A boldogság nem függ a bevételtől

van mit tanulnunk

 

 

A bevétel rossz mutatója a boldogságnak

 

 

Peter Richard Grenville Layard

Boldogság

Laurus Kiadó

 

 

www.lexoxon.hu

lexocon@lexocon.hu

 

 

(1935. március 15. – )

brit közgazdász, 1990 óta a  London School of Economics egyik részlegének az igazgatója.

 

Tanulmányait Cambridge-ben a King’s College-ban és a London School of Economicsban folytatta. Karriere elején Lionel Robbins Bizottságnál volt kutatásvezető. Ennek a szervezetnek a jelentése vezetett a brit egyetemi oktatás kibővítéséhez a 20. század ’60-as ’70-es éveiben. Számtalan akadémiai tisztsége mellett, melyeket az 1960-as évek óta tölt be, több kormányzati szervnek is tanácsadója volt az Egyesült Királyságban és Oroszországban.

 

1991-ben elvette Molly Meachert. Két lányuk és két fiuk született.

 

2000 óta Layard a Lordok Házának munkáspárti képviselője.

 

 

Munkássága

Layard azzal vált híressé a közgazdászok között, hogy azt állította: a bevétel rossz mutatója a boldogságnak. A modern boldogságkutatásokra alapozva három faktort emel ki, amit a közgazdászok nem vesznek számításba:

 

A kiadó:

 

Manapság sokkal gazdagabbak vagyunk, mint a korábbi generációk. Több jut élelmiszerre, ruházkodásra, több autónk van, és többet nyaralunk; az átlagember nagyobb házban lakik, kellemesebb körülmények között dolgozik, és jobb az egészsége is. Bár az elmúlt ötven évben megduplázódott a jövedelmünk, mégsem vagyunk boldogabbak. Ezt tükrözi számtalan tudományos vizsgálat eredménye – a boldogság mérésére ugyanis ma már kifinomult módszereink vannak. Vajon mi az oka mindennek

 

Társadalmi versengés: Azzal ellentétben, amit a konzervatív közgazdaságtan állít, az ember boldogsága a relatív és nem az abszolút jövedelmétől függ. Tehát ha mindenki ugyanakkora vásárlóerő-növekedésben részesül, lesznek olyanok, akik a relatíve kevesebb pénz miatt szomorúbbak lesznek. Emiatt a hatás miatt a gazdasági növekedés soha nem lehet egy zéró összegű játék. Egy gazdaságban, ahol nem csak cégek, hanem magánemberek is versenyeznek, az élet és a munka olyan, mintha egy mókuskerékben lennének.

Adaptáció: Azok az emberek, akik magasabb jövedelemmel rendelkeznek, magasabb jövedelememelkedéssel lesznek ugyanannyira megelégedve, mint az alacsony jövedelműek. Ha anticipációik szerint ez az elvárás a jövőben nem fog realizálódni, több időt fordítanak pihenésre, szabadidőre, s kevesebbet a munkára.

Ízlésváltozás: A közgazdasági elméletek szerint a fogyasztónak állandó preferenciarendszere van.

Ezekből a nézőpontokból Layard azt a következtetést vonja le, hogy az adóknak a közszolgáltatások (leginkább a közjavak) finanszírozásán és a redisztribúción túl van még egy hatása: a többletjövedelem magasabb adóztatásán keresztül csökkenti az egységnyi többletmunkával megszerezhető pénzt, s így segít a helyes munka/szabadidő arány megtalálásában.

 

Varga Bernadett cikke

 

