Exupery

egy viharos élet mozaikjai

A katedrális kövei

“Nem akkor alkottál tökéleteset, ha már nem tudsz mit hozzátenni, hanem ha már nem tudsz mit elvenni belőle.” (Antoine de Saint-Exupéry)

– Nálatok – mondta a kis herceg – az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.

– Nem találják meg – mondtam.

– Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák…

– Minden bizonnyal – feleltem.

– Csakhogy a szem vak – tette hozzá a kis herceg. – A szívünkkel kell keresni.

(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

Lazi Kiadó

A Kis herceg kapcsán valószínűleg csak a legutolsó esetben jutna eszünkbe, hogy írójuk kiváló riporter volt, de a déli futárgép írója tudta mindazt mesterségben, mint egy déli futár közkedvelt blog, de Exupery tudósításai egyrészt a legközvetlenebb formában (tehát epikus szerkezet, jellemek nélkül) tárják elénk az író gondolatait, másrészt bizonyos tudósításai a magvat jelentik későbbi fontos írásainak. Minden írónak egy nagy regénye, témája van. A magyar Exuperxy recepció most jutott el ahhoz a felismeréshez, hogy a legnagyobb morálfilozófiai munkái szoros összefüggést mutatnak kisebb prózai alkotásaival, s ez összefüggések sorába illeszkednek bele ezek az írások is, ha arra gondolunk ,hogy itt is felbukkan az ember tisztelete, a halál, az odaadás, az igazság, a rend s könyörületesség, vagy az ember kertészének fogalma , melyek át-meg átszövik az író rövidre sikeredett életművét..
Elsősorban az ismertebb francia lapok felkéréseit fogadja el: L’Intrasigeant, Paris Soire. Jár Egyiptomban, Szovjetúnióban, Spanyolországban, Patagóniában. Kevesen tudják, hogy milyen bátor ember volt. Egy sérülése kapcsán gyönyörű boliviai feleségét arra kéri, hogy ne látogassa meg, mert a műtétig szokatlan lenne számára a férj, akinek a homloka lecsűszott az álláig- Ekkor érti meg, már a Hadirepülő konklúzióját:

A legyőzötteknek hallgatniuk kell.

„Ami a lényeges, az nem a hamuban mutatkozik meg. Ne időzz hát el tovább e tetemeknél. Nincs itt egyéb, mint a kocsisok híján örökre sárba ragadt kocsik.” -De hát akkor, kitől tanuljak? Atyám így felelt:” A karaván lényegét akkor fedezed fel, amikor a karaván elenyészik. Feledd a szavak hiú cserfelését, és lásd: ha szakadék áll útjába, megkerüli a szakadékot, ha szikla meredezik előtte, kikerüli, ha túlságosan finom, omlékony a homok keress másutt szilárdabbat, hogy aztán mindig ugyanabba az irányba térjen vissza. Előfordul, hogy aki kalauzolta őket, meghal. Köréje sereglenek. Eltemetik. Vitatkoznak. Aztán másikat kerítenek, megteszik vezetőnek, és újra elindulnak, ugyanazon csillag után. Így a karaván, mint súlyos kő a láthatatlan lejtőn, szükségszerűen olyan irányba halad, mely ura az akaratának.”

Nem Jorge Louis Borges, Almássy László, de nem is Potrien őrmester vagy Troppauer Hümér szavai ezek a sivatagról, tudásról, erkölcsről, hanem a levegőben otthonosan mozgó Exupery öntötte etikai nézeteit ebbe a formába.

Az olvasó megtalálja benne az író minden nagy témáját, egyesek azt is feltételezik, hogy Exupery regényei mintegy a Citadella illusztrációi, de a bökkenő, hogy a regények és ez a moralizáló, leginkább Pascalra emlékeztető munka párhuzamosan épült. Az újszerűség meglepő, írja a kötetről fordítója, Pődör László. A mű koncepciója és hangneme ugyanis eltér az előzményektől, didaktikussá válik, minduntalan bibliai rezonanciák ütik meg fülünket.

