Tao

komor hedonizmus

 

 

Az elomló üresség igaz könyve

www.helikon.hu

sajto@helikon.hu

 

Noha a könyvet a taoizmus alapvetésének tartják, az egység (stiláris, formai, tartalmi) semmilyen jelét nem mutatja. Példabeszédeknek hatnak a többnyire dialógusformában közölt szövegek. Dacára annak, hogy az is kétséges, hogy élt-e a szerzőjüknek nevezett entitás, kommentár kevés született, annak a népnek körében, mely ismeri, milyen az, ha egy tenyér csattan. A Canterbury mesékhez hasonlóan szereplői rablólovagok, szerencse és aranyifjak, magányos bölcsek. A katedra hiányzik. A nyugat európai elme a természetfilozófia dominanciáját véli a kötet legerősebb kohéziós összetartó erejének, ám ennek ellent mond számtalan panteista passzus. A kora keresztény középkor skolasztikai vitájára néhol emlékeztető keleti passzusok épp a fundamentum, a Tao megfoghatatlanságát sugallják: “A Tao nélkül nem tudnánk beszélni, ám amiről nem tudunk beszélni, épp az a Tao.” Kérem a nyájas olvasót, hogy most következő megjegyzésem ne tekintse blaszfémiának. A Tao e bölcseletben azt a szerepet kapja, mint Madách Tragédiájában a Föld szelleme. Ezek után nem kell megdöbbennünk azon, hogy a görög mitológiától eltérően a Sors nem teleologikus szubsztancia. Célja inkább az elveszett harmónia visszahódítása(Hamvas hívők figyelmezzetek) A „sors bona nihil audit”-tól a taoizmus pesszimizmusa és cselekvő -képtelenséget sugalmazó atmoszférája is megkülönbözteti. Mindenesetre a már életében botránykőnek számító Jang Csu komor hedonizmusa számomra különösen szívderítő:” Tisztességgel tegyétek a dolgotok, de semmit ne tegyetek abban a hitben, hogy tisztességesek vagytok. Így szeretetre leltek majd, bárhová térjetek is.” Az ebből fakadó anarchia pedig önmagában hordozza jutalmát

 

Kerekes Tamás

„beszélni beszélhetsz utakról
csakhogy az sohasem az Örök Út tao
megnevezhetsz neveket
de soha nem tudod megnevezni
az Örök Nevet
Semminek nevezzük
Ég és Föld kezdetét
Létnek nevezzük a
Tízezer Dolog Anyját
vagyis hát
legyen is csak örökre Semmi
hogy megláthassuk a Csodát
legyen örökre Lét hogy
megláthassuk Körvonalát
és együtt lakik ez a pár
de más a nevük színre lépve már
együtt laknak ők a Mélység
Mélység egyre mélyebb Mélység
Minden Csoda Kapuja

 

2

az égalattiban mindenki tudja
hogy szép a szép
és ezzel megvan már a rút is
mindenki tudja
hogy jó a jó
és ezzel megvan már a rossz is
mert
Lét és Nemlét egymást teremtik
nehéz könnyű egymást beteljesítik
hosszú rövid egymást valóra váltják
kiméri egymást mélység és magasság
énekszó dallam egymásba csendül
elöl és hátul egymás után lendül

így hát a szentek elmélkedéseinek
tárgya a nemcselekvés
szavak nélkül tanítanak
fölkél a tízezer dolog nem hagyják cserben őket
szülnek nem birtokolnak
munkálkodnak de úgy mint aki maga nem is létezik
cselekszenek de aztán tovább ott nem maradnak
s épp mert ott tovább nem maradnak
el sem hagyatnak

 

3

ne tartották
volna
nagyra a nagyokat
s a pártviszály
nem vert volna fészket a népben
ne állt
volna
akkora becsben
sok drága holmi
s nem indult volna a népből senki sem
rabolni
ne fitogtatták
volna
a vágy tárgyait
s nem támadt volna a nép szívében
zűrzavar

vagyis hát errefelé terelgetik őket a szentek

szívük üres legyen
teli a gyomruk
becsvágyuk szinte semmi lágy
erős a csontjuk

maradjon csak a nép tudatlan vágytalan
akik meg tudnak valamit ne merjenek cselekedni
ha senki sem cselekszik majd minden jóra fordul

 

