Merlin északon

megoldódott a szűznemzés

 

Keltika

 

 

A szerzőt jegyzik a pályán.

http://www.robertholdstock.com/

Merlin fiatal és halhatatlan, egyike azoknak, akik a világ ösvényeit járják, akiknek a csontjaikba van róva a bűbájosság, s akiknek még az erei­ben is varázslat folyik, sűrűbben a vérnél…

 

Ez a hősök kora, azoké a férfiaké és nőké, akik ha nem is istenek, de nem is egyszerű halandók. Iaszón évtizedek óta alussza a holtak álmát északon, egy jeges tó fenekén, hajójában, az Argóban, képtelenül feledni azt, ahogy felesége, Médeia, a varázslónő meggyilkolta fiaikat… Míg csak Merlin fel nem lebbenti a bűbájosság fátylát, és ki nem deríti, hogy a fiúk nem haltak meg – az egész csak trükk volt.

 

Merlin elvezeti Iaszónt és argonautáit – régieket és újakat egyaránt, Alba ködös szigetétől Hellász olívaillatú, sziklás szigeteire és hegyeibe, hogy megkeressék a fiúkat. Utazásuk a hősiesség és a szívszorító áldozatok, az igazság és az árulás útja.(A kiadó)

 

 

 

Jelen műve egy kétséges értékű kísérlet, hogy a britanniai Arthur mondakört összekösse az aranygyapjas argonautákkal, és Vejnemöjnen, Ilmarinnen, tehát a Kalevala világával.

Csukafogú szellemek őrzik a víz alá merült hajókat, melyeket az elhúnytak csontjai tartanak össze, de a tó ura szarvasbelekkel él és néha sikerül lekenyerezni. Merlin bűbájos adottságai csontjaiban vannak vésve. Mindenesetre a fantáziátlannak korántsem nevezhető regény megoldani látszik a szűznemzés problémáját. Niiv varázslónő apa nélküli gyermeket vár, ám szerelmi légyottja Merlinnel azonnali szüléshez vezet.

És így tovább.

Tizenkét év alatti gyermekeknek ajánlom.

Kerekes Tamás

www.tollal.hu

 

 

Ha a Celtikáról azt mondhatjuk (márpedig azt mondhatjuk), hogy nagyon tág térbeli fókuszt alkalmazott cselekménye bemutatása során (Skandináviától Britannián és Közép-Európán át egészen Hellászig), akkor a Vasgrál (ami A Merlin-kódex második könyve) fókusza térben szűkebbnek, időben és metafizikailag viszont tágabbnak nevezhető.

http://www.endless.hu/?p=470

Ugyanakkor Merlin hosszabb-rövidebb utazásokat tesz az időben, főleg a saját múltjába, de másokéba is – egy jelenet erejéig még Trója ostroma is megelevenedik, ha torz, kifacsart módon is. Bolyong az időben Iaszón és fia, Kinósz is, ami nem csoda, hiszen hétszáz esztendő választja el őket saját koruktól. És bolyonganak az időben Urtha ellenségei/ellenfelei is, akik megszállva tartják erődítményét: a Holt Hősök és a Még Meg Nem Születettek.

 

Ez az időbeli bolyongás azonban nem a jobb-rosszabb science fictionök metsző kontrasztú, “múltbéli/jövőbéli alak a jelenben” vagy “jelenbéli alak a múltba/jövőben” helyzetét idézi meg. Talán Alba-Albion ködössége, talán a többször megismételt transzutazások tehetnek róla, de a cselekményszálak és a szereplők saját idősíkjainak, vagy talán még inkább idővonalainak összemosódása, egybefonódása furcsa, álomszerű, de nagyon hiteles (azaz hitelesen ábrázolt) világot teremt.

Ugyanakkor Holdstock ebben az elmosódott, látomásos környezetben is képes érzékeltetni az – egyébként külsőségeikben különösen a mai olvasó számára nem túlságosan eltérő – érintett korszakok különbségeit, jellegzetességeit. Karakterei markánsak, szinte mindegyik határozott múlttal és célokkal rendelkezik, így könnyen felvázolható történeteik íve.

A metafizikai értelemben vett nyitás a fizikai realitás, a jelen valóságának elhagyását jelenti – utazást abba a Másik Világba, a Holt Hősök és a Még Meg Nem Születettek honába. Az élők, a holtak és a meg nem születettek találkozása óhatatlanul konfliktusokat eredményez, és ezek a konfliktusok hajtják előre a cselekményt kisebb mértékben a regény, nagyobb mértékben a trilógia szintjén.

