EGY DÉVAJ FEMINISTA – Germaine Greer: A kasztrált nő

Dühödt kultúrkritika, kendőzetlen szexuális felvilágosítás, antikapitalista politikai manifesztum, excentrikus vallomás és életvezetési tanácsadó – feminista írásmű azoknak, akik “a vaginát problémának tekintik”.

Jóllehet nem múltak el nyomtalanul John Steinbeck intő szavai, miszerint a második világháború utáni amerikai férfitársadalom többet tudott a Ford T-modell karburátoráról, mint a csiklóról, feminizmussal való találkozásom eddig esetleges volt. (A leszbikus mozgalommal az is maradt, amióta kiderült, hogy legalább úgy kívánom a nőt, mint ők.)

Ráadásul a feminizmus

a világháború után bontakozott ki teljes erővel, talán Wilhelm Reich, Herbert Marcuse és Erich Fromm tanulmányai nyomán. Köztudott, hogy franciaországi hatvannyolcas eseményekre milyen felszabadító hatással voltak a már akkor sem fiatal Marcuse professzor nézetei, aki azonban nem ezekkel a gondolatokkal hatott igazán rám, hanem azzal a könyvével, mellyel cáfolta valósággal filiszter módjára megbékélő Wilhelm Friedrich Hegel alakját.

A Salon.com portréja Greerről 

Magyar nyelvterületen nem is akadtam aztán virtigli feminista teoretikusra. Néhány éve annak a nyomait kerestem, hogy az 1914-es magyar nyelvű lapokban és magazinokban érződött-e nyoma az első világháború kitörésének. Ekkor került a kezembe egy női lap, mely 1914 nyarán hagyta el a nyomdát, címlapján egy hatalmas fotó szerepelt a következő aláírással:

“Megvadult szüfrazsettek az angol király hintaja elé vetették magukat az epsomi derbyn.”

Amikor kezembe került az 1970-ben angolul megjelent The Female Eunuch magyar fordítása 2004-ben, egy magyar, vidéki élelmiszerboltban, a leértékelt mosóporok között, a bolti tizedére csökkentett árával, úgy éreztem magam, mint Márquez híres ezredese, ki most nem az esőben tévedt el, hanem az időben, mint Rip Wan Winkle.

Csak remélhetem, hogy a román, francia, svéd stb. olvasók időben jutottak hozzá e híres munkához és nem pislognak, mint magyar határőr a Vlad Tepes névre kiállított magyarigazolványra (itt jut eszembe az a tájékozatlan amerikai turista, kinek a rómi zsibvásáron eladták Caesar eredeti beszédeit CD-n, vagy az a hebrencs személyi titkár, aki nemrégiben tudatta Putyinnal Churchill fultoni beszédét). a modern női lét elemzésében, ennek megértésében nagyban segítségemre volt Ildiko von Kürthy – a Stern főszerkesztője, ki roman-jaival rendre a német bestsellerlisták élén található – ki egy halhatatlan regényében a férfi-nő különbséget a történelem folyamán abban vélte megragadni, hogy a nő a saját mamutját akarja elejteni.

A női nemi szervek rejtélybe burkolóznak. Úgy szokták gondolni, hogy a nagy részük belső, rejtett, de azokat a részeket is homály fedi, melyek kívül helyezkednek el. Amikor a kislányok kérdezősködni kezdenek, szerencsés esetben anyjuk szörnyű ábrákat ad a kezükbe a nemi szervrendszerről, melyeken a gyönyör szervei kevésbé szembeötlőek, mint a vezetékek és petefészkek útvesztője.

Greer: A kasztrált nő (Corvina Kiadó, 2004, fordította Gács Anna)

Amúgy A kiadó nem spórolta ki a Greer-kötet fülszövegéből a mézesmadzagot: “Germaine Greer Ausztráliában született, ott járt egyetemre, majd Cambridge-ben szerzett PhD-t angol irodalomból, 1970-ben A kasztrált nő megjelenésével egy csapásra világhírű lett, a könyv felkerült a bestsellerlistákra, számtalan nyelvre lefordították, szerzője pedig azóta is rendszeresen szerepel tévéműsorokban, nyilvános vitákban, publikációi és szereplései szenvedélyes, személyeskedő és komolyan érvelő viták sorát váltották és váltják ki.

“A nőgyűlölő nő”, a “dévaj feminista, akit még a férfiak is szeretnek” első könyvével egyszerre tudta megszólaltatni a tudósokat, a nőmozgalmi aktivistákat és az otthonülő háziasszonyokat. Persze a mű még akkor íródott, amikor “a reiszolás is ért annyit, mint a baszás” (lásd a kötet 307. oldalát).

