Kréta a hacok közt

mint a félistenek, úgy harcoltak

 

Kréta

A csata és az ellenállás

www.goldbook.hu

info@goldbook.hu

 

A II. világháború alatt döbbenetes számú és típusú nem hagyományos katonai egység jött létre. A tengelyhatalmak és a szövetségesek egyaránt felismerték, hogy a különleges küldetésekhez különleges katonákra van szükség. Embereket toboroztak, akikből azután hírszerzők, kémek, szabotőrök és orgyilkosok lettek, akiket ellenséges vonalak mögé küldtek, ahol titkos akciókba és nyílt harcba kezdtek. Időnként olyan küldetésekben vettek részt, amelyek óriási volumenűek voltak, mint például a Dieppe elleni támadás 1942-ben, máskor egészen kis feladatot végeztek el, mint amilyen a német Kreipe tábornok elrablása volt Kréta szigetéről

 

A kötet olvastán még én is elhittem, hogy az Iliász hősei félistenek voltak.(Kerekes Tamás)

A kötet Fermor melletti másik hőse, John Pendlebury, az Oxford egyetem régészeti professzora javíthatatlan romantikus volt. Tőrös-bottal járt, mondván, ez tökéletes fegyver az ejtőernyősök ellen. Üvegszemét Krétán az asztalon hagyta, jelezte, hogy a hegyekbe ment gerillákkal tárgyalni. A másik szokatlan jelenség, a görög nyelv egyetemi tanára volt, Hammond, aki rekordtempóban végzett el robbantótanfolyamot, és kizárólag görögül beszélt telefonon, mert paranoiás volt. Volt rá oka. Noha egy darabig kénytelenek voltak beérni Alexandriában pezsgőkoktélokkal, Görögországba mindkettejüktől megtagadták a beutazási engedélyt, Mussolini gondatlan hadjárata Görögországba megkönnyítette számukra a bejutást. Metaxas tábornok görögországi puccsa (róla nevezték el azt a jóféle görög konyakot? -Kerekes Tamás) lehetővé tette a német behatolást Görögországba. Hitlert azonban felbőszítette a hadjárat kivitelezésének dilettáns módja. A görög földre érkező brit légierő fiatal tisztjei voltak azok a katonák, akik Franciaország bukása után először tértek vissza Európa földjére. Gondtalanságukat mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy repülőikre a  Bloody Mary” feliratot festették. A görögországi furcsa háború eleinte abból állt, hogy athéni Maxim, vagy Argentina bárjaiban a békésen iszogató német férfiakkal barátságos ütésváltásokat rendeztek. Az önkéntesek közt volt Stanley Casson, az oxfordi egyetem ókori régészet tanára. A legbizarrabb jövevény Rankins ezredes lehetett, aki az Indiai Hadseregből jött, az indiai lovasság szokatlan, buggyos nadrágjában.

 

Színrelép Byron reinkarnációja

 

Paddy a háború előtt utazgatott, Kréta északi partjánál, a háború előtt megállt yajtjával és bement egy halászfaluba meginni valamit és elszívni egy vizipipát. Részeg sofőre árokba borította a kocsit és Paddy a kórházban kötött  ki. Misszójának összekötő tisztje Péter görög herceg szolgált, aki korábban a Himaláján folytatott antropológiai kutatásokat. A trágár dalok elképesztő áradatával belopta magát a görög szigetekre beszivárgott angol tisztek szívébe.

Sir Patrick ‘Paddy’ Michael Leigh Fermor (London, 1915. február 11.) brit író, utazó és katona. Egyes vélemények szerint Nagy-Britannia legnagyobb élő útirajz-szerzője, ]mások szerint pedig “Indiana Jones, James Bond és Graham Greene keresztezése”, az egyik főszereplője Beevor Krétáról szóló könyvének. Rendkívüli élethelyzetek rendkívüli embereket teremtenek. Ime.

18 évesen eldöntötte, hogy keresztülsétál Európán Hoek van Hollandtól Konstantinápolyig. 1933. december 8-án indult el, röviddel azután, hogy Hitler hatalomra jutott Németországban. Néhány ruhát vitt magával, az Oxford Book of English Verse című versgyűjteményt és Horatius ódáit. Istállókban, pásztorkunyhókban és Közép-Európában a helyi dzsentrik és arisztokraták vidéki házaiban aludt. Az utazása során rengeteg történetet és nyelvjárást hallgatott meg. Két későbbi útirajz-kötete, az A Time of Gifts és a Between the Woods and the Water erről az utazásáról szólnak, és mivel évtizedekkel később írta őket, gazdagon kiegészítette történelmi, földrajzi, nyelvészeti és antropológiai ismeretekkel, amelyeket későbbi tanulmányai során szerzett. A tervezett harmadik kötet, amely az út Konstantinápolyig hátralevő részét tartalmazta volna, még nem jelent meg.

