A háború maga a pokol

a regény húsz éven át készült

 

Samuel Fuller:

A Nagy Vörös Egyes

Gold Book Kiadó

Debrecen

 

 

Magyarázat:

Az 1. raj végezte el az 1. szakasz piszkos munkáját. Az 1. szakasz végezte el az I. század piszkos munkáját. Az I. század végezte el a 3. zászlóalj piszkos munkáját. A 3. zászlóalj végezte el a 16. gyalogezred piszkos munkáját. A 3. zászlóalj végezte el a 16. gyalogezred piszkos munkáját. A tizenhatosok végezték el az 1. gyaloghadosztály piszkos munkáját. És az 1. hadosztály? Brodie (a regény egyik főszereplője- Kerekes Tamás), a haditudósító ezt nagyon egyszerűen megfogalmazta:” A nagy vörös egyest viselő katonák mindegyike tudja, hogy az Amerikai Egyesült Államok hadserege az 1. hadosztályból és tízmillió tartalékosból áll.

 

 

Az egyik főszereplő átmenetileg halott

 

A századosnak jelentést tettek a veszteségekről.

-Tizenöt halott, huszonnyolc sebesült, uram. Öten sokkot kaptak.

A százados az esőben az őrmester felé fordult.

-Javítsa ki tizenhatra.

-Tizenöt! -rikoltott fel Zab. -Élve fogják eltemetni.

-Meghalt, Zab.

-Hallottam valamit!

-Megállt a szíve.

Zab ismét figyelt. Talán a századosnak igaza volt. Ám Zab még nem végzett az őrmesterrel. Szájon át történő lélegeztetéssel próbálkozott. Amikor elfáradt Griff vette át a helyét. Aztán Vinci. Aztán Johnson. A Négy Lovas újra együtt vágtatott.

Ismét a sztetoszkópot hallgatta. Végül felnézett és elvigyorodott.

-Tizenöt halott, százados.

A százados is odahajolt.

_Ez nem lehet igaz!

-Griff felkapta az őrmester sisakját és felettese arca fölé tartotta, hogy megvédje az esőtől. Az orvos törött csontok után kutakodott.

-Sértetlennek tűnik-jelentette végül.

Az őrmester kinyitotta a szemét.

 

 

Áramszünet, kis ünnep

A katonák vizeltek. Johnson nem. Zab merev ujjaival végül kinyitotta a sliccét, és azonnal elöntötte a pánik.

-Nem találom a farkam! -üvöltötte.

Johnson felmordult.

-Pedig mérget vehetsz rá, hogy én nem fogom előszedni Neked.

-Összement!

-Hugyozz a nadrágodba, mint én.

Zab átkarolta Johnsont, és arcán egyre nagyobb megkönnyebbüléssel bejelentette:

-Már jön is.

Nevettek. Az őrmester élt. Ami azt jelentette, hogy mindannyiuknak több esélyük van az életben maradásra.

 

A főszereplő: az őrmester.

Azaz az előzmény

-Az első amerikaiak, akik az első világháborúban megöltek Franciaországban, az 1. hadosztályban szolgáltak- mondotta az ezredes a kávéját szürcsölve. -Gresham tizedes, Enright közlegény és Hay közlegény. 16. gyalogezred. A sáros lövészárokban ott feküdt mellettük az őrmester, gránátrepesszel a szívében.

-A szívében? -hökkent meg Brodie.

-Pontosan benne. A tábornok megértette Brodie kételyét.-Lelőtték, lebombázták, bajonettre tűzték, elgázosították, és még mindig él. Olyan önbizalommal mozog, amihez hasonlót egyetlen katonától nem láttam. Emellett ijesztő. Nem csak az ellenség számára. A mi szemünkben is.

-Hogyhogy?

-Az érzelmek miatt, amelyeket felébresztett bennünk. És az érzelmek hiánya miatt. Az őrmester és a háború összetartoznak. Mindketten örökké élnek. Az őrmester megölhetetlen, ha egyáltalán létezik ilyen szó.

