Értünk küzdenek az Autobotok

A Transformers egyetlen baja, hogy maguk a készítők sem igazán tudták, mit akarnak kihozni a rég ismerős sztoriból. Így nem túl intuitívan, de legalább nem is zavaróan kevernek egy hősfilmet egy sztenderd képregényalapú tinilávsztorival. A mozijegy árát megéri.

Játékfigurákhoz írt képregényből kemény Pentagon-hátszéllel filmet csinálni: érdekes ötlet. Ha eltekintünk az amerikai katonák hősiességéről szóló kötelező köröktől, a végeredmény még jó is lehet. Ennek csak az a feltétele, hogy a képregényt hihetően adaptálják filmre. Ezen már megbicsaklott a Superman Christopher Reeve-vel (az eredeti felsőtestet inkább Schwarzeneggernek kellett volna játszani, Reeve ártatlan fejével – a latexruci valószínűleg nem véletlenül marad ki az egyébként működőképes Smallville-ből), jól kezelte Tim Burton a Batmanben – a képregényfiguráknak teremtett egy sötét képregényvilágot is, és Bryan Singer is ki tudta védeni a veszélyt az X-Menben, ahol új, kevésbé necces mezt húzott a hősökre – Wolverine (juszt is Rozsomák, Farkas a Piroskában szerepel) jobban járt, mint az obligát sárga-kék-fekete jelmezzel.

Itt viszonylag jól sikerült az adaptáció: a hősies közhelyek mellett (amiket mintha a film is kötelező körökként akarna lefutni, lehetőleg valami kellően poénos váltással oldva a görcsöt) jól működő szál a bazi robotokkal szövetkező tinédzserek közti kapcsolat, a csajozni vágyó srác bénázásai is hatásosak (két hölgy között volt szerencsém látni a filmet, versenyt rötyögtünk a fiú gizdázásain), jól eltaláltak a robotmellékszereplők (egy legalábbis, aki érthetetlen nyelvén káromkodva nyúlja R2D2 adatlopási módszereit). Viccesek a civil mellékszereplők is (mint a túlsúlyos és nem túl hősies hacker, aki seperc alatt feltöri a feltörhetetlen kódot), egyedül a (túl) sokszor feltűnő, hősiesen harcoló katonákat írhatta a helyi HM agitprop osztályáról valaki (de legalább a CIA-ba is rugdal, nem lehet felhőtlen a kapcsolat köztük).

A gyenge pont az óriásrobotok kivitelezése: mivel a feladat nem rajzfilmes megoldása komoly kihívás, nemigen kapunk lehetőséget a kritikára: leginkább messziről látjuk a gépeket gyorsan mozogni, esetleg közelről nézünk az arcukba. A korábban megszokott és elvárt látványos átalakulásokat (avagy hogy dugunk el egy felhőkarcolónyi robotot egy walkmanben) nélkülöznünk kell: itt villámgyorsak a változások. Nehogy kötözködni és értelmezni kezdjünk (még akkor is, ha ilyen filmet néhány nagyon gonosz figurán kívül senki sem ezért néz).

Még a forgatókönyv is a főhősökkel bánt mostohán: a robotok a leginkább sematikus hősök – ezt a megközelítést (itt maradunk és védelmezzük a jót mindenáron, mert a mi civilizációnk tönkretette magát. Uff, én beszéltem) már egy gyerekfilm is kerüli – tessék csak megnézni akár a Túl a sövényen finom cinizmusát.

A sztori ezeknek megfelelően nem különösebben bonyolult: egy kissé lúzer srác kap egy ütött-kopott kocsit, ami (aki, Herbie, a Kicsi Kocsi nem volt ilyen rámenős) segít neki bevágódni álmai lányánál (csillagos ötös az autórádióján keresztül kommunikáló robot ötletéért – zseniális nótákkal instruálja védencét), majd kiderül, hogy valójában egy bazi nagy robot, Autobot, aki a gonosz Álcáktól (igen, ez a gonoszok neve, mint a képregényben másfél évtizeddel ezelőtt – de akkor miért kellett a Rozsomákot anno Farkasra fordítani?) óvja a srácot. A kölök dédapja ugyanis felfedezett anno egy Földre hullott robotot, és véletlenül a szemüvegébe égett egy nagyon fontos energaiforrás (egy hatalmas kocka) lelőhelyének minden koordinátája. A szemüvegre és a srácra persze elkezdenek vadászni a gonosz Álcák (akik csak úgy lemészárolnak egy halom amerikai katonát, de aztán jól megkapják) és a hősies Autobotok. Utóbbiak persze védik a fiút, és magukat is feláldoznák, hogy ne kerüljön gonosz szervókba a kocka. A gonosz fővezért persze kiszabadítják, mert kell az akció a végére. Végül egy hatalmas csetepaté után (nem tetszik kitalálni) győznek a jók, minden szép és jó. Ja, a srác természetesen összejön szíve hölgyével.

Viszont mindezt kellőképp pörgősen és humorosan adják elő, olykor még a mostanában divatos kikacsintásokkal is (egy falon például karmolások láthatók, amik az egyik mókamiki szerint Farkas/Rozsomák, az X-Man nyomai). A legvégéről persze nem marad le a betevő eperhab-morál, de ez sajnos nélkülözhetetlennek tűnik. Gyerekes családoknak különösen ajánlott mozi, kellemesen kikapcsol. Bár persze utána tuti venni kell néhány Transformert, meg néhány speciális hamburgeres menüt, de van egy jó hírem: ha egy éven belül nem lesz második rész, az ifjak is elfelejtik a mozit, és újabb, másfajta figurákért rinyálnak majd.

Vélemény, hozzászólás?