A bushido lovagjai
A japánok által elkövetett háborús bűnök
Lord Russel:
A nürnbergi per alkalmával, mikor Churchill végighallgatta az orosz ügyész, Visinszkíj vádbeszédét, tenyerébe temette az arcát, s azt mondta: "Meg kell nyernünk a harmadik világháborút, hogy mi írhassuk a vádiratokat."
A háborús bűnök definiálása roppant nehéz. A törökök egy része még mindig tagadja a kurdok és örmények ellen elkövetett gaztetteket. A hágai bíróság precizitása és hatékonysága a szemünk előtt gyengíti a háborús bűnök súlyát. Nünbergben (zsidótörvényei ellenére) Horthy csak tanúként szerepelt, Skorzeny is pár évvel megúszta.
A japán lélekről eddig is sejtettem, hogy egyszerre szadista és mazochista. Ezt a képregényeikben terjesztett szexuális aberrációk is alátámasztani látszottak, melyben a két sárkány, egy lány, két kígyó hagyományos felállásnak számít.
Akkor kezdtem jobban figyelni, amikor az Ulpius Ház Kiadó kiadta a Battle Royal c. japán regényt, mely nagy sikert aratott DVD-n is, melyben a regény témája az, hogy a kormányzat akarata miatt rendszeresen egy szigetre visznek egy iskolai csoportot, mely vállalkozásnak az a célja, hogy a diákok lemészárolják egymást, s csak egy túlélő maradhat. Aztán következett az a Terricum kiadvány, melyben nyomoznak egy második világháborús rémtett elkövetője ellen, ki anyjuk hasából kivágott embrióból akart fiatalító csodaszert előállítani.
A japánok háborús bűntetteinek számbavételekor(melyben szerepel kannibalizmus, csonkítás, élveboncolás) a borzongás mellett vegyük tudomásul, hogy ha bennünket Európában Móricz Zsigmond Barbárok c. dolgozata alapján ítélnek meg, akkor nekünk régen rossz.
Lord Russel háromszáz oldalt szentelt témájának.
A munkából-a rémségek bemutatása mellett(élve eltemetett kínai foglyok) nem hiányzik az irónia sem: 1942-ben 90 000 brit indiai és ausztrál katona adta meg magát Szingapurban, azt követően, hogy parancsnokuknak, sir A. E. Percivalnak enyhén szólva túljárt az eszén az elelnség(a hatóságok olyannyira nem számítottak a szárazföld irányából japán támadásra, hogy sok japán katona kerékpárral érkezhetett. További ezrek estek fogságba, amikor elesett a szinte védtelen Honkong, majd, amikor a japánok lerohanták a Holland-Kelet-Indiát és az amerikai fennhatóság alatt álló Fülöp szigeteket. Rettenetes évek következtek. A férfiakat -még a tábornokokat és a korábbi kormányzókat is -megszégyenítették, megverték és éheztették.(Vö: Híd a Kwai folyón c. regénnyel -Kerekes Tamás)
A kötet nemcsak borzongató, de éles eszű elemzésekben is gazdag. Feltárja ugyanis, hogy a különböző nagyhatalmak önös érdekei miatt szabadjára engedték külpolitikailag Japánt, engedték, hogy sorban felrúgják a népszövetségi paktumokat. Egyre jobban szervesültek a szintén faji alapokon álló hitleri Németországgal(Szálasi Ferenc magyar nemzetvezető testvér közös magyar-japán határról vizionált),s ez a laza gyeplő találkozott a háborúban a császárnak, a hősiességnek mindent alárendelő, szörnyen kivitelezett japán „hősiességgel". Az elemzés két szálának végigkövetése, egymásra hatásának kimutatása a lebilincselő a kötetben.
Előzmény
Lord Russel: A horogkereszt rémtettei
A könyv, amely a német újrafegyverkezés körül zajló nemzetközi harc kellős közepén jelent meg, a német fasiszták háborús bűntetteivel foglalkozik. Hiteles dokumentumok, a háborús főbűnösök vallomásai alapján ismerteti először azt, hogy építették fel Hitlerék már a háború előtt magában Németországban, és a német nép ellen is, tömeggyilkoló gépezetüket: a Gestapo-t, az SS-t, a náci pártot. Külön-külön fejezet foglalkozik a szövetséges hadifoglyokkal szemben elkövetett háborús bűntettekkel, a tengeri hadviselés törvényeinek megsértésével, a polgári lakossággal szembeni német kegyetlenkedésekkel, a kényszermunkára elhurcolt munkások helyzetével, a haláltáborokkal, s végül az európai zsidóság nagy részének kiirtásával.
