elszáll mint a viadukt… Matuska Szilveszter verse

Az 1931. szeptember 13-ra virradó éjszakán, 0 óra 20 perckor felrobbant a biatorbágyi vasúti viadukt. A detonáció éppen akkor történt, amikor odaért a Bécsbe tartó nemzetközi gyorsvonat. A mozdony és az első hat kocsi a mélybe zuhant, s a szerelvény roncsai között 22 ember lelte halálát, 17-en súlyosan megsebesültek. A helyszínen pokolgépet találtak és egy levelet, amelyből arra következtettek, hogy a robbantás a kommunisták műve volt. A nyomozás azonban megállapította, hogy a bűncselekményt az őrült Matuska Szilveszter bécsi kereskedő és gyáros követte el, aki több mint két hétig a szerencsésen megmenekült utas szerepét játszotta.

Fény derült arra is, hogy ő volt a korábbi németországi, illetve ausztriai vasúti robbantás tettese is. Matuskát egy osztrák bíróság 6 évi fegyházra, majd egy magyar törvényszék 1934-ben halálra ítélte. De Ausztriában nem volt halálbüntetés, ezért az ítéletet a kiadatási egyezmény alapján életfogytiglani fegyházra változtatták. A kormány a merénylet ürügyén, 1931. szeptember 19-én bevezette a statáriumot, amit csak 1932. október 10-én oldottak fel. Ausztriai büntetésének letöltése után Matuska a váci fegyházba került, s amikor Vác 1944 végén néhány órára gazdátlan lett, a zűrzavarban kiszökött a fegyházból és eltűnt.

/images/news/2007/07/25/matuska0.jpg
biatorbágyi völgyhíd

Matuska, a vállalatigazgató

Mint derült égből a villám, a Magyar Távirati Iroda leadott az újságoknak egy telefonos jelentést a biatorbágyi merényletről: “… a viadukt mellett táborozó mentőknél jelentkezett egy ember, akinek arcán és nyakán horzsolások voltak, s azt állította, hogy a gyorsvonat utolsó kocsiján ült a robbanás idején s úgy sérült meg, hogy legurult a töltésről. A mentőknek így diktálta be nacionáléját: Matuska Szilveszter, csantavéri 39 éves bécsi részvénytársaság igazgató. A helyszínen nyomozó detektívnek már akkor gyanús volt ez az alak…” “A hetekig tartó megfigyelés és kutatás több bizonyítékot produkált Matuska ellen. Elsősorban megállapították, hogy már évek óta Bécsben él, gyanús emberekkel érintkezik, nem részvénytársaság igazgató, hanem alkalmi kereskedő. A merénylet után napokig Budapesten tartózkodott, álnéven több helyen lakott. A legfontosabb bizonyíték az volt ellene, hogy júliusban tíz kilogramm ekrazitot, továbbá gyutacsokat és gyújtótöltést vásárolt…” – számol be a Győri Hírlap.

Az újságban cikksorozat indul. Másnap, október 12-én, hétfőn Matuska már részleges beismerő vallomást tesz. Kedden nem létező emberekre hárítja a tettességet. Szerdán megcáfolhatatlanná válik, hogy egymaga követte el a vasúti merényletet. Csütörtökön a rendőrség elengedi a korábban gyanúsított Leipnik Mártont. Szombaton pedig már teljes beismerő vallomást tesz a magyar, a németországi és az ausztriai merényletekről az őrült gyilkos, akiről a következő hét keddi számában ezt olvashatjuk: “Matuska 1919-ben vörös nyomozó és rablóvezér volt.” Három év múlva ítélik halálra a bomlott elméjű terroristát, aki a tömegszerencsétlenség miatt még ekkor is képzeletbeli ismerősét, Leót teszi felelőssé.

Az első jelentések

A biatorbágyi viadukt a község két kies dombját kötötte össze. Itt csak a vonat közlekedhetett, az autóknak és gyalogosoknak szánt műút lent vágott keresztül a völgyön. A patak két oldalán kis parasztházak sorakoztak, de a község központja fent volt a dombokon. A gyönyörű nagyközség neve még az országos lapokban sem túl gyakran fordult meg, a dunántúli médiában pedig szinte kizárólag a budapesti személyvonat egyik stációjaként szerepelt. Ám a pokolgépes merénylet alapjaiban változtatott ezen.

