Az ámítástechnika hőskorából (anekdot)

A bloggizmóban 3 nap egy esztendő. Akkor elképzelhetik drága olvasóim:Tíz éves a történet, amit elmesélek. A hőskor. Pl autózásban a hőskorszak a T-Forddal zárult: az első könnyen, akár hölgyvezetők által is beindítható autó volt. (lásd korai cikkemet )

Az autózás középkorában az autós, ha pl beállt a hajtókarcsapágy, leengedte az olajat valami edénybe, lekapta a kartert, kiszűrte a kérdéses csapágyat, leszedte a hajtókar alsórészét és a berágódott csúszócsapágy darab helyébe a zsírral vastagon kenyt nadrágszíja-darabját rakta be, amivel 2-20-200km-t megtehetett a következő szervizig. Pár éve még az akkor fejlődő Ukrajna kamionosai a KAMAZ-okban a 4-es mellékén cseréltek komlet hátsó difit (a tartalék fel volt nekik kötve a gépes aljára).

Az ámítástechnikában is eljön majd a korszak, amikor az ámtech szakemberek ennyire palira hülyére nem veszik a felhasználót, mint máma. Pl meg kell tanulni a HTMLX-t, nincsen mese, mert a nyugdíjig időarányosan egyre hosszabb az idő…

 

Szóval volt egyszer egy Kis Ámítástechnikai Cég. Továbbiakban KC. Két programozó jógyerek, meg egy lepukkant I-es Golf. Irodájuk se volt. A mélymagyar hagyományoknak megfelelően egy egyetemre jártak vagy mi a lóF valakivel, egy Naaaagy Kereskedelmi Vezérképviselet főemberével, aki munkákat adott ki nekik. Egyszer aztán a két jópofa srác kisütötte, hogy majd ők egy naaaagyhatalmas értékesítési -rendelési -generálási és raktárprogramot készítenek és adnak el NKV-nak. Sok kereskedő -ezeknek mindnek kötelező lesz majd a Naaaagy Programot megvenni. Utána pedig majd fifty-twenty a pénzekkel, úgy, hogy a jógyerekeknek jut a fifty, ami azonban többtízmilliós nagyságrend.

 

Naná, gépjármű a téma. Gépjárműben a vállalkozó, ha újautó szakágban oly eszement hülye, hogy a kaszáját meríti, akkor a saját kockázatán és tőkéjén kívül mindenmásban a vezérképviselet sziveskedik őhelyette okosnak lenni. A kereskedők élből tiltakoztak 10-12 millió 1997-es Ft-ot fizetni egy számtech programért, de a vezérképviselet a szokásos úton megggyőzte őket. Némelyik vezérképvislet tulajdonosa számítástchnikai képzettséggel is rendelkezett, valamint 15 éves számtech gyakorlattal. Ezek a program feltelepítése közben is megállapították, hogy az több, mint megtévesztésig hasonlít a jóöreg Carat könyvelőprogramhoz a monochrome korszakból, amikor is a 286-os még COCOM-listás titok volt… Sőt, az egyik márkakereskedő, hogy pofája legyen a dolognak, sajátpénzből 2,2 milliót fizetett ki egy szakértői véleményért, ami szakszerűen taglalta, hogy a kötelezően megvásárlandó program nagyjából 4000 Ft-ot ér -ha valaki rendszeresen karbantartja.

Na, ezt már nem! A KC összes dolgozója és főnöke, mind a ketten összenéztek. Most fogták meg a zistenny 30 milliós lábát és akkor adjanak havi 600-800ezret feketén ámtech ügyesgyerekeknek, hogy néha autózzanak el karbantartani? (Mert ők az ütemterv alapján egy kereskedést négyévente tudtak útbaejteni, regenerálni viszont hetente vagy havonta illett vóna legalább.)

 

Naná, hogy nem önkarbantarthatóra készítették, még csak az kéne, hogy a kereskedések a saját pénzükön vett programot a saját rendszergazdáikkal karban tudják tartani! Nem mélyen magyar vállalkozók lettek volna a KC akkor! Azt már nem! Majd ők ketten!

A legtöbb kereskedés vagy illegálisan regenerálta a programot vagy a már 8-10 hónapos adatokat nem fogadta el Az Európai Központ -magyarul használhatatlanná vált 2-3 hónap után a program.

Végül az internet tobzódásával az Európai Központ elúnta a dolgot és körlevélben küldött egy ajándékprogramot a kereskedéseknek, hogy ne kelljen annyit gányolni.

 

A KC azóta is KC az összes dolgozó és mind a tulajdonosok, összesen most már egyen, mert az egyiknek sikerült kisakkoznia a másikat a cégtől, él és virul, egy embert föl nem venne, alkalmazottként, mert reszket attól, hol verné át vagy sakkozná ki a cégből. Vajjon miből indulhat ki a drááága?

Szerző: Kátrány és Toll

Magyarországon a gyerekneveléshez, a politikához meg a focihoz nagyon tud mindenki.No és az autózáshoz... Kátrány és Toll az autós szakmából. Magyarországon mindenki nagyon tud a gyermekneveléshez, a mezőgazdasághoz, meg a focihoz. Ja, és persze a politikához, hogyne! És jaj annak, aki tanácsokat adna ezekben a témakörökben. Jaj tehát nekünk is.

“Az ámítástechnika hőskorából (anekdot)” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Lánykoromban (tudod Anna, amikor a két kiccica meg a gombolyag is én voltam) játszottam ilyet is, biztos szegény Gépháznak úgy szóltak, hogy a BLIKK-fangos ajánló után gördítse mán le egy pill a cikkcsit…

    Régi papírújságsazerkesztők is voltak olyanok, zárt körből fogadtak kéziratot, mert tudták név alapján, mire számíthatnak s nem kell elolvasniuk..

Vélemény, hozzászólás?