Százezer dokumentum árnyalja a második világháborús japán bűnöket
Az Egyesült Államok közvéleményét mindig is érdekelték az Európában elkövetett háborús bűnök, a távol-keleti vérengzések iránt azonban csak az elmúlt időben nőtt meg az érdeklődés. A kérdés kutatását nehezíti, hogy a japán dokumentumok nagy részét megsemmisítették a háború végén.
Növekvő érdeklődés
Az Egyesült Államok közvéleményét mindig is érdekelték az Európában elkövetett háborús bűnök, legyen szó az utolsó még élő náci elleni vadászatról, az elrabolt műtárgyakért nyújtott kárpótlásról, vagy az egyes kormányok bűnrészességéről a Németország és szövetségesei által elkövetett emberiség elleni bűntettekben.
A japán háborús bűnök - biológiai hadviselés, embereken végzett kísérletek és tömeggyilkosságok - azonban nem keltettek akkora érdeklődést a háború óta eltelt hat évtizedben, bár Iris Chang "The Rape of Nanking - The Forgotten Holocaust of World War II" (Nanking megerőszakolása - a második világháború elfeledett holokausztja) című könyvének megjelenése végre felkeltette a közvélemény figyelmét.
Amikor 1998-ban az amerikai Kongresszus bizottságot hozott létre a második világháborúban elkövetett háborús bűnökről szóló akták összegyűjtéséről és nyilvánosságra hozataláról, a törvényjavaslat egyértelműen a náci háborús bűnökre utalt. 2000-ben egy új törvényjavaslat már kiterjesztette a bizottság munkáját a Japán által elkövetett háborús bűnökre is. 1999 óta a munkacsoport nyolc millió oldalnyi korábban titkosított dokumentumot hozott nyilvánosságra a náci bűntettekről. Most azonban végre sor került a japán háborús bűnöket felfedő 100 ezer oldal közzétételére is. (A dokumentumok publikálásával egy időben megjelenik egy könyv is, amely esszéket tartalmaz a japán háborús bűnök kutatásáról).
Az anyagok vizsgálata azonban több kérdést is felvet. Néhány kutató azt szeretné tudni, hogy az Egyesült Államok megőrzött-e olyan iratokat, amelyek a japán háborús bűnösök megmentésében játszott szerepét bizonyítják.
Mások azt kérdezik, miért adta vissza az USA a háború után Japánnak a már megszerzett bizonyítékokat. A munkacsoport azt reméli, hogy az anyagok választ adnak a felvetődött kérdésekre. Először is azt hangsúlyozták, hogy a japán háborús bűnöket tartalmazó dokumentumok titkosságát már feloldották, de azok több helyen, szétszórva találhatók.
A kutatók azt remélik, hogy az újonnan nyilvánosságra hozott iratok sok vitatott kérdésre választ adhatnak, különös tekintettel Japán hírhedt 731. egységére, amely biológiai hadviseléssel kísérletezett és a kóros lehűlés hatásait tanulmányozta élő embereken, valamint élveboncolásokat végzett. A 731. egység parancsnoka, Ishii Shiro tábornok, megmenekült a kivégzéstől, mert valószínűleg alkut kötött az amerikai hatóságokkal, hogy kiadja nekik az általa összegyűjtött adatokat. Daqing Yang, a George Washington Egyetem történelemprofesszora szerint az Ishii tábornokkal kötött alkut és az általa átadott adatokat még ma is részben homály fedi. A dokumentumokkal foglalkozó munkacsoport szerint a most nyilvánosságra kerülő akták között nem szerepelnek a 731. egységre vonatkozó adatok, mivel azok titkosítását már korábban feloldották. "A dokumentumok vizsgálatánál hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a történészek, kutatók és más érdekelt csoportok még nem aknázták ki az Állami Levéltárban a japán háborús bűntettekről rendelkezésre álló iratokban rejlő lehetőségeket" - mondja Edward Drea hadtörténész. A 731. egységgel kapcsolatos dokumentumokat a kongresszusi könyvtárban őrzik. "Sok japán értelmiségi azt hiszi, hogy az Egyesült Államokban még rengeteg titkosított anyag található. Valójában azonban nem találtunk ilyen anyagokat. Az Ishii dokumentumok nagy része már nyilvános, csak éppen nem egy helyen található.