A közgazdász végzettségű Richard Layard 2005-ben eredeti nyelven megjelent, majd 2007-ben Takács Dávid munkája nyomán magyarra fordított könyvével új tudományágat ismertet meg az olvasóval. A szerző a közgazdaságtan, a pszichológia, az agykutatás, a filozófia, a politológia, valamint a szociológia legújabb eredményeit felhasználva hatol az eddig emberi kéz által nem érintett, mérések általi bizonyítékokkal alátámasztott boldogságkutatás területére. A “manapság sokkal gazdagabbak vagyunk mint a korábbi generációk, sokkal több a jövedelmünk, vizsgálatok mégis azt mutatják, nem vagyunk boldogabbak” alapgondolatra épül a könyv. Felütésként Layard a központi gondolat mellett a boldogság definícióját határozza meg. Boldog az, aki jól érzi magát, és ezen állapotát a későbbiekben is szeretné fenntartani. A boldogságszint kérdőívekkel és megfigyeléssel mérhető. Robinson és Downhill 1995-ös vizsgálatai tudományosan alátámasztották a jobb agyfélteke sérülése esetén bekövetkező eufóriát, míg a bal félteke sérülésekor jelentkező depressziót. Ez jó kiindulási alapnak bizonyult további vizsgálatokra, melyek azt mérték, mi történik az agyban, ha az ember pozitív vagy negatív érzéseket él át. A mérések módszere a különböző agyterületek aktivitási szintjeinek agyhullámokkal leírható vizsgálata volt. Mondandójának bizonyítására Layard a könyv egészén rengeteg egymásra épülő vizsgálatot és elemző táblázatot, grafikont, hivatkozó-tudományos lábjegyzetet sorakoztat fel. A boldogságot evolúciós kontextusba helyezi: ami jó nekünk, az túlélésünk szempontjából hasznos. A boldogság az emberi faj megsokszorozójaként jelenik meg. Eredeti gondolatához visszatérve egyes országok évenkénti jövedelemhányadosát, s ezzel összefüggésben boldogságszintjének alakulását hasonlítja össze. Ebből megállapíthatjuk, az emberek akkor érzik magukat gazdagnak, ha másokhoz képest (referenciacsoportjukhoz képest) gazdagabbak. A hasonlítgatás azonban torzított valóságérzékeléshez, majd addikcióhoz vezet. Egyre több jövedelem szükségeltetik az ugyanolyan jó érzés fenntartásához. Medvec 1995-ös olimpiai sportolókon végzett vizsgálatát idézi, tudniillik, a harmadik helyezettek az érmet nem nyerőkhöz viszonyítják magukat, így boldogabbak az ezüstérmeseknél, akik viszont úgy gondolkodnak, megnyerhették volna az aranyat.