“Reggel 5 órakor megérkeztek a mentők az első sebesültekkel” – tudósít kapkodva és azon melegében a Győri Hírlap. “15 embert hoztak be, akik legnagyobbrészt eszméletlen állapotban vannak. Ekkor úgy tudták, hogy a halottak száma 14, a sebesülteké 20-25. Az egyik hálókocsihoz még nem tudtak hozzájutni. A kocsikból emberi karok nyúlnak ki, de hogy hányan vannak és milyen állapotban, azt nem tudni. A halottak személyazonosságát még nem tudták megállapítani.” A halottak száma még az egyoldalas különkiadáson belül is többször változik, a túlfűtött és pánikszerű órák alatt a hivatalos jelentések nem voltak megbízhatóak. Az iszonyú helyszíni állapotokról sokat elárul a délelőtt közölt gyászlista, e szerint a halottak névsora a következő: Simon Lajos postás; egy ismeretlen mozdonyfűtő férfi; Nagy László vasutas a dunakeszi műhelyből; Borza Ferenc községi jegyző Tatabányáról; Deák Domonkos MÁV-segédtiszt; Krecsmarik József MÁV-segédtiszt; Pintér Lajos 35 éves napszámos; Tóth Endre MÁV-tisztviselő; egy ismeretlen 25 éves nő; egy ismeretlen 40 év körüli nő és egy ismeretlen nő, akinek korát megközelítőleg sem tudták megállapítani.

A gyanú először Leipnik Márton “hirhedt kommunistára” és bandájára terelődött, mint hírlett, a büntetett előéletű elektrotechnikust Európa-szerte üldözik. Előtte már a biztonság kedvéért letartóztattak számos kommunistát, mivel a helyszínen egy levelet találták, amely így kezdődött: “Munkások, nincsen jogotok, hát majd mi kieszközöljük a kapitalistákkal szemben…” Képbe került Leipnikék után két nappal Szakácsi Géza is, akit állítólag egy férfit arra kért a munkaközvetítőnél, hogy jó pénzért segédkezzen egy bomba összeállításánál. Négy nap telt el, s már őrizetbe vettek egy biatorbágyi pincért, Tóth Gézát, akit az elhagyott szerelme, egy szép emlékű falusi lány jelentett fel. A nyomozás kezdett holtpontra jutni, de az már érezhető volt, hogy nemsokára többen lesznek rács mögött, mint odakint. Teljes két hét telt el vihar előtti csendben, amíg végül a lap megírta, amit már jól tudunk: “…a helyszínen nyomozó detektíveknek már gyanús volt Matuska Szilveszter.”

A törülköző a bűnjel

– Egy parázsló szemű, igen idegesnek tűnő férfi állított be aznap este egy barátnőmékhez, M. Zsuzsikáékhoz – meséli a már régóta Budapesten élő Sebestyén Károlyné, akihez a fent már megszólaltatott győri asszony vezetett minket. – Enni kért az ismeretlen, Zsuzsi anyja anyáskodva ki is szolgálta. Egyébként az illetőt már érkezése pillanatában ajnározni kezdték a postánál szörnyülködő asszonyok, mert kötés volt a fején, horzsolások a nyakán, és azt állította, hogy megsebesült a hajnalban történt katasztrófánál. Zsuzsi úgy emlékszik, a papájának nem tetszett az idegen, talán a zaklatott tekintete miatt. De igazán akkor kezdett gyanút fogni, amikor az megtörölte a kezét. Zsuzsikáék törülközőjén sárga foltok maradtak. A papa bevitte a törülközőt a rendőrségre, ahol aztán nem tudom, mit csináltak vele. De tény, hogy amikor már egyértelműen Matuska volt az első számú gyanúsított, Zsuzsiék törülközője is ott szerepelt a bűnjelek között. A sárga foltot az ekrazit okozta – mondja Sebestyénné.

A történelmi jelentőségű törülközés után eltartott egy darabig az untalan kisikló nyomozás. Nem akarták elhinni, hogy a kereskedő egyedül töltötte meg ekrazittal a gázcsövet. Még jó párszor olvashatunk a merénylőről, az október 21-i számból például megtudjuk: Matuska rendőrségi engedéllyel beszélgetést folytatott a fogházban feleségével. “Kérte, hogy úgy az ő, mint a kislányuk nevét változtassa meg, nehogy kellemetlenségük legyen a név miatt.” Az évek begyógyították a sebeket. Talán még akadnak, akik álmukban ismét gyerekként merednek a szétroncsolt emberi testekre, s egy pillanattal az ébredés előtt még felsikoltanak a sötétségben, hogy “robbanunk, segítség, robbanunk”…

Szerző: eee

a kávé visszafelé ÉVÁK! „Ezer évvel ezelőtt kétség sem fért hozzá, hogy Földünk a világegyetem középpontja. Ötszáz éve még úgy tudták elődeink, hogy lapos a Föld. Tizenöt perce még azt hitted, egyedül az emberi faj egyedei képviselik rajta az értelmes lényeket. Képzeld el, mi mindenre derülhet fény holnap!” /K ügynök, Men in Black/ Valahogy én is így vagyok magammal, sose gondoltam, hogy egyszer egy internetes portál szerves része leszek. És hogy mit hoz a holnap? Inkább a szemem nyitom ki csodálkozva, mint a szám.

Vélemény, hozzászólás?