Kik mentették meg Jeruzsálemet?

Kr. e. 701 nyarán a hatalmas asszír sereg Jeruzsálem ostromába kezdett, s azzal fenyegetett, hogy elpusztítja a kis héber királyságot. Számtalan várost romboltak már földig, a legyőzött népességet megkínozták és szétköltöztették. Ha Jeruzsálem megsemmisül, ugyanez a sors várt volna a héberek közösségére is.

A történész, kinek munkája végén a szakirodalom felsorolása is több száz oldalon tart, kiindulópontja szerint a Kr. e VIII. század végén Kus királya ellenőrzése alá vonta Egyiptomot és két nemzedéken keresztül a Földközi-tenger vidékének leghatalmasabb államai közé tartozott. Nos, Egyiptom harmincegy dinasztiája közül volt egy, melynek bőrszíne -minden történész egyetértésével találkozva -fekete volt. Ráadásul királya olyan formátumú volt, ki csak Dávidhoz, vagy Nagy Károlyhoz hasonlítható. Nos, épp az egyik kusita fáraó indított hadjáratot i.e. 701-ben, mert mezzel akart gondoskodni arról, hogy Asszíria ne foglalhassa el Jeruzsálemet. Ez egyben a történelem folyamán végighúzódó antiszemita vélekedés cáfolata, miszerint a feketék és a zsidók mindig ellenségek voltak. Ráadásul ez a hadjárat döntő mértékben befolyásolta a történelem későbbi menetét, hiszen épp a kusita beavatkozásnak köszönhető, hogy a héber királyság fennmaradt, s ezáltal alakulhatott ki a jahvizmusból a judaizmus, mely nélkül nemcsak a kereszténység elképzelhetetlen, de maga az iszlám is. Csak ezáltal válik érthetővé, hogyan válhatott Jeruzsálem szentté, még Jézus korát megelőzve. A tudós így összegzi könyve célját előszavában:” A Kr.e 701-ben az asszír hatalmat vakmerő módon próbára tevő kusiták meggyőződésem szerint a  történelem egyik kifejezetten hősi tettét hajtották végre. Kutatásom során megdöbbentett, hogy a nyugati kutatás és tudományosság tudatosan vagy öntudatlanul milyen nagy mértékben hagyja figyelmen kívül a történelem menetéhez ily jelentős mértékben hozzájáruló afrikaiakat. Az értékelés csak akkor lehet helyes, ha leszámolunk a mélyen gyökerező szkepszissel. Hozzám hasonlóan számos embert neveltek fel abban a hitben, hogy a Szahara alatti Afrika lakói képtelenek voltak rá, vagy hiányzott belőlük az indíttatás arra, hogy olyasmit tegyenek, amit ebben az esetben nyilvánvalóan éppen ők hajtottak végre. „ A történész látásmódját nem kerülte el az, hogy a történelem folyamán a Biblia-kutatók eltérő mértékben használták fel a régészeti lelteket, ez aztán persze a történelem eltérő értelmezéséhez is vezethetett: A hagyományos történészekkel ellentétben a bevett vélemény követői gyakrabban használják fel a régészeti leleteket, ami például oda vezetett, hogy megkérdőjelezik a kijelentést, miszerint Mózes követői erővel hódították meg  Kánaánt. Semmiféle maradvány nem utal arra, hogy, hogy a vándorlásnak megfelelő korban városok pusztultak volna el. Még arra a vélekedésre is utal a professzor miszerint a héberek nemhogy békésen érkeztek meg, de maguk is mindvégi helybéli kánaániták voltak. De arra is kitér, hogy egyesek még Judea és Izrael állami létét is megkérdőjelezik, hiszen az adott korban olyan gazdasági társadalmi fokon álltak, hogy még államoknak sem szabad őket nevezni, csak törzsi alakulatoknak. Az olvasó, azt hiszem, már eddig is ízelítőt kaphatott a kötet páratlanul izgalmas voltáról. Így például az is kérdéses, hogy Dávid és Salamon-függetlenül attól, hogy mitikus, vagy valóban létező történelmi személyek voltak-királyok semmiképp nem lehettek, abból fakadóan, hogy területükön nem éltek elegen. Már látható, hogy a kötetről az elkövetkező évben beszélni fognak éppen elegen. Ugyanakkor:” A helyzet nem nélkülözi az iróniát. Számos, vagy elhanyagolható bizonyítékkal rendelkező bibliai történet lett világhírű. Manapság emberek milliárdjai tanítottak meg legalább néhányat ezek közül a tényszerűen nehezen igazolható történetek közül gyermekeiknek. Ugyanakkor a világ mit sem tud a nagy héber-kusita szövetségről, holott egymást érik a szilárd bizonyítékok létére vonatkozóan, noha mindezek alapján arra lehet következtetni- hogy a világtörténelem egyik legnagyobb jelentőségű eseményeként méltatható tette hajtottak végre Jeruzsálem megvédésével az asszírok katonai hadjárata ellen.

