Tormay Cécile

lappangó, nagy nemzedéki regény

 

A régi ház

Tormay Cecile

 

www.lazikiado.hu

info@lazikiado.hu

 

Az írónő leghíresebb regénye a világháború első évében, 1914-ben jelent meg először, Herczeg Ferenc kiadójánál, a Singer és Wolfner kiadónál. Miközben már félig lezajlott a Nyugat forradalma, az írónő a konzervativizmust testesíti meg, de ezt tessék a Buddenbrook-ház mintájára elképzelni, amennyiben a nyájas olvasó hajlandó Thomas Mann-ra a konzervatív kifejezést rácímkézni. A manierista-szecessziós, excentrikus gróf Batthyány Gyula készített hozzá remek illusztrációkat. A mű azonnali elismerésére utal, hogy a Magyar Tudományos Akadémia szinte azonnal rangos díjjal jutalmazta a regényt. A műben a realizmus engelsi diadala bontakozik ki, hisz az írónő Napkelet-ben(korabeli irodalmi folyóirat) tanúsított provincializmusával szemben a regény az új eszmék progressziója iránti rokonszenvet hirdeti, mi több a koreszmék vállalásával azonosul is egyben. Amikor a Napkelet-ről beszélünk, akkor tudomásul kell vennünk, hogy Halász Gábor és Szerb Antal publikált benne, ami átrajzolhatja a tizenkilencedik század progressziójáról,és/vagy konzervativizmusáról vallott nézeteinket, beleértve azt, hogy Ady szívesen publikált a Herczeg Ferenc által szerkesztett Új Idők-ben, és ha az ellentmondásokat elfogadjuk, akkor könnyen érthető, hogy 1937-ben miért búcsúztatták az írónőt, mint a „fiatalok mohóságának megértőjét.”

A könyvben a pusztulás hangulata egybeolvad a vállalt dekadenciába, de a regényen átütő impresszionizmus eszközei túlmutatnak mindenen. A szándékok ellenére is egy nagyformátum, realista családregényt vehetünk kézbe, ami ráadásul, a mindentudó narratíva eszközével igenis szembenéz, hierarchikusan kora problémáival. Noha a történelmet a pogárság reflexiói közvetítik, a forradalom véres epizódját szimbolizáló, impresszionista zárás fogja le:” A Duna pedig mosta a sötétben a város véres kezét.”  Noha a történelem csak kulissza marad, benne meghökkentően pontosan szerkesztett emberi szimmetria jelöli ki az írónő kezének útját. Az írónő egy vélhetően Eugen Sue regényből szerződtetett intrikusra bízza az Ulwing család bukását, ám akkor, ha szerencsések vagyunk kézbevehetni a művet, gondoljunk Szerb Antal egy odavetett megjegyzésére, amelyben azt írja, hogy a regény halálromantikája  a történelem és a lét távoli titkát sejteti meg velünk.

 

Kerekes Tamás

 

A biedermeier Pest ködös-párás Duna-parti világából rejtélyesen dereng föl a messzi földről érkezett Ulwing Kristóf építőmester hatalmas háza, ahol három generáció élete tárul elénk: a nagy gazdagságot szerző, kemény és elszánt építőmesteré, a vagyonnal és az érzelmeivel egyaránt takarékos fiú, János Hubert sorsa, valamint a tékozló unokáé, Ulwing Kristófé. A család históriája mégsem egyszerűen egy feltörekvő, majd romlásba vesző polgárdinasztia története. Titkos, ki nem mondott, meg nem élt szerelmek itatják át a regény lapjait, amelyből – amikor minden elvész – egy asszony odaadó hűsége és szeretete ad reményt a fennmaradásra. A felszínen a vagyon megszerzése, megtartása és az elszegényedés megfékezése mozgatja a szereplőket, a mélyben azonban leányok utáni be nem teljesült vágyak, vagy a mástól elvett asszonyok iránti hűség hajtja előre mindhárom generáció férfitagjait. Egy elhallgatott női név kísért az idős Kristóf és testvére, Sebestyén viszonyában is: Borbáláé, az asszonyé, aki az erősebb férfié lett.”

Az interneten a legtöbbet a www.saci.blogspot.com domainnév alatt találtam. Szakszerű és részletes összefoglalás. Gratula

 

Szerző: Kerekes Tamas

Okos pilóta alagútban nem katapultál hírlapíró vagyok

Vélemény, hozzászólás?