Layard a boldogság külső és belső tényezőit választja szét egymástól. A többletjövedelem csak a tényleges fizikai szegénység esetén értékelhető igazán. A jövedelmek növekedésével nőtt a stressz, a bűnözés, az alkoholizmus, a depresszió száma. Génjeink külső tényezők, de nem mint eleve elrendelt, megváltoztathatatlan vonások játszanak szerepet boldogságunk alakulásában. Érdekes eredményeket közöl a gének megváltoztathatóságára is. A szerző fontossági sorrendben felállított hét boldogságtényezőt említ (családi kapcsolatok, anyagi helyzet, munka, közösségi és baráti kapcsolatok, egészség, személyes szabadság, személyes értékek), majd ezeket elemzi. Leírja, nem túl megerőltető, de eddigi képességeinket megugró célokat kell kitűznünk elégedettség-érzésünk fenntartásához. A legnagyobb boldogság, ha feloldódunk egy rajtunk kívül álló célban. A nemi szerepeken, a technika által alakított szabadidős tevékenységeink változásán, a bizalom megcsorbulásán, a családok tönkremenetelén, a társadalmi jogok és kötelességek elmaradásán keresztül vezeti le a boldogság hiányát. Layard boldogság-érvelésében nagy hangsúlyt kapnak a törvények és az alkotmány, a másokon való önkéntes segítés, a szabályok betartása, a kérdéskörbe tartozó nyílt viták, az esetlegesen összeütközésbe kerülő szabályok felülvizsgálatai. A boldogságot mellékterméknek, az örömet okozó tevékenységek melléktermékének tekinti. A könyv további részében a közgazdaságtan eszközével ad választ a boldogságkutatásra. Elemzi például, milyen estekben releváns a teljesítmény alapú bérezés, valamint ez miként függ össze a ranggal és a munkaösztönzőkkel. Közgazdász szemmel, mégis az átlagolvasó számára is közérthető, fogyasztható módon beszél a munkaerő-piaci fluktuációról illetve az idős kor eljöveteléről mint a stabil jövedelemszintre gyakorolt két, legnagyobb veszélyt hozó jelenségről. Az adókat a munka-szabadidő egyensúly fenntartásaként értelmezi. Országok összehasonlításával vizsgálja a munkanélküliségi rátát. Fontosnak tartja az oktatás megújulását; egyrészt az örökbefogadáshoz hasonlóan a leendő szülők számára a gyermekvállalásról szóló felkészítő kurzusokat, másrészt a diákoknak erkölcsi órák keretében tartott, stabil értékrendek hiteles megalapozását. Hangsúlyozza a közösségi tevékenységek támogatását és előtérbe szorítását. A boldogság színteréhez sorolja mentális jóllétünket, hangulatunk irányítását. Érzéseink kontrollálása gyakorolható – mint írja is. A buddhizmus során megélhető érzések feletti kontrollt szoros összefüggésbe hozza a negatív önértékelésünk megszabadulását célzó pozitív pszichológiával. A pozitív és negatív gondolatok hangulatunkra gyakorolt hatásán és a gondolati korrekción keresztül eljut a kognitív pszichoterápiáig. Életünket erősségeinkre kell összpontosítanunk, és ezeket kiteljesítenünk. A boldogságot elfedő tényezők kapcsán említi Freud morfiumterápiájához hasonlatos modern antidepresszáns kezeléseket. Részletesen ír a drogok hatásmechanizmusairól, a Prozac nemzetről. Úgy gondolja, az orvostudománynak fontos és kiemelt tudományos ágnak kellene lennie, és a fizikai betegségeket gyógyítania, ellenben a lelki bajokat hagyják a pszichológiára és a vallásra. Boldogságunk érdekében önmagunk harcától sem kell félnünk. Layard egyik végső konklúziója szerint a boldogság előmozdítása társadalmi cél kell legyen. Az utolsó fejezetben alapgondolatát messzemenőkig szem előtt tartva összegzi, pontokba foglalja a könyv során elmondottakat.

A könyvet ajánlom úgy laikusoknak, mint szakembereknek, akik szeretnék átlátni társadalmi életünk egyéni boldogságra gyakorolt hatását. Ajánlom továbbá annak, aki új szemléletben fogant logikusan végigvezetett gondolkodásmód segítségével önmagát, embertársait, korát, történetét és utódait szeretné megérteni. Úgy érzem, ez mindannyiunk érdeke és felelőssége.

Varga Bernadett

 

Tartalom

 

Első rész: Boldogságtényezők

1. A boldogság mint probléma

2. Mi a boldogság?

3. Boldogságmérlegünk

4. Miért nem boldogít a pénz?

5. Mi tesz minket boldoggá?

6. Mit csinálunk rosszul?

7. A lehetséges közös cél

 

 

Második rész: A boldogsághoz vezető út

8. A legnagyobb boldogság elve

9. A megoldás kulcsa a közgazdaságtan kezében van?

10. Van-e kiút a mókuskerékből?

11. Megengedhetjük magunknak a biztonságot?

12. Képes a tudatunk irányítani a hangulatunkat?

13. Drogok, gyógyszerek és a boldogság

14. Következtetések a mának

 

Boldogság: fejezetek egy új

tudományból – Richard Layard könyve

Nyomtatható változat  Küldje tovább ismerősének

Boldog az, aki jól érzi magát, és ezen állapotát a későbbiekben is szeretné fenntartani. A boldogságszint kérdőívekkel és megfigyeléssel mérhető. Legalábbis ezt állítja magyarul is megjelent könyvében Richard Layard, aki szerint ma kevésbé vagyunk boldogok, mint őseink.

 

 

 

A közgazdász végzettségű Richard Layard 2005-ben eredeti nyelven megjelent, majd 2007-ben Takács Dávid munkája nyomán magyarra fordított könyvével új tudományágat ismertet meg az olvasóval. A szerző a közgazdaságtan, a pszichológia, az agykutatás, a filozófia, a politológia, valamint a szociológia legújabb eredményeit felhasználva hatol az eddig emberi kéz által nem érintett, mérések általi bizonyítékokkal alátámasztott boldogságkutatás területére.

