indiaiak, stb.

A fanyalgásom abbamaradt, amikor Zimmer megjegyzi, hogy míg „Platón akadémiai előadásai veszendőbe mentek, de a nagyközönség számára írt művei fennmaradtak. Arisztotelésztől egyetlen „hivatalos” publikáció sem őrződött meg. Ezért hát némiképp igazságtalanok vagyunk, amikor a platoni dialógusok „költői” jellegét és Arisztotelész írásainak józan érvelését egymáshoz hasonlítjuk.”. Noha ez az elemzés nem vetekedhet Heller Ágnes Arisztotelész könyvével, de a szerző hasonlatrendszere meggyőzött arról, hogy nemcsak, hogy tudja, hogy mit beszél, de azt jól elő is tudja adni.

” Arisztotelész kérdi, hogy mit jelent az, ha mi „valamiről” beszélünk, vagyis egy olyan tárgyról, amit a többi tárgytól meg tudunk különböztetni, és amiről azt tudjuk mondani, hogy „van”. Az egyes tudományokban ezeket a jelenségeket már magától értetődő előfeltevésként kezeljük  A világ úgy jelenik meg előttünk, mint egy jól megszervezett áruház, ahol az áruk rendezetten és rendszerezetten jelennek meg.”

No, lám, így láthatja a gondolkodástörténetét, kinek elméje web- áruházakon spannolódott.

Most nyilván megütközést kelt, ha azt mondom, hogy a legmodernebb filozófiatörténeti kézikönyv, de itt pusztán arra szorítkozom, hogy ebben a hónapban nem jelent meg más.

A kötet beosztása- nagyon szerencsésen- véleményem szerint a felvételizőket célozza meg, hisz az egyetemek fakultásai szoktak egyes könyveket szerepeltetni felvételi témakörökként, nem pedig szerzőket. Így lehetett pl. az, hogy amikor én az Eötvös filozófiaszakára jelentkeztem nem Hegel volt a húzott felvételi tételem, hanem annak csak egy műve, a szellem fenomenológiája. Az egyes művekből felkészülni akaróknak kiváló segédanyag ez a kötet.

Külön erénye a kötetnek a bátorsága, nem áll meg Wittgensteinnél, Heideggernél, mint a szokásos filozófiai kézikönyvek, ezért a LEGHÚZÓSABB FEJEZETEK AZ UTOLSÓK(Spengler, Sartre, Horkheimer, Adorno, Gadamer, Feyerabend)

Hiányolom  a kötetből a dekonstruktív elméletet, s személyesen fájlalom Richard Rorty hiányát, de higgadtan látnom kell, hogy 300 oldalon lehetetlen lett volna többet bemutatni.

AZT VISZONT EGÉSZEN BIZTOSAN ÉRZEM, HOGY AZ A TIZENHÉT ÉVES, AKI EZZEL A POGGYÁSSZAL LÁT NEKI A GONDOLKODÁSTÖRTÉNETNEK, AZ NEM FOG HANYATT-HOMLOK ELROHANNI.

 

Kerekes Tamás

 

 

 

 

 

A kötet tartalomjegyzéke:

 

 

Néhány gondolat, mielőtt belépnénk a filozófia házának portálján (Bevezető)

 

 

Álom a filozófus királyokról – Platón: Állam (Kr. e. 399 és 347 között)

 

Egy értelmiségi megtérése – Aurelius Augustinus: Vallomások (Kr. e. 400 körül)

 

 

Hatalmi praktikák kézikönyve – Niccoló Machiavelli: A fejedelem (1531)

 

Egy világra nyitott bölcs feljegyzéseiből – Michel de Montaigne: Esszék (1580-1588)

 

 

Utazás az ész belsejébe – René Descartes: Értekezés a módszerről (1637)

 

 

Egy istenkereső végrendelete – Blaise Pascal: Gondolatok (1669-1670)

 

A jogállam játékszabályai – John Locke: Két értekezés a kormányzatról (1690)

 

 

Új határok kijelölése a megismerés birodalmában – Immanuel Kant: A tiszta ész kritikája (1781)

 

 

Egy ifjú pesszimista nagy dobása – Arthur Schopenhauer: A világ mint akarat és képzet (1819)

 

 

Életformák partitúrája – Sören Kierkegaard: Vagy-vagy (1843)

 

 

Könyv az igaz értékről; az áruérték – Karl Marx: A tőke (1867-1894)

 

 

Az Antikrisztus Bibliája – Friedrich Nietzsche: Im-ígyen szóla Zarathustra (1883-1885)

 

 

A logika a misztika szolgálatában – Ludwig Wittgenstein: Logikai-filozófiai értekezés (1921)

 

 

Felhívás önmegvalósításra – Martin Heidegger: Lét és idő (1927)

 

 

Leszámolás a totalitárius gondolkodással – Karl R. Popper: A nyitott társadalom és ellenségei (1945)

 

 