Greer példáit a filozófia-, pszichológia-és irodalomtörténet kötelező olvasmányaiból és a női magazinok hasábjairól, olcsó románcokból, a hatvanas évek popdalaiból meríti. A könyv műfaja hasonlóképpen elegyes: egyszerre dühödt kultúrkritika, éles szemű irodalomkritika, kendőzetlen szexuális felvilágosítás, antikapitalista politikai manifesztum, excentrikus vallomás és életvezetési tanácsadó.

A kasztrált nő mára fogalommá vált és klasszikussá távolodott.A feminizmus történetének e klasszikusa mégsem csupán a nemi szerepek kritikájával foglalkozó szakemberek számára megkerülhetetlen mű: izgalmas, provokatív olvasmány lehet mindazok számára, akik szívesen gondolkodnak el rajta, hogy mit jelent és mit jelenthet nőnek – és férfinak lenni.

A kislányokat nem biztatják rá, hogy felfedezzék nemi szervüket, azonosítsák alkotó szöveteit, vagy hogy megértsék a nedvesedés, illetve az erekció mechanizmusát. Még a puszta gondolata is ízléstelen.

Germaine Greer Amúgy Az irodalomtörténészi véna sokszor azonosítható a szövegben, Greer nem hagyja ki a lepattanó labdákat. “– Nem is olyan régen Edmund Wilson azzal próbálta megkérdőjelezni Hemingway férfiasságát, hogy azt állította, gyér a mellszőrzete” olvashatjuk a 34. oldalon, vagy amikor az előítéletektől mentes közbeszéd fontos dokumentumainak nevezi Sylvia Plath menstruáció-verseit.

A meghökkentő állítások közé tartozik Greer megjegyzése:

“A pina a legjobb esetben kicsi és észrevétlen: a pénisz nagyságával kapcsolatos szorongást kiegyenlíti a pina kicsiségét illető aggodalom.”

A tudós hölgy elítéli a nemileg tájékozott, az erogén zónákra is figyelő, az előjátékra gondot fordító férfiakat, mert ez a felfogás azt impikálja, hogy “létezik egy statisztikailag ideális baszás, mely minden esetben kielégítő, ha a megfelelő procedúrát követjük, ami fölöttébb elkeserítő és félrevezető.”

A legmeghökkentőbb azonban Greer, akkor, amikor a ma is létező atavisztikus félelem legelterjedtebb és legjelentősebb megnyilvánulásának a menstruációhoz való általános viszonyt tartja. A történelmi levezetéssel egyet lehet érteni, ám a feloldással aligha. “Ha azt hiszed magadról, hogy emancipált vagy, játssz el a gondolattal, hogy megkóstolod a menstruációs véred – ha rosszul leszel tőle, még hosszú út áll előtted, kisanyám. ” (46.old.).

A szerző optimista. Állítja, ki lehet törni a csapdából:

“A brit kereskedelem az ötletek és szakértelem exportján alapul, és a férfiaknak egyikre sincs monopóliumuk. E tulajdonságok a nőiességgel sem összeegyeztethetetlenek, hiszen még Mary Quant is szív alakúra borotváltatta szeméremszőrzetét odaadó férjével. ” (115.old.)

A kötet általában értelmes és szellemes elemzések csokra, a szerzőnek tulajdonképpen és alapvetően az alávetéssel és a méltósággal van baja és ezt nagy erudícióval fejti ki. Az irodalomtörténeti anyagból vett argumentáció a szerző legfőbb erőssége, s talán a leggyengébb, amikor a már említett atavisztikus félelmet szeretné oldani:

A vaginát problémának tekintik, mely akadályozza a közélet kellemességét. A vegyi összetevőket tartalmazó tusfürdők használata valójában károsan hat a hüvelyben lévő organizmusok természetes egyensúlyára, mégsem meri egyetlen orvos sem elítélni. Azok a nők, akik szeretnének kibékülni magukkal, és meg akarják érteni, milyen messze is vannak még ettől, gondolják meg, milyen érzéseket kelt bennük az a gondolat, hogy megkóstolják saját hüvelyi váladékukat az ujjukon, vagy hogy megízleljék magukat frissen, szerelmük ajkáról.”

Szerző: Kerekes Tamas

Okos pilóta alagútban nem katapultál hírlapíró vagyok

Vélemény, hozzászólás?