A tudósok szerint ezek az anyagok teljesebb képet festenek majd a csendes-óceáni hadszíntéren folytatott háborúról. "Óriási szakadék tátong az európai és az ázsiai hadszíntérről szerzett ismereteink között. Ha ezt a szakadékot meg tudnánk tölteni elsődleges forrásanyaggal, nem csak találgatásokra és spekulációkra kellene hagyatkoznunk, az nagy előrelépés lenne" - mondja Carol Gluck, a történelemtudományok professzora a Columbia Egyetemen.
Figyelmetlenség okozta az információhiányt
A japán háborús bűnökről azért is tudunk kevesebbet, mert a dokumentumok nagy részét megsemmisítették. A szövetségesek Németországban a háború végén összeszedték a náci iratokat, ám Japánban ezek az erőfeszítések nem jártak sikerrel.
Edward Drea hadtörténész egy esszében arról írt, hogy "a japán hatóságok az 1945. augusztus 12-én bejelentett fegyverszünet és az amerikai csapatok 1945. augusztus 28-i megérkezése között számos kulcsfontosságú dokumentumot megsemmisítettek". A pusztítás akkora volt, hogy a japán táviratok nagy része csupán angol fordításban van meg. "Mivel az Egyesült Államok meg tudta fejteni a japán hadi kommunikáció rejtjeleit, a szövegek nagy része csak angolul létezik" - mondja Drea.
Gluck szerint az amerikai hadsereg és hírszerzés figyelmetlensége is szerepet játszott az atrocitások részletes feltárásának elmulasztásában. Az új dokumentumok rámutatnak majd, "mennyire kevéssé érdekelték az Egyesült Államokat a japánok mandzsúriai és kínai hadműveletei a háború utolsó hónapjaiban és a háború után." Míg a szövetségesek részletesen dokumentálták az európai holokausztot, a CIA akkori elődje távolról sem mutatott akkora érdeklődést a mandzsúriai vagy ázsiai történések iránt.
Egyes bűntettek ráadásul jóval nagyobb figyelmet kaptak, mint mások. Douglas A. MacArthur tábornok, az amerikai hadsereg csendes-óceáni főparancsnoka például csak a fülöp-szigeteki és amerikai foglyok sorsáról érdeklődött, minden más hidegen hagyta.
"Elrendelte az információgyűjtést, és mi elkezdtük összeszedni a dokumentumokat. Így tettek az ausztrálok is" - mondja Bradsher. A dokumentumok hiánya és a lanyha érdeklődés az ázsiai háborús bűnök iránt azt is jelzi, hogy már a háború alatt is "keveset tudtunk Ázsiáról, keveset tudtunk a csendes-óceáni térségről. Minden tekintetben keveset tudtunk - a háború elejétől a végéig. Akkoriban ez nem érdekelt minket. Most viszont érdekel. Nem okolom magunkat a nemtörődömség miatt, de ez megmagyarázza, miért nem állnak rendelkezésünkre ezek a dokumentumok" - mondja Gluck.
A kutatás során felmerült másik kényes téma arra az amerikai döntésre utal, amelynek következtében az Egyesült Államok az 50-es években sok dokumentumot visszaadott Japánnak. A témát a már elhunyt Chang vetette fel a már említett könyvében, amelyben azzal vádolta az amerikaiakat, hogy a visszaadott iratokról nem készítettek másolatot. Chang könyve "nagyon jó, mert felhívta az emberek figyelmét a Japán által Kínában elkövetett háborús bűnökre. De az író azon állításai, hogy az Egyesült Államok a japán kormány nyomására egyszerűen csak visszaadta ezeket a dokumentumokat Japánnak, nem állják meg a helyüket"- mondja Drea. Bradsher esszéjében azt írja, hogy "az iratokat visszaadásuk előtt alaposan átvizsgálták, mind a háborús bűnökre vonatkozóan, mind pedig történelmi és hírszerzési szempontból. Semmi valószínűsége nincs annak, hogy a háborús bűnökre vonatkozó japán dokumentumokat úgy adták volna vissza Japánnak, hogy azokat előtte nem másolják le, vagy nem vizsgálják meg."