Társadalmi megegyezés a fair play érdekében – John Rawls: Az igazságosság elmélete (1971)

 

 

Néhány gondolat, mielőtt belépnénk a filozófia házának portálján

 

 

„A portál szó hallatán az embernek általában egy impozáns, puszta látványával is tiszteletet parancsoló épület bejárata jut az eszébe. Az elmúlt 2500 év során a filozófia háza is ilyen impozáns, méreteit tekintve már-már kiismerhetetlen bonyolultságú építménnyé bővült. Sokan csak félve teszik be a lábukat, tartanak az épületben található útvesztőktől, sőt még ahhoz sincs merszük, hogy a ház belsejének akár egyetlen szegletét is megismerjék. Egy-egy klasszikus bölcseleti mű olyannak tűnik e grandiózus építményen belül, mint egy nagy műgonddal berendezett szoba. A ház állandó lakói, a filozófiával foglalkozó tudósok, gyakran évtizedeken keresztül csupán egyetlen kis helyiségre összpontosítva végzik kutatásaikat. Nem csoda hát, ha e tudományág művelői váltig ragaszkodnak ahhoz a meggyőződésükhöz, hogy egy-egy klasszikus filozófiai mű csakis úgy ismerhető meg, ha azt előtte hosszasan és alaposan tanulmányozzuk, de határozottan visszautasítanak minden olyan megközelítést, amely megelégszik azzal, ha egy klasszikusnak számító bölcseleti művet csupán nagy vonalakban ismerünk meg és felületesen értelmezünk.

Azt azonban senki nem tilthatja meg, hogy kezdeti lépésként körülnézzünk a filozófia házában, bekukkantsunk egy-egy különösen érdekes helyiségbe, fogalmat alkotva ily módon a szoba tájolásáról, architektúrájáról és berendezéséről. A látogatás után ki-ki eldöntheti, melyik helyiségbe térne vissza legszívesebben, hol időzne el hosszabban.

Nos, a könyvben szereplő tizenhat esszé ilyen látogatásra invitálja az olvasót. Ehhez ráadásul semmilyen különleges vértezetre, előzetes felkészülésre, de még tudományos címre vagy oklevélre sincs szüksége az érdeklődőnek. Könyvünkben nem kívánunk mélyenszántó elemzésekbe bocsátkozni, célunk egy oldott légkörű ismerkedés a bemutatkozó látogatás során. Az ilyen megközelítésnek ráadásul még az az előnye is megvan, hogy egyik-másik, egyébként száraz és nehezen érthető könyv, a legmegnyerőbb oldaláról mutatkozzon be az olvasónak. E művek mindegyikének megvan a maga sokszor nagyon is személyes története, ráadásul olyan kérdéseket feszegetnek, amelyek – megtisztítva őket az elvont tudományosság rárakódott porától – érdekes, újszerű fényben tűnnek fel előttünk.

A díszes portál, tűnjék mégoly impozánsnak is, mégiscsak az épület természetes és legkényelmesebb bejárata. Aki eddig vonakodott átlépni e bejáró küszöbét, tapasztalni fogja, hogy a filozófusok házának kapuja kitárul mindazok előtt, akik őszinte nyitottságról, érdeklődésről tesznek tanúbizonyságot, és nem sajnálják a megismerésre fordított időt. Az őszintén érdeklődő néhány lépés után észre fogja venni, hogy az impozáns ház helyiségeit nem csupán kiválasztottak szűk körének alakították ki, hanem mindazoknak, akik kellő fogékonyságot mutatnak az első pillantásra talán szokatlan, de tüzetesebb vizsgálódás után nagyon is érdekfeszítőnek bizonyuló gondolatok iránt. Néhány ily módon megismert elgondolás talán nem is áll olyan távol egyik-másik korábban már bennünk is megfogalmazódott gondolattól.

Nyilván akadnak majd szép számmal szakmabeliek, akik e könyv hiányosságaként fel fogják róni, hogy figyelmen kívül hagyott számos jelentős filozófiai művet. Valóban, e munka csupán egy kisebb válogatást tartalmaz anélkül, hogy a kizárólagosság vagy a teljesség igényével lépne fel. Minden ilyen jellegű válogatás bírálható. A könyv anyagának összeállításánál nem föltétlen olyan művekre esett a választás, amelyek egyetemi szakszemináriumok tananyagába tartoznak, sokkal inkább olyanokra, amelyek e tudományág keretein túlmutatva is képesek voltak hatást kifejteni, esetleg eljutottak szélesebb olvasóközönséghez is, sőt – talán éppen egy ilyen jellegű találkozás hatására – még új olvasók érdeklődését is felkeltik. A filozófusok portálja nemcsak egy impozáns, hanem nyitott és élettel teli ház bejárata is. „

 

 

Szerző: Kerekes Tamas

Okos pilóta alagútban nem katapultál hírlapíró vagyok

Vélemény, hozzászólás?