Űrmérték

Mindenki ismeri a mondást: “Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát.”Lengyelül már ritkábban hangzik el: “Polak, Wegier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.” Tükörfordítása egyébként a következô: “Lengyel, magyar két unokatestvér, kardban, pohárban is” ahol pedig a kardot jelentô “szabli” szó nyilván a magyar szablya unokatestvére.
Frank Strzyzewski lengyel újságíró, hazánk jó ismerôje ismét életet lehelt a közhelybe: az ő kutatásaiból ismerjük a XX. század egyik legérdekesebb borkóstolójának, mégpedig egy tokaji-kóstolónak a részleteit.

A gyökerek egészen a XVI. századig nyúlnak vissza: ekkor jelent meg az augsburgi (bajor) eredetű Fugger család első tagja Lengyelországban. A Fuggerek bankárok voltak, a pénzügyi szervezetekhez fűződő történelmi érzelmeinkről mindent elmond, hogy az ő nevükből származik „fukar” szavunk. Lengyelországban ők alapították az egyik legnagyobb múltú – és méretű – borimportőr céget is, amelynek pincéiben többek közt ősöreg tokaji aszúk is várták az örökkévalóságot: a harmincas években több száz palackot őriztek például az 1606-os évjáratból.

A második világháború folyamán a borpince előbb német, majd szovjet kézre került, a borok jelenlegi helyérôl – sőt, egyáltalán létükről – nincsenek hivatalos adatok. Az utolsó datálható esemény egy különös kóstoló volt: 1958-ban Zsukov marsall az amerikai haditengerészet fôparancsnok-helyettesével kóstolt meg öt évjáratot. A kóstolót jól jellemzi három tény: 1.) a legfiatalabb bor 1811-ből származott, 2.) a kóstolók a tételeket kanálban kapták, 3.) közben a Bolsoj balett adta a háttérműsort.

Dusóczky Tamás – akinek családja egyébként körülbelül akkor jött Magyarországra Lengyelországból, amikor a Fuggerek ott megjelentek – fejébe vette, hogy hasonlóan nagyszabású kóstolót szervez, körülbelül 2207-re. Egy alapítvány révén, pályázatos versenyeztetés után a NASA által kifejlesztett anyaggal lezárt ajkai kristálypalackokban helyeznének el ezer palack aszút, amelynek fejlôdését húszévente megismételt kóstolással és kémiai analízissel követnék nyomon – egyébként a nagy svájci orvos, Paracelsus nyomdokain haladva, aki elsôként analizálta tudományosan a tokajit, csaknem ötszáz éve. (A speciális dugó egyébként nem üres marketingfogás: ahhoz kell, hogy garantáltan távol tartsa a bortól a levegôt. Erre ugyanis a parafa csak néhány évig képes, utána ki kell cserélni: eközben viszont mégis csak oxigén kerül a palackba. Bár tulajdonképpen vákuumban is cserélhetnék a dugót – mindenesetre tény hogy a NASA-s változat biztosabb és elegánsabb.)

A végső kóstolót – e sorok írójával egyetemben – egyik kedves olvasónk sem fogja megérni, és még az elsőre is várni kell húsz évet. Még szerencse, hogy Dusóczky Tamás maga is tokaji termelô, úgyhogy miközben beavatott a terveibe, borait is tesztelhettük. Kitűnő ár-érték arányú 1999-es furmintjának hordó- és palackérett illata akár a sherryé, de íze annál sósabb, ásványiasabb. A száraz szamorodni még rendelkezik érési potenciállal, és már az aszúk citrusosságából is hoz valamit. Savhangsúlyos – aperitifnek kiváló, a lényeg, hogy ne igyuk túl melegen, mert akkor a 13%-os alkohol nagyon ki fog lógni. A félédes sárga muskotály – muscat lunel – áradó és krémes illatában még őrzi az elsôdleges szőlőaromákat (ízben viszont kissé savhiányos). Az édes szamorodni illata lassan bontakozik, az ásványi, sós jegyek mellett valami pikáns fűszer, talán gyömbér is felsejlik. A 2001-es, 2000-es és 1999-es aszúk közül az elsô a savgerinccel emelkedik ki, illatában a méz és az új fahordó vaníliája mintha még bura alól jönne. A második erôssége a gyümölcsösség, ennek ellenére kiválóan harmonizál az Auguszt cukrászda diós süteményével. (Bár kóstolótársam szerint a bor jobbat tesz a sütinek, mint a süti a bornak.) A harmadik – könnyű, de nem súlytalan – bornak a legjobb a sav-alkohol-cukor egyensúlya, utóíze hosszú, illata pedig a leginkább összetett, a gyümölcstől és a füsttől a kávén át a dohányig és a bőrig. A libabőrig.

“Űrmérték” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?