Arthur C. Clarke – Mélység

A jövő óceánjában tengeralattjárók terelnek bálnacsordákat, nagyüzemi planktonbegyűjtés folyik, egyszóval a mezőgazdaság rutinfeladatait végzik, csak merőben új környezetben. És ez a környezet egyáltalán nem mentes a veszélyektől.
Walter Franklin űrhajós volt, de egy baleset miatt visszakényszerült a Földre. Új munkájának a tengerművelést választja, de az átállás nem megy zökkenőmentesen. A ranglétra legaljáról kell fölkapaszkodnia, s közben megismerkedni a tenger alatti világ csodáival és rejtélyeivel.

Az SF Nagymesterének e műve ma, amikor éhezők millióinak nem jut élelem a Földön, időszerűbb, mint valaha. A regény mostani, legteljesebb kiadása tartalmazza a szerző előszavát, valamint az eredeti novellát is, amely a történet alapjául szolgált.

,,Arthur C. Clarke korunk egyik legnagyobb zsenije.”
– Ray Bradbury

,,Gyönyörű és izgalmas mű. Egyedülállóan kelti életre a jövő világát. Az egymást követő válsághelyzetek miatt egyszerűen letehetetlen.”
– Sunday Times

,,Az űrkorszak prófétája szól hozzánk.”
– New Yorker

A magyar nyelvű, elérhető könyvismertetők:
– ekultura
– könyvmolyz

a könyv trailere itt http://www.youtube.com/watch?v=oteG2ai4Bvw
„Arthur C. Clarke valószínűleg azon kevés sf írók egyike, akikről még egy rövid bemutatás sem szükséges. Képzeljen ide mindenki két bekezdésnyi ömlengést a “nagy generáció”, ‘hard sci-fi”, “tudományos”, “fantasztikus képzelőerő”, kulcskifejezésekkel, pontos évszámokkal, díjakkal, Srí Lanka, etcetera, etcetera. Clarke 2008-as halála után az új Galaktika könyvsorozatban elkezdtek feltűnni a szerző klasszikus művei, amelyek jelentős része ugyan hozzáférhető magyarul, de melyik sf rajongó tud ellenálllni egy egységes kiadású életműsorozatnak? A Mélység ebből a sorozatból a harmadik könyv, legalábbis ha a Clarke-Baxter Időodisszeia trilógiát nem számoljuk: sok szempontból tipikus Clarke-könyv, néhány ebből következő hibával és egy alapvetően jó, ámbár apróbb problémáktól nem mentes fordítással.
Mint a címből és a borítóképből is kitűnik, a Mélység nem a világűr, hanem a mélytengerek lehetőségeiről, ember általi felfedezéséről szól. A téma – habár az ötvenes évek asztonautaláza mellett szokatlan is – nem új, hiszen az óceán sok szempontból a XX. század előtti korszak világűrje, és már a korai sf művekben (Verne) is teret kapott. Clarke számára sem ismeretlen a terep, hiszen a Mélység alapjául szolgáló novella mellett számos más írásában is visszatérő momentum a tenger. Az említett világűr-héttengerek párhuzam persze nem marad kihasználatlan, hiszen a regény főszereplője egy “bukott” űrhajós, aki új életre talál az ENSZ alatt működő szerevezetben, amely az emberiség éléskamrájaként szolgáló vizek felhasználását ellenőrzi. Vagyis a téma érdekes, a hasonló alapötletre épülő SeaQuest DSV sorozat anno nagy kedvencem volt, Clarke pedig rendelkezik néhány érdekes – és reális – ötlettel. Minden együtt lenne tehát egy klasszikus sf regényhez – viszont ez több ok miatt mégsem sikerül.

Az első és legfontosabb ok a szerző írásmódszerében keresendő – a Clarke életművét ismerők számára nem újdonság, hogy az író rendszeresen újrahasznosította korábbi ötleteit, regényeinek jelentős része már létező novelláinak kibővítéséből, egybegyúrásából, átdolgozásából áll, ez a Mélység esetében is így van. (‘A mélyben’ című novelláról van szó, amely kötetben már korábban is elérhető volt magyarul, de a Mélység végén is olvasható. Érdemes a novellával és az előszóval kezdeni a kötetet, mivel ekkor jobban átlátjuk az alapötlet ívét, ahogy Clarke az eredeti szöveg ötleteit, konkrét szövegrészeit hasznosítja, bedolgozza.) Ez a munkamódszer azonban komoly veszélyekkel is jár, amelyeket sajnos a Mélység nem tudott elkerülni, így joggal sorolhatjuk be a könyvet Clarke gyengébb műveinek sorába. A Mélység ugyanis alig-alig nevezhető regénynek: a novellafüzérre emlékeztető szerkezetet az említett Walter Franklin ex-űrhajós élettörténete próbálná erősíteni, de kevés sikerrel. Hiába néhány átívelő szál, mint Franklin kapcsolata majd családja, a mentorként és barátként szolgáló Don, avagy a Moby Dick iránti tisztelgés, a titokzatos tengeri szörnyek utáni hajsza, ez egyszerűen kevés egy regény cselekményéhez. A karakterek és a regény világának háttere meglehetősen sablonosak, néhány fontosnak tűnő szál (Percy üldözése) teljesen rövidre van vágva, a főszereplő Franklin pedig csak sodortatja magát azzal a néhány eseménnyel, ami mégis feltűnik a regényben.

