Az elnök felesége beleszól

James Buchanan megúszta. Agglegény volt

Timur Link

Kati Marton közelről lát bele az elnöki párok életébe. Magas rangú diplomata feleségeként ugyanaz a szabályrendszer köti és ugyanaz az elhivatottság, és tudatosság vezeti, mint jelentős újságírói és írói karriert felépítő nőként. A könyve lenyűgöző olvasmány, rengeteg apró részletéből valóban megpillantjuk az elnöki párok karakterét, érzelmi dinamikáját, a kapcsolatok személyességét. Látjuk fizikai állapotukat, munkabírásukat, betegségeiket, halljuk, kit gyanúsítottak leszbikussággal és hogyan lehet elviselni a házasságtörést, megtudjuk, milyen szereket használtak és mennyire izolálódtak, hogy viselték a kudarcot és mennyire osztoztak népük sorsában. Mennyekben kötetett párkapcsolatuk érzelmi klímája hogyan felelt meg sokmillió amerikai közérzetének.

Pontos tükröt tart az amerikaiak elé, amelyben sok szinten értelmezhetik a sorsukat, a nők és férfiak új szövetségét és közösségi szerepét. Igazi élmény volt belenézni ebbe a tükörbe, és megismerni küldetésének szépségét. (Gordon Agáta)

Kati Marton rádió- és tévériporterként, valamint olyan neves folyóiratok és újságok munkatársaként, mint a The New Yorker, az Atlantic Monthly, a The Times of London, a The Washington Post, a The Wall Street Journal vagy a Newsweek, már számos szakmai elismerést és díjat kapott, a “Titkos hatalom” című könyve felkerült a The New York Times bestseller listájára. Első könyve egy Wallenberg-életrajz volt, de “Egy amerikai asszony” című regényével szépíróként is bemutatkozott már. Jelentős emberi jogi tevékenységet fejt ki egy nők és leányok jogait védő nemzetközi szervezet élén, s 2001 óta a háborús zónákban élő gyermekeket gondozó ENSZ szervezetnek is munkatársa. 2008-ban Pro Cultura Hungarica díjat kapott, 2009.-ben pedig a kulturális miniszter a Magyar Kultúra Követének nevezte ki abból az alkalomból, hogy ő lett az “Extremely Hungary – Csordultig magyar” címet viselő, New York-i és washingtoni magyar kulturális évad védnöke.

Amikor az amerikaiak elnököt választanak, nem csak egy férfit – vagy egyszer talán majd egy nőt – választanak meg. Az elnöki házaspárok együtt jutnak be a hatalomba, együtt kormányoznak, és ha a sors úgy hozza, együtt is buknak el. Az elnök karrierje egyben a felesége karrierje is. Az elnöki házasságok ezért szükségképp különböznek minden más házasságtól. Nemcsak a jelöltnek, de a feleségének is teljes elszántsággal kell küzdenie, ha azt akarja, hogy megválasszák az ország vezetőjének. Az elnöki házaspárnak le kell mondania a magánélete nagy részéről és a családi élet számos vonatkozásáról, hogy beteljesítsék álmukat.

Az amerikai elnök feleségének nem elég egyszerűen elegánsnak lenni, hiszen amikor egy házaspár beköltözik a Fehér Házba, óhatatlanul a nyilvánosság elé kerül életük legmeghittebb színtere, a házasságuk. Az elnökséggel járó terhek pedig magát a házastársi viszonyt is átformálják, némely házasságot megszilárdítanak, más házasságokat tönkretesznek. Voltak feleségek, akik összeomlottak a súly alatt, mások válságos pillanatokban átvették a kormányrudat, megint mások a maguk jogán váltak fontos, esetleg ellentmondásos közszereplővé. A legmagabiztosabb elnökök mindazonáltal olyan férjek voltak, akik tisztelték a feleségüket, akik kikérték és meg is hallgatták feleségük személyes és politikai tanácsait.

És noha az amerikaiak néha kétkedve gondolnak az elnökfeleségek “titkos hatalmá”-ra, az elnöktől valóban nem várható el, hogy olyan teljes értékű társ nélkül végezze a feladatát, aki a közéletben és a magánéletben is ne állna mellette.

Ez a könyv azonban nem az elnökfeleségek életének krónikája. Sokkal inkább a hatalom, a szerelem és a házasság vészterhes keresztútjánál álló férjekről és feleségekről szóló tanulmány. Tizenkét 20. századi elnöki pár nyilvános és magánéletének összefonódását vizsgálja, és röviden szót ejt a nemrég megválasztott Michelle és Barack Obama házasságáról. Továbbá azt a kérdést is felteszi, hogy mi módon befolyásolta a Fehér Házban történteket – valójában a világpolitikát – az elnöki házasság nyilvános látszata és annak privát valósága.