Utazásokra utaltam az eddigiekben, de ezek az utazások nem puszta helyváltoztatások: sokkal inkább hasonlítanak a questekre, a lovagi küldetésekre, s a lovagi küldetések egyik archetípusa a Grál keresése. Holdstock természetesen frappánsan kezeli a Grál problematikáját is: (egyelőre?) nem foglalkozik a keresztény konnotációkkal, hanem visszanyúl annak pogány mitológiai előképeihez és a következő néhány mondattal határozza meg mibenlétét

Az eddig angol erdőmélyekben utazó szerző pazarnak ígérkező trilógiája elsőre akár megtévesztőnek is tűnhet, ezen írás azonban fogódzót nyújt mindazoknak, akik a cím láttán Arthur királyos fantasyre számítanának, majd nagyokat pislogva szemlélik az Aranygyapjú, a kelta törzsek és mítoszok meg a jól kifundált mágia össztáncát
“Kétségbeesetten látta Médeia Iaszón hűtlenségét és hálátlanságát… Az elhagyott nő bosszúvágya nem ismert határt. Hogy Iaszónt fiaitól is megfossza, erőt vett anyai fájdalmán, és saját kezével oltotta ki gyermekei életét. S mire Iaszón megtudta, mi történt, már büntető keze sem érte utol: Héliosz szárnyas sárkányoktól vont szekeret küldött érte, a fogat felragadta a magasba Médeiát, és elvitte Athénba.”
(Trencsényi-Waldapfel Imre, Görög regék, Budapest, Móra, 1976, IV. kiadás, 77. o.)

Nos igen: ehhez a trilógiához (mint arról még szó lesz, a Celtika a Merlin-kódex első könyve) nem árt előolvasni az Aranygyapjú történetét. Kamaszkorom egyik kedvenc sf elbeszélése volt Lőrincz L. László “Az aranygyapjú” című írása A Nagy Kupola szégyene (1982) című kötetben, mely nagyjából arról szól, hogy egy űrhajós egy ismeretlen bolygón kényszerleszállást végrehajtva belecsöppen az aranygyapjú mítoszának történetébe. Remek írás, amolyan történelmi sci-fi, ha létezik ilyen.
Ehhez képest némileg meglepett, amikor Holdstock A Merlin-kódex című trilógiájának (Celtika, The Iron Grail, The Broken Kings) első kötetét felütve Iólkoszban, a Régi Kor 978. évében találtam magam – hiszen a sorozat és a kötetek címei valamilyen “klasszikus” Arthuros-keltás-grálos történetet sejttettek. Aztán három oldal múlva már Pohjola a helyszín, 700 évvel később. Remek. Hogy, hogy lesz ebből Merlin meg Arhur, azt nem tudni. Lett. Merlin, az egyes szám első személyű narrátor bandukol a jeges északon, egy befagyott tóhoz igyekezve, aminek mélyén (többek között) egy hajó nyugszik (vajon melyik?), fedélzetén egy évszázadok óta üvöltő férfival (akiről magát a tavat is elnevezték a helyiek).

Merlin remekül megtalálja a hangot a helyi sámánokkal, a kisebb helyi istenekkel és istennőkkel, illetve a tó köré gyűlt, vágyott kincsekre vadászó vagy látomásos küldetést teljesítő kisebb-nagyobb kelta csoportokkal. Megtudjuk róla, hogy időtlen idők óta vándorol a földön, és azért őrizte meg látszólagos fiatalságát, mert nem használja varázserejét. Illetve mértékkel használja, aminek következtében persze sokszor csak sodródni tud az eseményekkel. Még randevúzik is az egyik sámánhölggyel, de a randezvous alatt megszül a hölgy.

A jeges északról hamarosan dél felé fordult a történet: hősünk eljut Alba szigetére, ahol nem csak egy borzalmas mészárlás nyomaival szembesül, hanem belép a szellemek földjére is és szembenéz saját múltjával is. Útja ezután tovább vezet a kontinensre, a Rajnán és a Dunán végig, egészen a Fekete-tengerig, majd a “Meleg kapuknál” ér véget. (www.endless.hu)

Gold Book Kiadó

www.goldbook.hu

info@goldbook.hu

 

 

Szerző: Kerekes Tamas

Okos pilóta alagútban nem katapultál hírlapíró vagyok

Vélemény, hozzászólás?