Karinthy humora

nála a humor a filozófia c. érem másik oldala volt

 

Karinthy Frigyes füveskönyve

 

„ A humor a teljes igazság”

 

Állítólag Firenzéből táviratozott Budapestre, hogy „Meghaltam, kérek a temetésemre öt forintot.”

 

A humor nem az irodalomtörténet önálló műfaja, s Karinthynál sem az, hanem a filozófiájának, mint éremnek a másik oldala. Jól mondta Arisztotelész a Poetika c. művében, hogy ugyanazt a témát egy szerzőnek meg kell tudni írni tragédia, de komédia formájában is. Ezzel tágra nyitottuk a perspektívát, a publikációs mezőt, és nem érhet bennünket meglepetésként, hogy Karinthy 1914 és 1918 közt három jelentős „humoreszk-kötetet” adott ki, annak ellenére, hogy a háború előtti Így írtok ti kivételével még nincs egységes műfaji profilja. Még hosszú ideig a paródia, a travesztia műfaját keveri kabaréjelenetekkel. Fejlődése abban áll Szalay Károly szerint, hogy később mérsékeltebben él a kabaré-komikummal, és ötletei megnemesednek. Egy-egy jellemábrázolásából tollán elmekórtani eset keletkezik.

Legjobb humoreszkjei szuggesztív erővel örökérvényű típust teremtenek, gondoljunk a Tanár úr kérem diák és tanárfiguráira, noha róla írta Babits Mihály, hogy ő volt a legkomolyabb írónk. Karinthy, mint a lágymányosi polgári sakkszakkör tiszteletbeli elnöke az Egész nevezetű földrajzilag-ontológiailag értelmezhető tartományban a humor nevezetű vízummal járt s kelt szabadon, afféle világpolgárként. Titkos és mély összefüggését humora és fantasztikuma közt az örök igazság nyomozati jegyzőkönyveiben találhatjuk meg.

Kitalálta, illetve megsejtette az adathalászatot mely permutációval megmutatja és megtalálja a megváltás igéjét a szavak tengerében, mert hitte, hogy  az igazságnak nem a filozófia az egyetlen térfogata. Az ő humora a szike tűzpróbáját is kibírta. Nála minden másképp van, azaz maga az értelem válik görbe- tükörré, s korillúziók gyilkosaként csalt elő a meglepett publikumból elismerő mosolyt, mert felfedni sejtette, hogy a humor nem más, mint intellektuális elemzés. Domonkos Mátyás írta róla, hogy Karinthy nem nevetségessé tett dolgokat, embereket, hanem meglátta a nevetségest, ahol lehet. Régi sejtése az irodalomtörténetnek, hogy a kortárs bécsi szatirikussal -Karl Kraus-való összevetése rehabilitálja őt a nagy szatirikusok rangsorában. Egyedülálló fegyverténye Karinthynak azonban az, hogy ösztönösen választotta a paródia belülről bíráló műfaját (Szabó János).

Máig értelmetlen paradoxon, hogy az Így irtok ti sikere azonnal a defenzív parodista skatulyájába kényszeríti. Az Együgyű lexikon és a Görbetükör azonban kivezette őt az irodalmi parodista zsánerszerepből.

A butaság elaludt, amikor ő munkához látott, s a hallgatást tette hallhatóvá. Hiába hordott vasbotot, életművét epigonok lopták szét. Mindig öreg volt és gyermek: az igazsággal golyózott.

Egy ízben Kárpáti Auréllal találkozott Karinthy a Rákóczi és a József körút sarkán.

-Rég láttalak Aurélkám- kezdte Karinthy.

-Most ritkán járok a Baross kávéházba.

-Na, jó, akkor majd én is ritkán fogok oda járni, hogy sűrűbben találkozhassunk-mondta Karinthy

 

Kerekes Tamás

 

Szerző: Kerekes Tamas

Okos pilóta alagútban nem katapultál hírlapíró vagyok

Vélemény, hozzászólás?