Az elnök felesége beleszól

Kati Marton

Titkos hatalom

Corvina Kiadó

Bevezető

1. Edith és Woodrow Wilson – A szerelem bolondjai

2. Eleanor és Franklin Roosevelt – Egy frigy, mely megváltoztatta a világot

3. Bess és Harry Truman – A jó férj

4. Jacqueline és John F. Kennedy – Különös házasság

5. Lady Bird és Lyndon Johnson – A közös szerelem

6. Pat és Richard Nixon – Rangon alul

7. Betty és Gerald Ford – Az átlagember

8. Rosalynn és Jimmy Carter – A jó elnyeri méltó büntetését

9. Nancy és Ronald Reagan – Tökéletes illúzió

10. Barbara és George Bush – Anya úgyis jobban tudja

11. Hillary és Bill Clinton – Korlátlan felelősségű társaság

12. Laura és George Bush – A történelem közbeszól

Epilógus. Michelle Obama, a first lady

Az amerikai elnököt arra választják, hogy vezessen egy a világhatalmat, és ezt teljes emberként tegye. Egy teljes értékű nővel együtt. Családként, mentális egységként, amelyre ugyanolyan fontos figyelnie az Elnöknek, mint a globális összefüggésekre vagy a speciális férfi igényekre.
Ahogy Vonnegut elképzeli az egymást kiegészítő értékű szellemi kapcsolatot egy férfi és egy nő között: ami nem egyszerűen megkettőzi a szellemi potenciált, hanem meghatványozza.

Nem lesz senkiből véletlenül Elnökné, ezt csakis teljes elkötelezettséggel végzett rengeteg munka árán lehet elérni. Az elnöki pár a nemzet kollektív tudatának megjelenései formája. Elég komplikált modell, amely pontosan és állandóan jelzi, hogy érzik magukat a férfiak és a nők a kapcsolatukban, a hazájukban, és a világban.
Mentális barométer az elnöki pár, és projekciós felület. Mintaként tekintik a családok, elhatárolódnak és együtt éreznek, osztoznak egymás sorsában. Nonstop szolgálat, csúcsmodell, amelynek a lépései behatároltabbak, mint egy klasszikus baletté (.Gordon Agáta)

Utószó:

A forradalmárok nem mennek nyugdíjba

Ernesto Che Guevara

Nem tudtam, hogy sírjak-e, vagy nevessek, amikor a Juan Gasparini Diktátorok asszonyai c. könyvét olvastam, mert bizony nemcsak olyan imperátorokról szól a könyv, akik a magánéletüket is katonai fegyelem alá hajtották, de szó van olyan tömeggyilkosról is, aki kormányzó volt és felesége söprűvel kergette az udvaron. Ha mi mind különbözünk egymástól, miért hasonlítsanak egymásra a diktátorok feleségei? -mondatja velem ez a gazdagon dokumentált könyv, ami főleg a korrupciók, pénzmosás és gazdasági manipulációk leleplezésében jeleskedik, úgymond az oknyomozó újságírás non plus ultrája.

Sajnos csak Dél-Amerika öt szereplőjéről szól a kötet, illetve a banánköztársaságok vezetői közé bekerült egy európai is: Szlobodan Milosevics felesége is. Gasparini mielőtt belekezd mondandójába, Salazarról és Sztálinról is ejt néhány keresetlen szót, innen tudható, hogy a „rettenthetetlennek” titulált ezredes választási csalással nyert, és manipulációk sorozatával maradhatott csak az elnöki székben. Úgy tarják, hogy Salazar nagyon mértékletes ember volt. Amikor ruhái kissé megkoptak, elrendelte, hogy fordítsák ki azokat, hogy tovább tartsanak. Ugyanakkor az életraját író, csinos Christine Garnier iránti szenvedélye nemegyszer ragadtatta túlzásokra. Egy portugál történész találó szavakkal jellemezte álszent életvitelét: „ A diktátort dicsfény vette körül, erényesnek akart látszani, és mivel idő hiányában nem lehetett jó családfő, a Hazával kötött házasságot. A Hazával ugyanakkor-mint azt a propaganda is mutatta -vérfertőző volt a kapcsolata: férj és apa is volt egyidejűleg.” Sztálint is rajtakapja a kötet szerzője. A Kreml urának felesége öngyilkos lett. A diktátor összetört, elárulva érezte magát. Megparancsolta, hogy adjanak ki egy rövid hivatalos kommünikét a felesége hirtelen haláláról, saját gyermekeinek pedig azt hazudta, hogy anyjuk halálát heveny vakbélgyulladás okozta. Eva Braun pedig kétszer kísérelt meg öngyilkosságot, mert úgy érezte, hogy Hitler elhanyagolja. Az első esetben a maga ellen fordított pisztolygolyó csak a nyaki verőereket súrolta, a második esetben igen erős nyugtatókkal kísérelt távozni az életből, egy hátrahagyott szemrehányó levél kíséretében, melyben felpanaszolja, hogy Hitler hónapokon keresztül nem hívta telefonon. Spanyolországban sem ment minden rendben. A Carment nevelő apácák sokallni kezdték neveltjük zsebében talált szerelmesleveleket és szóltak az édesapának. A lány élt az alkalommal és meggyőzte apját, hogy tizenhat évesen eljegyezhessék. A vőlegényt Francisco Paulino Hermenegildo Teoduló Franco-ként ismeri meg a világ, ki mindössze 165 centiméteres magassággal áll, katonának, azzal a céllal, hogy „begyógyítsa a gyarmatai elvesztése miatt Spanyolországon esett sebeket.” Az eljegyzés után a szolgálat Francot elszólítja Montevideóból. Huszonnyolc évesen megbízták, hogy frissen rekrutált bűnözőkből Ceutában alapítson egy zászlóaljat. 1922-ben visszatér Montevidóba és a rá következő esztendő októberében feleségül vette Carment. A katonatiszt, feleségével az oldalán 1926-ban visszatér Afrikába, hogy leverje a marokkói függetlenségpártiak lázadását, s még ugyanabban az esztendőben magasabbra lépett a ranglétrán, ő lett Európa legfiatalabb tábornoka. 1928-ban megszületett a házaspár egyetlen gyermeke (Maria del Carmen Marco Polo), ami aztán szóbeszéd tárgya lett, mert az anyát senki nem látta terhesen, ráadásul azt suttogták, hogy örökbefogadott gyermek, mivel Franco a marokkói fronton elszenvedett hasi sérülése okán nem volt képes eleget tenni házassági kötelezettségeinek.