Cselekmény nincs, csak példázat és elmélkedések.De az alapgondolat és a cél ugyanaz: megkeresni az emberi élet értelmét a családban, az igazságban, az otthonban, a mesterségben, a szeretetben, a boldogságban, a testvériségben, a szabadságban, az emberi közösségben, s mindezek túlhaladásában egy náluk is magasabb rendű nagyságba emelő erőfeszítés segítségével. Ez az erőfeszítés, ez az igyekezet nem feltétlenül a legnagyobb dolgokban nyilvánul meg. A lényeg: veszendő életünk elcserélése valamire, aminek értelme van. A hímzőrámájuk felett vakoskodó asszonyok gyönyörű, Isten házát ékesítő hímzett terítőkre cserélik el magukat, a gyermekét ápoló anya egy édes mosolyra, a szegkovács meg a deszkát fűrészelő asztalos hajóra, az építész templomra, az uralkodó népe boldogságára. Mindenkinek megadatik a csere lehetősége: az élet elpusztulhat, de amit másokért alkottunk, az megmarad, mint a himzőnők elpusztíthatatlan remek vagy az építész évszázadokkal dacoló temploma. Az elcserélődés a mesterségben, mások és a közösség szolgálatában: minduntalan visszatérő gondolata a Citadellának, de Exupery egész írói működésének

Antoine Marie Roger de Saint-Exupéry gróf Lyonban született, egy régi vidéki nemesi család harmadik gyermekeként.

Miután az előkészítő iskolában megbukott a záróvizsgán, az École des Beaux-Arts-ra iratkozott be, hogy építészetet tanuljon. 1921-ben megkezdte katonai szolgálatát, és Strassburgba küldték pilótakiképzésre. A következő évben megszerezte a pilótaengedélyt és áthelyeztette magát a légierőhöz. A menyasszonya családjának a tiltakozása miatt kilépett a hadseregből, Párizsban telepedett le és irodai munkát végzett. 1926-ban ismét repülni kezdett: a nemzetközi postajáratok egyik úttörője volt abban az időben, amikor a műszeres felszereltség még gyenge volt és a pilóták inkább az ösztönükre hagyatkozva repültek. Később az író arra panaszkodott, hogy azok, akik a sokkal fejlettebb légierőnél repültek, inkább könyvelőkhöz semmint pilótákhoz hasonlítanak. A Toulouse és Dakar közötti postajáraton dolgozott.

Első meséje L’Aviateur (A pilóta) a Le Navire d’argent lapban jelent meg. 1928-ban adta ki első könyvét Courrier-Sud (A déli futárgép) címen. Átkerült a Casablanca – Dakar útvonalra, majd a Cape Juby repülőtér igazgatója lett a Nyugat-Szaharában. 1929-ben Saint-Exupéry Dél-Amerikába költözött, ahol az Aeroposta Argentina Company igazgatójává nevezték ki.

Emléktábla Saint-Exupéry Québec-i lakásán1931-ben jelent meg a Vol de Nuit (Éjszakai repülés), amellyel elnyerte a Femina-díjat.

1931-ben Saint-Exupéry feleségül vette Consuelo Suncin Sandoval Zeceña of Gómezt, a kétszeresen özvegy salvadori írónőt. A házasságuk elég viharos volt, mivel Saint-Exupéry gyakran volt távol és több viszonyba bonyolodott.

Saint-Exupéry a második világháború kezdetéig folytatta az írást és repülést. A háború alatt először a francia felderítőknél szolgált. Később New Yorkba szökött, és 1942-ben egy darabig Québec City-ben lakott. Egy idő után visszatért Európába, hogy Franciaország felszabadításáért harcoljon. 44 éves korában visszavonulása előtt még egy utolsó küldetést vállalt: adatokat kellett gyűjtenie egy rajna-völgyi német alakulatról. 1944. július 31-én éjjel indult el és soha nem tért vissza. Augusztus 1-jén délben egy asszony állítólag egy szerencsétlenül járt repülőgépet látott a Carqueiranne öböl közelében. Néhány nappal később találtak egy francia egyenruhát viselő holttestet, akit szeptemberben Carqueiranne-ban temettek el.

