Munka és szórakozás Márai Sándor „polgári világában


Munka

Az összes rokonok felett élt, láthatatlanul és megközelíthetetlenül, a dalai láma módjára, akinek minden közvetett szava kinyilatkoztatás, Mátyás bácsi, a gazdag rokon. Ennek a bácsinak elképzelhetetlenül sok pénze volt, senki sem tudta biztosan, hogy mennyi, de a pesszimisták is úgy vélekedtek, hogy van neki vagy százezer forintja. S ami a legkülönb, ez a gazdag rokon soha nem foglalkozott üzletekkel, s pénzét elvont filozófiai tanulmányokkal és pedagógiai szolgálatokkal kereste. Évtizedeken át nevelője, majd később jogtanácsosa volt egy romantikus magyar nagyúrnak, a krasznahorkai Andrássy grófnak. Egy napon összevesztek, a bácsi visszatért tanítani a Theresianumba. Jogot adott elő, amint ő mondta: “jogfilozófiát.” Andrássy levélben küldte utána végkielégítését, hatvanezer forintot, hatvan darab ezres bankót; a pénzt annyira sem becsülte, hogy ajánlott levélben küldje, s nem írt az ezresekhez egy szót sem. A bácsi eltette az ezreseket, Bécsben élt, a Theresianumban lakott, két kis szobában, s a magyar és osztrák mágnások nemzedékeit nevelte. Korán megőszült, fehér körszakállt viselt, mint a jóisten. Szemérmes, érzelmes és előkelő gondolkodású ember volt. Mint neves jogtanár, a Theresianum előadja, magyar grófok jogtanácsosa és bizalmasa, az elsők egyike volt Ausztriában, aki évtizedekkel Adler Victor előtt, nyilvános előadásokban a szocializmus hívének vallotta magát. Előadásokat tartott az iparosoknak és a munkásoknak a szocializmusról .Marxról és Lasalle-ról. Ő alapította az első osztrák munkáskooperatívát, s tízezer forintot adott az első munkásjóléti egylet céljaira. Jóindulatával és hiszékenységével visszaéltek, pénzét elfogadták, s a „keresztényszocialistát” -akkor ismeretlen fogalom volt-kinevették a hivatásos mozgalomvezetők, profi forradalmárok. Egy ilyen röpiratát a kilencvenes években kivonatosan fölolvasták az alsó házban, mint az „ideális szocializmus” fennkölt példáját. A pártok soha nem fogadták be, magános jelenség volt élete végéig, romantikus elméleti szocialistának tartották, aki karitatív eszközökkel akarja megoldani a szociális kérdést. Igaz, élt valamilyen különös gőg ebben a műkedvelő szocialistában-nemcsak lényében, hanem írásaiban is-a szellemi ember gőgje, aki nem tud elhelyezkedni semmiféle kollektivitásban.

Szórakozás

„Üzem” kettő dolgozott a házban: nappal az emeleten foglalkoztatta az ügyfeleket a bank, éjjel a földszinten kasszírnővel, malacbandával fosztogatta a könnyelmű nyárspolgárokat egy kávéháznak keresztelt lebuj. A polgári ház ezt a földszinti üzemet természetesnek találta és eltűrte. Lakói, ez erkölcsi kérdésekben oly finnyás ítéletű családok, egyáltalán nem háborodtak föl azon, hogy éjjel, amikor az erény horkol, a ház egyik földszinti helyiségében kánkánt táncolnak. A” kávéház” oly keveset törődött a kávézó és újságot olvasó nappali vendégekkel, hogy napközben ki sem nyitott. Alkonyattal hózták csak föl a redőnyt, néhány bádogasztal állott a falak mellett, s a „ büfében” festett hajú s a korízlésének megfelelő, dús idomú hölgyek készítették a kinebájnt8édes pálinka nyers tojássárgájával keverve -Kerekes Tamás- és a csájt. A pezsgő hallatlan fényűzésnek számított. Ezt az éjjeli lebujt jórészt kupecek, vásárosok, földbirtokosok s a környékről egy-egy görbe éjszakára berándult zsidó árendások látogatták. „Úriember” csak nagyon borosan mert ide beállíani, ilyenkor lehúzták a műintézet vasredőnyeit, s olykor házi mulatságot csaptak, mely felköltötte az alvókat; de csodálatosképp tűrték ezt a rendzavarást.

Kerekes Tamás

Márai: Egy polgár vallomásai
Helikon Kiadó

Szerző: Kerekes Tamas

Okos pilóta alagútban nem katapultál hírlapíró vagyok

“Munka és szórakozás Márai Sándor „polgári világában” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Az fogott meg, mikor Márai arról ír, hogy az ember jellemében, szokásaiban, életfelfogásában hogyan cipeli magával/magában a felmenőit – nem csak a külső hasonlóságokat, de a lelki alkatot, meg az évszázadok alatt felhalmozott tapasztalatot – sokszor teljesen tudatlanul.

  2. Ez így van. Hordozunk ilyen emlékeket. A múltkor Indiák Hercegének 45-ik nemzedékbéli leszármazottját láttam (napi 300-400ezret körömlakkszárogatnak neki össze malacbarnára szolizott csajok a kamionparkolójban), lelépett a kocsma előtt a betonárokba egy dióért, markában roppantotta össze: élnek halnak az olajos magvakért…

Vélemény, hozzászólás?