 

Gazdagabbak vagyunk, de nem boldogabbak

 

A „manapság sokkal gazdagabbak vagyunk, mint a korábbi generációk, sokkal több a jövedelmünk, vizsgálatok mégis azt mutatják, nem vagyunk boldogabbak” alapgondolatra épül a könyv. Felütésként Layard a központi gondolat mellett a boldogság definícióját határozza meg. Boldog az, aki jól érzi magát, és ezen állapotát a későbbiekben is szeretné fenntartani. A boldogságszint kérdőívekkel és megfigyeléssel mérhető.

 

Robinson és Downhill 1995-ös vizsgálatai tudományosan alátámasztották a jobb agyfélteke sérülése esetén bekövetkező eufóriát, míg a bal félteke sérülésekor jelentkező depressziót. Ez jó kiindulási alapnak bizonyult további vizsgálatokra, melyek azt mérték, mi történik az agyban, ha az ember pozitív vagy negatív érzéseket él át. A mérések módszere a különböző agyterületek aktivitási szintjeinek agyhullámokkal leírható vizsgálata volt.

 

Mondandójának bizonyítására Layard a könyv egészén rengeteg egymásra épülő vizsgálatot és elemző táblázatot, grafikont, hivatkozó-tudományos lábjegyzetet sorakoztat fel. A boldogságot evolúciós kontextusba helyezi: ami jó nekünk, az túlélésünk szempontjából hasznos. A boldogság az emberi faj megsokszorozójaként jelenik meg.

 

Eredeti gondolatához visszatérve egyes országok évenkénti jövedelemhányadosát s ezzel összefüggésben boldogságszintjének alakulását hasonlítja össze. Ebből megállapíthatjuk: az emberek akkor érzik magukat gazdagnak, ha másokhoz képest (referenciacsoportjukhoz képest) gazdagabbak. A hasonlítgatás azonban torzított valóságérzékeléshez, majd addikcióhoz vezet. Egyre több jövedelem szükségeltetik az ugyanolyan jó érzés fenntartásához. Medvec 1995-ös olimpiai sportolókon végzett vizsgálatát idézi, tudniillik a harmadik helyezettek az érmet nem nyerőkhöz viszonyítják magukat, így boldogabbak az ezüstérmeseknél, akik viszont úgy gondolkodnak, megnyerhették volna az aranyat.

 

A boldogság külső és belső tényezői

 

Layard a boldogság külső és belső tényezőit választja szét egymástól. A többletjövedelem csak a tényleges fizikai szegénység esetén értékelhető igazán. A jövedelmek növekedésével nőtt a stressz, a bűnözés, az alkoholizmus, a depresszió száma. Génjeink külső tényezők, de nem mint eleve elrendelt, megváltoztathatatlan vonások játszanak szerepet boldogságunk alakulásában. Érdekes eredményeket közöl a gének megváltoztathatóságáról is.

 

A szerző fontossági sorrendben felállított hét boldogságtényezőt említ (családi kapcsolatok, anyagi helyzet, munka, közösségi és baráti kapcsolatok, egészség, személyes szabadság, személyes értékek), majd ezeket elemzi. Leírja: nem túl megerőltető, de eddigi képességeinket megugró célokat kell kitűznünk elégedettség-érzésünk fenntartásához. A legnagyobb boldogság, ha feloldódunk egy rajtunk kívül álló célban.

http://www.natursziget.com/page.php?show/articles/view/topic/nyiltter/artid/20080327boldogsag

 

 

http://209.85.129.132/search?q=cache:Z7mQw4geckEJ:www.antidepresszans.tenyek-tevhitek.hu/boldogsag.htm+Richard+Layard&hl=hu&ct=clnk&cd=5&gl=hu

 

 

 

Összeállította:

Kerekes Tamás

www.tollal.hu

 

 

Szerző: Kerekes Tamas

Okos pilóta alagútban nem katapultál hírlapíró vagyok

Vélemény, hozzászólás?