Nem olvastam az elmúlt évben még egy ilyen, ehhez fogható könyvet, mely ennyire megváltoztatná biblia-képünket és történelmi felfogásunkat: elgondolkodtató bizonyítékokkal érvelve. Arról már nem is beszélve, hogy mennyire ellentmond mindannak, amit erről az antiszemitizmus kialakulásáról gondoltunk.

Kr. e. 701 nyarán a hatalmas asszír sereg Jeruzsálem ostromába kezdett, s azzal fenyegetett, hogy elpusztítja a kis héber királyságot. Számtalan várost romboltak már földig, a legyőzött népességet megkínozták és szétköltöztették. Ha Jeruzsálem megsemmisül, ugyanez a sors várt volna a héberek közösségére is. Sohasem jött volna néhány évszázaddal később a judaizmus, sem két leágazása – a kereszténység és az iszlám.

Ám a támadók váratlanul elmenekültek, és Dávid városa sértetlen maradt. Miért? A Biblia angyal alakjában jelentkező isteni beavatkozásnak tudja be ezt. Az asszírok visszavonulása a történelem egyik nagy rejtélye. A szakértők régóta úgy vélik, valamiféle járvány terjedt a katonák között, s ez késztette őket arra, hogy feladják az ostromot.

A díjnyertes író, Henry Aubin úttörő munkájában rámutat az okra: Egyiptom kusita fáraójának jórészt feketékből, vagyis núbiaiakból álló, a mai Szudánból jött seregére. A sereget a nagy hadvezér, Taharka – aki aztán később maga is fáraó lett – vezette, ám a mai bibliakutatás alig foglalkozik vele… A szerző érvelése szerint mindez az elmúlt két évszázad rasszista hadjáratának köszönhető, amelynek célja az Izrael fennmaradásához szükséges kusita hozzájárulás emlékének kitörlése volt.

A Jeruzsálem megmentése izgalmas hadtörténeti munka, az ókori világról szóló érdekfeszítő politikai elemzés, kegyetlen vádirat a kulturális előítéletük kiszolgálása érdekében a történelem meghamisításától sem visszariadó történészek ellen.

A Szerzőkről

Henry T. Aubin a Harvard Egye­temen végzett. A Washington Post riportereként dolgozott, mielőtt csatlakozott volna a montreali Gazette-hez, ahol nyomozóriporteri és közvetítői munkásságáért háromszor is megkapta a nemzeti újságírói díjat. A B’nai Brith Emberi Jogok a Médiában díj társdíjazottja. Előző könyve, a City of Sale, a városfejlesztés mögött húzódó gazdasági érdekeket vizsgálta, kitörő sikerrel. Házas, négy gyermek apja.


Henry. T. Aubin: Jeruzsálem megmentése
Gold Book Kiadó
www.goldbook.hu
info@goldbook.hu

Kerekes Tamás

Szerző: Kerekes Tamas

Okos pilóta alagútban nem katapultál hírlapíró vagyok

Vélemény, hozzászólás?