Drea elismeri, hogy a japán háborús bűnök körül felvetődött kérdések még nem tisztázottak. "Őszintén szólva azt reméltem, hogy találunk valamit. Ez minden történész álma: olyan friss információra bukkanni, ami megvilágít egy sötét problémát. De ilyen nem volt." A tudósok szerint azonban az új anyag más területeken is kutatásra ösztönözhet. Michael Petersen, a munkacsoport tagja, például a katonai hírszerzés és a CIA konfliktusát vizsgálja a háború utáni Japánban, amelybe beletartoznak a bűnözők és háborús bűnösök informátorként való felhasználásáról szóló viták is.
http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=16536&page=2
A bushido a politika szolgálata nélkül:
Ha a harcművészet világában, vagy a japán kultúrában kalandozunk, óhatatlanul találkozunk a Bushido kifejezéssel. Sportegyesületek választják nevüknek, mesterek hivatkoznak rá, harcművészek követik tanait.
A BUSHIDO - szó szerinti fordításban - annyit jelent: "A harcos útja". A japán harcművészet ereklyéje, a szamurájok bibliája a 9-12. század között, a Heian és Tokugawa korszakban íródott.
A szamurájok, a középkor japán lovagjai számára ez az élet kódja és útmutatása volt. Az európai lovagok szabályaihoz és erényeihez hasonlóan itt is a lojalitás, az önfeláldozás, az igazságosság, a jogérzet, a finom modor, a tisztaság, a szerénység, a mértékletesség, a harci szellem, a becsület és a szeretet állt középpontban.
A japán kultúra és alapeszménye
Erópaiak először 1542 táján léptek partra Japánban. Történelmi léptékkel mérve viszonylag rövid ideig élvezhették a hely (azóta elhíresült) vendégszeretetét, mert 1638-ban Tokugava sógun a katolikus felkelők leverésével véget vetett az ott-tartózkodásnak, száműzve minden katolikust és magát a vallást is.
Ezzel kezdődött Japán - XIX. század közepéig tartó - elzárkózása a nyugati világ elől, ám a bushido éppen a feudalizmus révén jön létre, s hanyatlása is annak megszűnéséhez köthető.
A bushido fogalma
A bushido szó szerint a harcos-lovag-út elemekből tevődik össze, és azokat az íratlan szabályokat jelenti, melyeket a fegyveres nemeseknek be kellett tartaniuk a mindennapi életben és hivatásuk gyakorlása közben.
Ezek a ki nem mondott, le nem írt, legfeljebb szállóigékben és történetek tanulságaiban rejtező szabályok a tapasztalatból származtak, s gyűltek össze íratlan lovagi erkölcsi kódex formájában.
Na de kire vonatkozott a szabályozás? Csakis a fegyveres nemesekre, azoknak a harcos családoknak a tagjaira, akik bátorságuk és hősiességük folytán kiváltságokat szereztek.
Ők voltak a szamurájok, akiknek felemelkedése a feudalizmus intézményeinek XII. századi kialakulásához köthető.
A szamuráj cím öröklődött, de el is lehetett veszíteni, ha valaki nem a bushido szellemének megfelelően élt és harcolt.
A harc "termelte ki" a szabályozást, amely egyfajta fair play-t jelentett a hatalomért folytatott vetélkedésben.
Források
Egyrészt a Japánban elterjedt vallások szolgáltatták az ideológiai alapot.
A zen-buddhizmus a sorsba vetett nyugodt bizalomra, az elkerülhetetlenbe való beletörődésre, az élet semmibevételére és a halállal való barátságos viszonyra tanította követőit.
A sintoizmus a hűséget feljebbvalóink iránt, az ősök és a császári család tiszteletét, a gyermeki jámborságot hirdette. A sintoizmus szerint nincs eredendő bűn, minden emberi lélek tiszta, az isteni bölcsesség megnyilatkozása. Abbéli hitükben, hogy az ember csakugyan Isten képmása, a szentélyekbe tükröket helyeztek, hogy abban magukra nézve Istent ismerhessék meg.
Ezért az önismeret fejlesztését nagyon fontosnak tartották.
A bushido két alapvonása a hazafiság és a hűség eszménye a sintoizmus eszméiből származik.
A források között találjuk a kínai gondolkodókat, Konfuciuszt és Menciuszt. Tanításaik természetesen nem mondanak ellent az előbb említett vallási tanításoknak, amennyiben a hűséget, a kötelességet, a hagyományok tiszteletét hangsúlyozták az erkölcsi viszonylatrendszer öt területén: úr és szolga, apa és fiú, férj és feleség, idősebb és fiatalabb testvér, barát és barát között.