4

üres edény az Út: járhatni rajta
de soha sincs egészen ott:
túláradó az Út

szakadék! mintha csak a tízezer dolog őse volna

elveszi élüket
bonyodalmaikat kibogozza
enyhíti fényüket
belevegyül porukba

mély tiszta víz: mintha létezne tényleg
nem tudom ki fia
úgy látszik előbb volt mint az Úr

 

5

Ég Föld nem kedvez senkinek
a tízezer dolgot olybá veszik mint a szalmakutyákat
a szentek sem kedveznek senkinek
olybá veszik a sokaságot mint a szalmakutyákat

Ég Föld köze
akár a kovácsfújtató:
üres és mégsem roskad össze magában
zihálva zihál egy zajos muzsikában

szavak szavak sok semmiség

Lao Ce: Tao te King

Karátson Gábor fordítása

 

www.helikon.hu

sajto@helikon.hu

 

 

A kötet a taoizmus alapműve:

 

TAOIZMUS (daojia)
A taoizmus, mint filozófiai tanítás a konfucianizmussal körülbelül egy időben, az i. e. 5-6. század környékén jelent meg. A taoizmus fő és alapvető művének Az Út és Erény könyvét (Dao de jing) szokás tekinteni, melynek szerzőjének Laozi-t szokás tartani. Ebben a műben megtalálható minden, ami a filozófiai taoizmus lényegét adja, és ami idővel a vallásos taoizmus alapjává lett. Laozi tanítása szerint a természet, a társadalom és a világmindenség lényegét a hatalmas Dao alkotja. A dao a Természet egyetemes Törvénye, a Mindenség Kezdete és Vége. A hatalmas és mindent magába foglaló dao szül mindent, de ez a minden csak a de (szó szerint: erény) közvetítésével jelenik meg. A taoizmus egyik alapelve a nem-cselekvés (wuwei), amely arra szólítja fel az embereket, hogy ne avatkozzanak bele az élet folyásába, maradjanak szemlélődők. A műben már említés történik a YIN és a YANG kölcsönhatásáról, és az öt elemről. A taoista irányzat két másik leghíresebb műve a Zhuangzi és a Liezi. Mindkét művet szerzőjéről nevezték el. Han-kor idejére tehető a vallásos taoizmus kialakulása. Képviselői gazdag és bonyolult jelképrendszert alkottak, a természetfölötti világ panteonját egy sereg isteni lénnyel, szellemmel népesítették be. A taoizmus két legnagyobb tekintélye a Sárga császár (Huangdi) és Laozi lett. Megszületett a halhatatlanok hiedelme, akinek birtokában van az örökélet elixírje. Általában a halhatatlanság tanának kezdetétől beszélhetünk vallásos taoizmusról. Az örök élet és a halhatatlanság hirdetésével a taoizmus terjesztői, mágusai népszerűségre tettek szert a nép körében, és ez lehetővé tette számukra bizonyos társadalmi pozíciók megszerzését, de olykor egy-egy császár bizalmát is megszerezték. Az első leghatalmasabb császár, aki a taoizmust pártfogásába vette Han Wudi volt. Óriási összegekkel támogatta a taoistákat azon törekvésükbe, hogy megtalálják vagy előállítsák az örökélet elixírjét. Templomokat, szentélyeket építtetett a számukra. A taoizmus követőinek zöme a varázserejű talizmánokban, amulettekben, elixírekben és pirulákban bízott, azt remélve, hogy ezek segítségével gyorsan és könnyen halhatatlanná válhatnak. Az ilyen szerek előállítását célzó kísérletek hozták létre a taoista alkímiát, amely a waidan (“külső szerek”) nevet kapta. A taoista varázslók, mágusok hatáskörébe tartoztak az asztrológiai megfigyelések és értékelések, a jóslás, jövendőmondás tudománya, a földjóslás, az orvoslás bizonyos területei és még számos mágia majd minden formája.

Irodalom: Csuang Ce, A virágzó délvidék igaz könyve I – XVI., fordította: Dobos László, Palatinus 1997. Csuang Ce, A virágzó délvidék igaz könyve XVII – XXXIII., fordította: Dobos László, Palatinus 2000. Lao ce, Az Út és Erény Könyve, fordította: Weöres Sándor – Tőkei Ferenc, Balassi Kiadó 1996; Lie Ce, Az elomló üresség igaz könyve, fordította: Dobos László, Ferenczy Könyvkiadó 1994.

 

 

A kiadó:

A könyv nyolc fejezete a taoista filozófia minden lényeges tanát feldolgozza, de jelentős hangsúlyt kap benne a természetfilozófia, a taoisták kedvelt területe.

