Nyereményjáték

nyerj értékes könyveket

 

És a jótékonyság?

 

 

Melyik világhírű magyar író írhatta a passzust?

A megfejtéseket kérjük a szabo.arpad@tollal.hu címre küldeni.

A helyes választ egy héten belül olvashatni a www.tollal.hu weblapon.

A helyesen válaszolók közt értékes könyvet sorsolunk ki.

 

 

„Erre senki nem felelt. Nem azért, mintha nem tartották volna nagy dolognak a jótékonyságot, hanem mert Zimmermann G. István úr,  az előkelő patrícius egymaga volt érdekelve a dologban. Ő a kerület összes jótékonysági egyleteit a kezében tartotta. Elnöke volt a ruhaosztogatóknak, a népkonyhaegyletnek, a Meleg kanál, és a Fázunk egyletnek. Nemkülönben választmányi tagja volt a gyermeksegélyző egyletnek, a szegényeket munkával ellátó, a szemérmes szegényeket titkon gyámolító, a szegény lányok kézimunkáját ért6ékesítő, a kiházasító, a tandíjegyleteknek és mind a többinek is. Ezért aztán az a szabó, akinél ötszáz ruhát rendelt évenkint az iskolásgyerekek számára, ingyen csinált neki ruhát, s a suszter, aki ebben a mai konkurrenciális világban ötszáz pár csizmára kapott megrendelést jó drágán, szívesen adózott két-három finom kesztyűbőr cipővel s egy báli laktopánnal a jótékonyság angyalának. A Fázunk egyletnél, amely fát és szenet osztogatott a kerület szegényei közt-mit tehetett  egyebe t- fát és szenet lopott. A Népkonyha egylet révén a hússzállítók kegyét nyerte meg. De mindennél fontosabb volt a szemérmes szegények segélyezése, mert ezekről nem vezettek könyvet, ezek nem voltak kötelesek nyugtát adni. A legszemérmetlenebbül a szemérmes szegényektől lopott Zimmermann úr, aki így aztán nem csakhogy megélt, hanem csinos kis összeget helyezett el abban a helyiérdekű bankban, amelynek a kánya-király, Walzer úr volt az elnöke, s amely banknál fogva Walzer úr és kányái markukban tartották az egész kerületet és főleg a képviselőválasztást. De azért Zimmermann bácsi-így hívták őt a kerületnél-a legáltalánosabb köztiszteletnek örvendő ember volt, már többször jubilált is, iskolaszéki és fővárosi bizottsági tag is volt s úgy csöndes téli estéken, amikor a bronchitis nem engedte ki a szobából, maga is elgondolta, hogy milyen szép élet az ilyen becsületes, érdemekben megőszült polgáré, aki minden idejét a jótékonyságnak szentelte s akit ezért az általános tisztelet vesz körül. Miután ő így monopolizálta a jótékonyság ügyét, senki nem felelt a kiáltásra.”

 

Afterman

www.tollal.hu

 

Vélemény, hozzászólás?