 

 

A történet egy nappal a japánok Pearl Harbor-i támadása után, 1941. december 7-én kezdődik, amikor Sam Fuller fiatal amerikaiak ezreihez hasonlóan önként jeéentkezik a fegyveres erők kötelékébe. Csakhogy Sam már nem volt ilyen fiatal. Huszonkilenc évével viszonylag öregnek számított a harci szolgálatra. Ám ő is író volt. Újságoknál, főként bulvárlapoknál kezdte a munkát tinédzserként, de mire bevonult, már eladott néhány forgatókönyvet és sztorit a filmstúdióknak és befejezte a The Dark Page c. novelláját. A háborút mindig is epikus témának vélte, és tudatosan törekedett a közvetlen információk szerzésére, sokkal inkább egy könyvhöz, mint filmhez. Mindig is hangoztatta, hogy igazi izgalmat nem a stáblista jelenti, hanem a cikkíró nevét a cikk alatt közlő sor, még ha csak egyszerű, hétköznapi hírről is van szó.

Az első világháború befejező epizódtól induló történetben szinte azonnal a Négy Lovas, és őrmesterük a csatatéren találják magukat. Kollaboráns és ellenálló franciákkal találják magukat szemben, és egy őrmester, aki épp halálos ítéletének végrehajtására vár, a franciákat az amerikaiak mellett sorakoztatja fel. A harcban a sivatagi berber és más beduin törzsek is részt vesznek a franciák oldalán. Az egyik legizgalmasabb jelenetben lovas berberek támadnak egy épségben maradt amfiteátrum közepén egy német Tigris tankra, amelyet a benne levő németekkel végül is sikerül fölrobbantani.

A Négy Lovas tulajdonképp gyalogos. Fuller jellemeket teremt, egyéni sorsokat ábrázol. Van köztük haditudósító, a másik képregényrajzoló, van, aki az aranyere miatt küszködik, és itt van az őrmester, akinek a filmben a szerepét Lee Marvinra osztották, hisz mellette még Charles Bronson is csak kóristafiúnak számíthatott New York episzkopális templomaiban.

Fájdalom, szenvedés, gyilkolás, ölés, agycafatok, fölhasított lovak, levágott fülek, szorongás és puskaporbűz. Majd minden oldalon elszáll egy kar(mint egy viadukt), egy végtag, egy fej törzs nélkül maradt. Az olvasással eltöltött negyven év alatt azt hiszem, minden második világháborús könyvet elolvastam, ami magyarul megjelent. Ez a kötet tartogatja a legtöbb iszonyatot, förtelmet, iszonyatot. A bővérű naturalizmussal ábrázolt csatajelenetek sokszor próbára teszik az ember gyomrát. A könyv egyébként nagyszerű, kár, hogy nem jutott előbb a kezembe, kár, hogy a belőle készült filmet korábban nem láthattam.

Gore Vidal egyszer (Az Írók, gengszterek, professzorok c. művében tollhegyre tűzte a második világháborúra épülő regényipart (James Jones, Herman Wouk,  Norman Mailer stb), de nem emlékeztem Sam Fuller nevére) megírt háborús összefoglalójában Sam Fullernek mindenképp a vezető helyen kellett volna szerepelnie.

A legkeményebb, legborzalmasabb dolog, amit valaha is olvastam. Néhol már a texasi láncfűrészre emlékeztető iszonyat sugárzik a sorokból, csakhogy nekünk jól eszünkbe kell vésnünk, hogy ezek a katonák, bármilyen irgalmatlanok voltak is, értünk harcoltak.

Soha nem olvastam ilyen munkát, ami hasonló érzékletességgel elevenítette volna föl a háború poklát.

 

Kerekes Tamás

www.tollal.hu

 

 

 

Szerző: Kerekes Tamas

Okos pilóta alagútban nem katapultál hírlapíró vagyok

Vélemény, hozzászólás?