Lehet, hogy mégis a pesszimistáknak áll a világ?
Ha megkérdeznénk ismerőseinket, mi jobb, optimistának, vagy pesszimistának lenni, a túlnyomó többség gondolkodás nélkül rávágná, sokkal jobb az optimistának. Az önsegítő könyvek olvasói még azt is hozzáfűznék, milyen fontos a pozitív gondolkodás és életszemlélet. (meg a jóga és a zöld tea, de erről majd máskor)
Ha nem a szokásos látásmóddal akarjuk megközelíteni a problémát, ha hajlandóak vagyunk túllépni a kör-emailokban küldözgetett bölcsességeken, amelyek napjaink hímzett falvédőszövegei, könnyen belátható, az igazság megint odaát van.
Ki csalódik többet? Az optimista.
Ki lepődhet meg többször kellemesen? A pesszimista.
Az optimista, bár megkapta felmondólevelét a főnöktől, még bízik a hó végi prémiumban.
Az orvos közölte vele a megváltoztathatatlant, ő úgy vélekedik, hazamegy, bevesz két aszpirint, korán lefekszik, reggelre semmi baja.
Bizonyítványába pecsét kerül, következő osztályba nem léphet, csak áll és vár a tanári szoba előtt, hátha javíthat még egy jól sikerült felelettel.
Társa összecsomagolt és elment, másvalakivel van máshol, ő gyertyát állít az asztal közepére, mert egy romantikus vacsora mindent rendbe hozhat.
Az optimista nő egy számmal kisebb ruhát vesz a jövő heti érettségi találkozóra, úgyis belefogy. Majd utolsó pillanatban kapkodva öltözik, hol is a nadrág, amit terhessége alatt viselt?
Az állásinterjún a fejvadász az optimista önéletrajzát csipesszel megfogva a beszélgetés végén a papírkosárba ejti, de ő telefonját éjjelre is bekapcsolva hagyja, ha mégis visszahívnák.
A gyerek zsúrját a kertbe tervezi, elvégre februárban is vannak elég kellemes napos időszakok.
Az optimistát a csalódások sem tudják megingatni, a kerti gyerekzsúrt orkánerejű szél söpri el, de nem baj, élvezték a kissrácok a hóemberépítést.
Miért is ábrándulna ki? A munkaügyi központban is annyira kedvesek voltak vele.
Ne higgye senki, hogy el akarom tántorítani a pozitív gondolkodástól, magam is született és javíthatatlan optimista vagyok.
A gyorsan változó áprilisi időjárásban számtalanszor megáztam már, esernyő soha nincs nálam. A napszemüvegem viszont mindig kéznél van.
Igen (ez Kerekesül van, de hát igen!)
Mint született optimista, biztos voltam benne, hogy igen.
MÉg ha nem, én akkor is tudom, hogy igen.
Csak nem áztál meg ma hazafelé menet? Amúgy talán egy csöppet túlzás az optimizmust a hülyeség szinonimájaként használni. 🙂
ez jó
A túlzott optimizmus még nem hülyeség.
Bár igaz, néha közelít hozzá.