Mindezen tanítások és tudásanyag a cselekvésben tükröződött, hiszen "tudni és cselekedni egy és ugyanaz".
http://209.85.135.104/search?q=cache:cGhpniJWOIkJ:www.budomagazin.hu/cikk/budo.php/2173+bushido+lovagjai&hl=hu&ct=clnk&cd=21&gl=hu&lr=lang_hu
A szamurájok rendjét politikailag Japánban még most is kritikátlanul tisztelik
A szamurájok kardja nemcsak tárgy volt, hanem gazdájuk szellemi megszemélyesítője, nemcsak a védelem és a támadás eszköze, hanem az élet tisztességes befejezésének lehetősége.
A kard a szamuráj lelke, a lélek pedig a szamuráj esetében nem is utolsó. A harcosok öngyilkosságának Japánban elterjedt egyedülálló formája egy kereszt alakú vágással történt, s az így végrehajtott öngyilkosságnál egyetlen életfontosságú szerv sem sérült, és az áldozatnak gyakran órákig tartó haláltusát kellett végigszenvednie.
Az első harcos 1170-ben egy vesztes csata végén végzett így magával, miután látta, hogy két fia elesik az ütközetben s ő maga is súlyosan megsebesült egy térdébe fúródó nyílvessszőtől, hiába parancsolta fegyverhordozójának, hogy fejezze le. Ezután a szóban forgó hadvezér nyugat felé fordult és tízszer egymásután elkántálta Buddha üdvözletét, majd megalkotta búcsúversét:
"Mint egy elszáradt fa / ami nem hozott virágot / szomorú volt életem / de még szomorúbb napjaim vége / mert nem hagyok hátra gyümölcsöt.
Amikor ezeket a sorokat kimondta, kardjával hasába döfött, majd arcra borult és meghalt. Ezzel az alkotáslélektani bravúrral indul hódító útjára a harakiri, (ami Japánban az egyszerű szamurájok közt inkább szeppuku) s tart meghökkentő módon 1970-ig, amikor az író Misima Jukio irodalmi hírnevét meggondolatlan katonai puccskísérlettel rombolta le, ami után öngyilkosságot követett el.
Bár egy magára igazán sokat adó szamuráj az öngyilkosság után saját vérébe mártott ecsettel írja búcsúversét. Az igazi szamuráj számára az a természetes, ha meghal - mondják Japánban, ez azonban (tudjuk) nemcsak őrájuk igaz. Szamurájokról Japánban a 12 század utolsó évtizedeitől a 19. század közepéig beszélhetünk, tudjuk meg egy svéd szerző művéből (Catharina Blomberg: Szamurájok. Japán harcos nemességének történelmi és vallási háttere, Szenzár Kiadó, 2003)
A szamurájságnak Japánban nincs előtörténete
Blomberg műve a 12. századtól a 20. századig kíséri végig Japán történelmét, következtetéseit a japán ideológiatörténet fontos műveivel támasztja alá. Részleteket közöl-érvei alátámasztására pl. Az öt gyűrű könyvéből.
A szamurájok rendje szinte a semmiből
emelkedett ki a 12. században, egy belső háború nyomán. Utána erősödik meg befolyásuk kulturális és vallási értelemben egyaránt. Történelmi szerepük értéke máig megfellebbezhetetlen, kritikájuk - eltérően az európai nemesség Cervantes által megírt módján - máig nem született meg. Alakjuk nemességét számos közmondás és szólás rögzíti: "a virágok között a cseresznyevirág, az emberek között a szamuráj a legkülönb."
Maga a szó a szaburahu igében keresendő, ami azt jelenti: egy urat, mestert szolgálni.
A szamurájok kitűnő harcosok voltak, íjukat négy-öt átlagember tudta csak felajzani s két-három páncélt is átlőttek vele egyszerre. Önkívületig hűségesek maradtak, ha szüleik vagy gyermekeik is hulltak el, átvágtattak a testükön és folytatták a csatát.
Mivel tisztában voltak azzal,
hogy életmódjuk és a buddhista elvek közt számos ellentmondás van, katonaként végrehajtott bűneikért alaposan vezekeltek. Megnövekedett szerepükre utal, hogy a közemberektől vak engedelmességet követeltek meg, ha azok szamurájjal találkoztak, le kellett szállniuk a lóról s szemüket a földre szegezve mélyen meghajolni. A szamuráj rendelkezett a közemberek életével és halálával, joga volt akárkit helyben és azonnal kivégeztetni, ha úgy vélte, hogy az tiszteletlenül vagy sértően viselkedett.