 

Exupery füveskönyvéből

 

Az ember ledönti a falakat, hogy szabaddá legyen, de aztán már nem egyéb, mint lerombolt erősség, amely minden világtáj felé nyitva van. És kezdődik a szorongás, annak a tudata, hogy nem vagyunk.

Szabadság

Félelem

Nem tudtam, hogyan férkőzzem hozzá, hogyan találjak közösséget vele… Olyan titokzatos világ a könnyek országa.

Szomorúság

Lélek

Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!

Bölcsesség

Ha egy kertben sikerül egy új rózsafajtát kitenyészteni, a kertészeket izgalom fogja el. Elkülönítik, gondozzák, ápolják a rózsát. Az embereknek azonban nincsenek kertészeik. A gyerek Mozart éppúgy bekerül a fogaskerekek közé, mint a többiek.

Sors

Társadalom

Víz! Se ízed nincs, se színed, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy.

Mindennapok

Előbb minden felnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.)

Gyermek

Győzelem… Vereség… Értelmetlen szavak. Az élet ezek alatt a képek alatt folyik, és új képeket készít. Egy győzelem gyöngévé tesz egy népet, egy vereség föltámaszt egy másikat.

Háború

Nem arra törekszünk, hogy örökkévalók legyünk, hanem arra, hogy a dolgok és tettek ne veszítsék el előttünk azonnal értelmüket.

Akkor megmutatkozik a semmi, amely körülvesz minket.

Élet

Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd… Mind a barátod lesz.

Búcsú

Ha sajnálkozunk, még mindig ketten vagyunk; a szánalom még mindig megosztottság. De van a kapcsolatoknak egy olyan magasságuk, ahol a hálának, szánalomnak nincs értelme többé. Itt már úgy lélegzik az ember, mint egy kiszabadult rab.

Kapcsolatok

Tudod, milyen a nászlakoma a vendégek és a szerelmespár távozása után. A hajnali szürkület pellengérre állítja az otthagyott rendetlenséget. Az összetört kőedények, az összevissza dobált asztalok, a kihunyt parázs, mind egy mozdulatlanságba merevedett kavargó forgatag nyomait őrzi. De hiába próbálsz olvasni e nyomokban – mondotta atyám -, a szerelemről semmit sem fogsz megtudni belőlük.

A felnőttek maguktól soha semmit nem értenek meg, a gyermekeknek pedig fárasztó mindent újra meg újra megmagyarázni nekik.

Ekkor kezdődik a haldoklás, amely nem egyéb, mint az emlékezet egymást váltó dagályai és apályai által hol feltöltött, hol kiürült öntudat mérlegjátéka. Az emlékek árja feltorlódik, majd elapad, megannyi kagylóként hozva vissza, ahogyan egy pillanattal előbb magával ragadta, az elraktározott képeket, a valaha hallott hangok zúgó tritonkürtjeit. Felszínre tör, ismét vízzel árasztja el a szív szárazra vetett tengerifüveit, amitől felpezsdül minden gyengéd érzelem. Ám a napéjegyenlőség már készítgeti végleges apályát, a szív kiürül, a vízár és mindaz, amit hordozott, megtér Istenhez.

 

A világos látáshoz néha elegendő a nézőpont megváltoztatása.

Mindenkinek megadatik a csere lehetősége: az élet elpusztulhat, de amit másokért alkottunk, az megmarad, mint a hímzőnők elpusztíthatatlan remek vagy az építész évszázadokkal dacoló temploma

Kerekes Tamás

Amerikai Népszava

www.nepszava.com

A kötetben található írások:
-Szeretet, barátság
-Szerelem
-Gyermekkor, gyermeki lélek, nevelés
-Múlt, jelen, jövő
-Háború és béke
-Az élet dolgai
-Halál
-Isten, hit, imádság
-Szertartások, szokások, ünnepek
-Az élet értelme
-Kultúra, civilizáció, műveltség
-Adni és kapni
-Közösség, testvériség, felelősség
-Szabadság
-Igazságok, eszmék, célok
-Írás, alkotás
-Nyelv, beszéd, ellentmondás
-Az emberi természet
-Önmagunk kiteljesítése

Vélemény, hozzászólás?