A Liezi név egyszerre jelent egy személyt, illetve egy művet. Liezi, az ember egy Kr. e. 4. században élt bölcs, Lie Yukou volt, aki a Zhuangzi (Zhuangzi (Zhuang Zhou, Kr. e. 370 k.-300 k.) legendás ókori filozófus, a taoizmus egyik legjelentősebb képviselője. Egyik leghíresebb tanítása szerint minden relatív, nincsenek abszolút értékek vagy mértékek. A taoizmus egyik klasszikusaként Zhuangzi címmel fennmaradt egy különböző forrásokból táplálkozó könyv, ennek első hét fejezetét a hagyomány szerint maga Zhuangzi írta. )

A lap eredeti címe “http://wiki.konfuciuszintezet.hu/index.php?title=Zhuangzi

szerint tudott a szél hátán lovagolni. A nevéhez kötött – de egész biztosan jóval későbbi – Liezi című könyv egy taoista mű, amely különböző korokból származó szövegek egybeszerkesztésével jött létre feltehetően a 3-4. században. A szerző valószínűleg ahhoz az írástudói csoporthoz tartozott, amely a kor társadalmi és politikai válságának hatására kiábrándult a konfucianizmusból, s a kötetlenséget kereste. A nyolcfejezetes könyvben gyakran találkozunk a más taoista művekből is jól ismert tao fogalmával, amely megismerhetetlen, s a létezők mozgatója, valamint a bölcs eszményével, aki szenvedélymentesen, az ürességre összpontosítva él. Ezzel ellentétben áll a hetedik fejezet, amely Yang Zhu hedonista szemléletét fejti ki. E szerint mindenkire a halál vár, függetlenül attól, hogy hogyan él, erényes-e vagy gonosz, így a legjobb az élvezeteket hajszolni a rendelkezésünkre álló időben. A hatodik fejezet már ennek a szemléletnek készíti elő a talajt azzal, hogy hangsúlyozza: a dolgok maguktól történnek, az ember nem tudja befolyásolni a dolgok menetét. A 8. század közepétől a Liezit a Laozivel és a Zhuangzivel együtt taoista klasszikusként tartják számon. Ekkor kapja a Chongxu Zhenjing (Az elomló üresség igaz könyve) tiszteleti címet, majd 1007-től ezt tovább bővítve Chongxu zhide zhenjingnek nevezték.

 

 

Az elomló üresség igaz könyve a taoizmus Ce egyik legbecsesebb szent könyve, melyet Lao Ce és Csuang Ce műveivel együtt a filozófiai taoizmus alapvetésének tartanak. Lie Ce mester, a „széllel szálló igaz ember” legrégebbi szövegei, anekdotái és példázatai 1800 évesek, s noha évszázadokon át alakultak, formálódtak, mit sem veszítettek szépségükből, gondolatgazdagságukból.

 

„ne tartották

volna

nagyra a nagyokat

s a pártviszály

nem vert volna fészket a népben

ne állt

volna

akkora becsben

sok drága holmi

s nem indult volna a népből senki sem

rabolni

ne fitogtatták

volna

a vágy tárgyait

s nem támadt volna a nép szívében

zűrzavar

 

vagyis hát errefelé terelgetik őket a szentek

 

szívük üres legyen

teli a gyomruk

becsvágyuk szinte semmi lágy

erős a csontjuk

 

maradjon csak a nép tudatlan vágytalan

akik meg tudnak valamit ne merjenek cselekedni

ha senki sem cselekszik majd minden jóra fordul”

 

 

 

 

 

 

Könyvünk nyolc fejezete a taoista filozófia minden lényeges tanát feldolgozza, de jelentős hangsúlyt kap benne a természetfilozófia, a taoisták kedvelt területe. Külön érdekessége a könyvnek, hogy a kínai filozófia egyedülálló dokumentumaként tartalmazza egy korábbi gondolkodó, Jang Csu mondásait és cselekedeteit is. Az o tanításait összefoglaló fejezetből hiányzik minden metafizika, komor hedonizmusának üzenete azonban máig érvényes: „Tisztességgel tegyétek dolgotok, de semmit se tegyetek abban a hitben, hogy tisztességesek vagytok. Úgy szeretetre leltek majd, bárhová térjetek is.”

Szerző: Kerekes Tamas

Okos pilóta alagútban nem katapultál hírlapíró vagyok

Vélemény, hozzászólás?