Ritkán ugyan, de az is megtörtént, amikor a szamuráj úgy próbálta ki új kardjának élét, hogy egy útkereszteződésben az első arra járót levágta. Kardjuk különlegesen jó minőségű pengéből készült, a feljegyzések szerint egy jó csapással három ember testét is át lehetett vágni, s egészen biztos, hogy így kettőbe lehetett hasítani egy felnőtt férfit.
A svéd Olof Eriksson Willmann, aki holland szolgálatban utazott Japánba 1651-ben és aki egy Edóba utazó társaság tagja volt, megemlíti, hogy Szurugából Hakonéba tartó útja során a Tokaidó (Keleti Út) mentén egy szamuráj áldozatait látta: "- Az úton láttunk egy férfit, akit egyik vállától gyomorszájáig kettévágtak, teste az út mellett feküdt, mivel senki nem akarta elégetni tetemét."
Általános elképzelés szerint a kardkovács a saját személyisége egy darabját is belefoglalta a kardba, komolyan imádkoztak a kovácsok a munka elkezdése előtt. Maga Az öt gyűrű könyve Mijamoto Muszasi (1584-1645) híres kardvívó könyve, aki a kard használatának nemcsak fizikai, de lelki, szellemi részére is kitért. Szerinte a szellemi edzettség legalább olyan fontos, mint a fizikai felkészültség és a gyakorlatok eredményeként kialakul egyfajta hatodik érzék." A kardvívás az élettel és halállal való találkozás művészete .
Az életet elvetni és meghalni könnyű,
Nem tenni különbséget élet és halál között azonban nehéz. Az általunk harakirinek nevezett rituális japán öngyilkosság sokáig gyakorlat volt, néha a pedagógia eszköze volt, mint pl. Oda Nobugana mestere is harakirit hajtott végre, így próbálta meggyőzni tanítványát, hogy faragjon le erőszakos viselkedéséből.
A modern parlamentáris demokrácia működéséről is olvashatunk egy érdekes példát a kötetben. Az első brit mintára 1869-ben megalkotott japán országgyűlés tárgyalta a harakiri megszüntetését. Az indítványt egy hangúlag (200 nemmel, három igen és hat tartózkodás mellett) elutasították, úgy utalva a harakirire, mint az ősi Japán lelkére, az eszme iránti odaadás megtestesülésére. A brit megfigyelő szerint az egyik képviselőt, aki a harakiri ellen szavazott, a pletyka szerint meggyilkolták.
Most olvasok egy könyvet a japán háborús bűnökről, a címe: A bushido lovagjai. Írta: Lord Russel of Liverpool..
Egyébként nekem eddig a nankingi mészárlás volt ami nagyon ütött, de a hadifoglyok kínzásáról szóló részben is volt hogy komolyan el kellett gondolkodnom ,hogyan lehetséges, hogy emberek ennyire kivetkőzzenek magukból? Úgy értem, olvastam durva dolgokat az SS halálosztagokról is, de ott az is le volt írva, hogy a katonákat (legalábbis a többséget), komolyan megviselte emberek hideg vérrel való lemészárlása, ám a japánok ezzel szemben élvezték mindezt. Legalábbis a könyv eddig nem írt arról, hogy lett volna olyan aki beleroppant a gyilkolásba. Volt aki ellenezte, de komolyabban őt sem viselte meg. Szerintem ez több mint durva.
www.aposztrof.hu
A kiadó:
A BUSHIDO LOVAGJAI
A japánok által elkövetett háborús bűnök rövid története
LIVERPOOL, RUSSELL OF, LORD
Gold Book
1931 és 1945 között japán csapatok pusztították végig a leigázott területeket. Civileket végeztek ki, városokat fosztottak ki, foglyokat mészároltak le, foglyaikat és a helyi lakosságot kegyetlenül kizsákmányolták. Körültekintően összeállított munkájában a szerző feltérképezi a pusztítás e szisztematikusan kiépített szörnyű rendszerét, objektív vizsgálatnak veti alá az egyének által elkövetett bűnöket, és részletesen kitér azon okokra is, melyek Japánnak az elfogadott emberi jogokat semmibe vevő példa nélküli rémtettei mögött rejlettek. A szerző olyan becstelen gaztetteket is górcső alá vesz, mint pl. a napi 10000 fogoly kivégzése Auschwitzban.
www.goldbook.hu
info@goldbook.hu
Kerekes Tamás