Ami a tudományos-fantasztikus tudományos részét illeti, természetesen olvashatunk néhány érdekes lehetőségről, a bálnatartás technikai részletei tulajdonképpen akár reálisnak is mondhatóak. Viszont a regény egyetlen számottevő ötletet sem tud felmutatni, ami nem lenne meg a tízoldalas novellában: néhány részlet jobban ki van fejtve a “bálnavágás” hátterével kapcsolatban, át lett gondolva a terelés koncepciója, de egyébként ilyen téren semmi pluszt nem ad a regény kétszáz oldala. Komoly pozitívum viszont, hogy Clarke alaposabb teret szentel a regényben vázolt ötletek etikai, morális dimenziójának bemutatására: egy kötet végén feltűnő karakter a főszereplővel és az olvasóval is átértékelteti a bálnatartás rendszerét. Ugyan a buddhista vallási vezető körüli szál – ahogy a könyv világállamának egésze is – némileg naívnak és túlzottan optimistának tűnik, szerencsére nem fordul Avatar-szerű ökohippiségbe a könyv, a pro és kontra érvek is megjelennek. Nem mellékesen ezek az elemek igazán előremutatóak egy 1957-es regényben.

A regény 1994-es magyar kiadásának szövege sajnos nincs velem, ezért a fordítás átdolgozását nem tudom értékelni. Összességében a magyar szöveg jó minőségű, a kétszázötven oldalon alig két-három elütés, illetve egy-két becsúszott szóismétlés és néhány nagyon angolos mondatszerkezet tűnt fel. Az egyik (bár inkább fordítástechnikai kérdés, mintsem nyilvánvaló hiba) apróbb problémám a regényben szereplő angol és magyar címek következetlen használata (pl. Férfiak a Földért cikksorozat, de az Earth Magazine hasábjain, míg a jól ismert Nature helyett Természet magazin), míg a másik, jóval gyakoribb, a mértékegységek használata. Habár nem tudom, hogy mennyire az eredeti angol szöveg vagy az első magyar fordítás öröksége, igen zavaró, hogy az információként gyakran feltűnő tengermélység hol lábban, hol ölben, hol yardban, hol pedig méterben van megadva, ráadásul egyes helyeken láthatóan a fordító/lektor is keveri ezeket (a 61. oldalon pl. százötven méterről merül a karakter háromszáz lábra). A szöveghűséghez való ragaszkodás pedig igen fura szituációt eredményez egy jelenetben, amikor a karakterek a Moby Dick egy részletét olvassák: Melville eredeti szövegében egy furlong hosszú tintahalra lel Ahab legénysége, a mértékegységet nem ismerő Walter pedig szótárban utánanéz a kifejezésnek, majd lehetetlennek tartja, hogy ekkora állat létezhessen. A probléma csak annyi, hogy a Mélységbe beillesztett Szász Jenő-féle szépirodalmi fordításban az ominózus furlong mint “száz és száz méter” szerepel magyarul, vagyis a Mélység olvasója egyszerűen nem érti, hogy is kerül a képbe ez a bizonyos furlong. Az olvasó megkapja az információt, hogy a Moby Dick egy részletében szó van egy száz és száz méteres állatról, majd a karakter valami érthetetlen okból megkérdezi, mi az a furlong, egy röpke szótárazás után ráébred, hogy itt egy százméteres állatról írnak – miközben Moby Dick magyar szövegében ez teljesen egyértelmű. A szerkesztés javára persze meg kell említeni, hogy egy lábjegyzetben közlik az olvasóval, a Moby Dick eredeti szövegében szerepel a szó. Ez az értelmezési segédlet azonban nem a legelegánsabb megoldása a kétségtelenül fogós fordítástechnikai helyzetnek, a jelenet továbbra is kurta-furcsa a magyar olvasónak.

Összefoglalva, a Mélység új kiadása kisebb fordítási következetlenségektől nem mentes könyv, ez azonban a fenti néhány kiemelt példán kívül ritkán zavaró. Amivel probléma van, az maga az eredeti szöveg: Clarke más regényeivel ellentétben itt nagyon is érezhetőek a novella alapjaira felhúzott nagyobb terjedelmű munka gyengeségei. A klasszikus sci-fi vagy a tenger(alatt)i történetek rajongói ettől függetlenül begyűjthetik, viszont a Mélység nem csak Nemo kapitány pozíciójára nem jelent fenyegetést, de Clarke életművének sem kiemelkedő alkotása.”

A fanyalgó:
Fel sem fogom, mi értelme volt kiadni egy ötvenéves ifjúsági regényt 2010-ben (de, tudom: Clarke neve elad a kötetből háromezer példányt). A szerző iránti tiszteletből kérek mindenkit: ne olvassa el!

Arthur C. Clarke
Mélység

Metropolis Média Kiadó
(sci-fi könyv)

Skip és sf
Összeállította: Kerekes Tamás

Vélemény, hozzászólás?