Külön fejezetet szentel a könyv Fidel Castrónak, aki hét gyermeket vallott be, de még két másikat a magáénak ismert el, s a szerelmet szívesen írta le a dialektikus materializmus fogalmaival. Fidel minden vezetőnél jobban, már-már a paranoiával határos görcsösséggel védte meg a magánéletét a nyilvánosságtól, s kényszerítette háttérbe a családját. Jelenlegi feleségének még a nevét sem említik sehol, de még a közös vagy más asszonytól született gyermekek nevét sem. A négy asszony közül egyik sem kapta meg a First Lady rangját, mert Castro nem vonta be őket a protokolláris kötelezettségeibe. Nem lényegtelen megjegyezni, mondja a kötet szerzője, hogy amikor valamely államfő a felesége kíséretében Kubába látogat, a kubai első asszony szerepét Vilma Espin tölti be, aki nem más, mint a Kubai Nőszövetség örökös elnöke és Fidel öccsének, a védelmi miniszternek a felesége. A CIA egyik legnevesebb Kuba-és Fidel Castro szakértője szerint ( Brian Latell) Castro magánéletéről rendelkeznek a legkevesebb adattal a világon.

A fiatal Fidelnek „jól mehetett”, mert a könyv szerzője leszögezi, hogy a forradalom 1959. január elsejei győzelmét követően nemcsak Fidel Castro, hanem a Sierra Maestra hegyeiből érkező gerillák szerelmi románcai is megszaporodtak, hiszen körbezsongták őket a fiatal lányok. A forradalmi láz első hónapjaiban lábra kelt a pletyka Fidel és a gyönyörű kubai modell és szépségkirálynő, Norka, között szövődő szerelmi kalandról. A forradalmat akkurát pontossággal megszervező Fidel más dolgokban kapkodóbb volt. A huszonhárom éves Jenny Isard, akit Castro 1960. szeptemberében, útban az ENSZ közgyűlésére menet ismert meg a New York-i reptéren így kommentálta a dolgot:” minden körülményeskedést kerülve,. Csizmával a lábán, villámgyorsan célzott és lőtt.”

A sikertelen Moncada elleni merénylet után Castro egy darabig börtönbe került. Párhuzamos szerelmi viszonyt folytatott felesége mellett egy másik hölggyel. Egy alkalommal a censor összekeverte és fordítva tette a borítékba a leveleket. Véletlen volt?

A könyv dokumentarista hitelességgel, de rendkívül olvasmányosan mutatja be Augusto Pinochet, Ferdinand Marcos, Alberto Fujimori, Jorge Rafael Videla és Szlobodan Milosevics magánéletét és gazdasági machinációit.

Ki ne hagyják!

A véreskezű, magukat élet-halál urának képzelő diktátorokról már számtalan könyvet olvashattunk. De mit tudunk a diktátorok asszonyainak életéről? Bátorították, vagy fékezték férjüket a hatalom csúcsa felé vezető úton? Ismerték-e a diktatúrák sötét titkait? Aktív részesei vagy tehetetlen nézői voltak a szörnyűségeknek, támogatták a diktátort, vagy lázadtak ellene? Haszonélvezői vagy áldozatai voltak az embertelen rezsimeknek

Vélemény, hozzászólás?