Leigh Fermor 1935. január 1-jén érkezett Konstaninápolyba, majd folytatta útját Görögországba. Márciusban belekeveredett a makedóniai royalista körök harcába az 1935-ös államcsíny-kísérlet ellen. Athénban találkozott a romániai nemesi származású Bălaşa Cantacuzinoval, akibe beleszeretett. Kibéreltek a városon kívül egy Póroszra néző régi vízimalmot, ahol az asszony festett és a férfi írt. Utóbb elköltöztek Moldvába a Cantacuzino család băleni-i birtokára és ott is maradtak a II. világháború kitöréséig. Leigh Fermor belépett a brit hadsereg ír gárdájába, de a görög nyelvtudása miatt áthelyezték a hírszerzéshez, ahol albániai összekötő lett, és harcolt Görögországban és Krétán. A német megszállás alatt háromszor tért vissza Kréta szigetére, egyszer ejtőernyővel. Egyike volt a kevés különleges ügyosztályhoz tartozó tisztnek, akiket a görög ellenállási mozgalom megszervezésével bíztak meg. Pásztornak álcázva két évig élt a hegyekben és ő vezette azt a csapatot, amely 1944-ben elfogta Heinrich Kreipe tábornokot. (A történetet az Ill Met by Moonlight könyv majd azonos című film örökítette meg, amelyben Dirk Bogarde alakította Leigh Fermort.) 1943-ban megkapta a Brit Birodalom rendjének tiszti fokozatát, 1944-ben pedig a brit vitézségi érdemrendet, illetve Heraklion és később Kardamili és Gütheio díszpolgára lett.(Wikipédia)

1941-ben a görög kormány politikai okokból volt kénytelen védeni a Bulgária és Trákia között húzódó Metaxasz-vonalat (Trákiát Bulgáriának ígérték, ha csatlakozik a háromhatalmi szerződéshez), így a görög főerők nem voltak megfelelő helyen ahhoz, hogy szembeszállhassanak a németekkel, amikor azok április 10-én átlépték a jugoszláv határt. A márciusban Egyiptomból Görögországba küldött brit expedíciós csapatok is rájöttek, hogy nem ott vannak, ahol kellene, s hamarosan visszavonulásra kényszerültek.

A német csapatok április 27-én elfoglalták Athént, a britek pedig április 30-án, súlyos veszteségek árán kiürítették a Peloponnészoszt. A menekülők ahhoz a helyőrséghez csatlakoztak, melyet a britek az előző év októberében küldtek Krétára. Hitler elhatározta, hogy megszerzi a szigetet. A Merkúr fedőnevű ejtőernyős hadművelettel (május 20-31.) elfoglalta a málcméi leszállómezőt, és arra kényszerítette a briteket, hogy Hóra Szfákion déli kikötőből Egyiptomba meneküljenek. A tengeren küldött német erősítés súlyos veszteségeket szenvedett az angol támadásoktól.

Hitler balkáni Blitzkriegje nem csak megaláztatást és súlyos veszteségeket hozott az angoloknak. A Földközi-tenger keleti térségének brit stratégiai pozíciói iránt is kételyeket ébresztett. Ezzel ugyanis felmerült annak veszélye, hogy Hitler hatalmi központot hoz létre a Földközi-tenger keleti partvidékén, és így fenyegeti az egyiptomi és közel-keleti brit csapatokat; szertefoszlott az a remény is, hogy Törökországot hamarosan sikerül bevonni a háborúba a szövetségesek oldalán. A tengely ellenőrzésének a Balkánra való kiterjesztése megfosztotta Nagy-Britanniát az utolsó potenciális helytől a kontinensen, ahol megvethette volna a lábát, és arra kényszerítette, hogy szárazföldön csak gerilla-és ellenállási erőkkel küzdjön a Wehrmacht ellen.

Antony Beevor a tőle megszokott mesteri precizitással, és anekdotákkal fűszerezve, szórakoztató módon kelti életre a második világháború egyik kevéssé ismert fejezetét. A szigetért vívott harcot a kölcsönösen elkövetett hibák sorozata jellemezte, aminek árát aztán a civil lakosságnak kellett megfizetni. A németeket túlzott ambíciójuk és korlátozott szállítási lehetőségeik, míg a briteket arroganciájuk hátráltatta a minél hamarabbi győzelem elérésében. A Krétáért vívott küzdelem “maga volt a földi pokol” – állítja Beevor.

A könyv szerencsére nem ér véget a német megszállással, hanem nyomon követhetjük a gerillaharcokat, a brit titkosszolgálat baklövéseit és a németek kegyetlenkedéseit is. Az olvasó egy igen jó fordítással magyarra ültetett, vérbeli hadtörténeti elemzést vehet a kezébe, és az adatok között sem fog elveszni: a megértést térképek, névmutatók és lábjegyzetek segítik.

 

Antony Beevor Winchesterben és Sandhurstben végezte tanulmányait. A 11-es huszárok hivatásos tisztjeként Németországban és Angliában szolgált, majd öt, a hadseregben töltött év után, lemondott tiszti rangjáról, és leszerelt. Több regénye jelent meg, míg nem fikciós művei között ott találjuk A spanyol polgárháborút, a Kréta; A csata és az ellenállást, amellyel elnyerte az 1993-as Runciman-díjat, valamint a számos díjat nyert Sztálingrádot. Felesége Artemis Cooper írónő, akivel együtt írta a Paris After the Liberation-t [Párizs a felszabadulás után; magyarul még nem jelent meg]. A francia kormány mindkettőjüket kitüntette a Chevalier de l’Ordre des Arts et des Lettres címmel. Magyarul legutóbb megjelent könyve az Olga Csehova. Antony Beevor időközben megkapta a brit lovagi címet.

http://209.85.135.104/search?q=cache:L5uIXb7wGhAJ:www.mult-kor.hu/cikk.php%3Farticle%3D19077+Beevor+Kr%C3%A9ta+Gold+Book&hl=hu&ct=clnk&cd=11&gl=hu

 

 

Beevor, Antony: Kréta. A csata és az ellenállás.

Ford.: dr. Molnár György.

Gold Book, 2007. 362 o. 2999 Ft.

Az eddigi legjobb könyv Krétáról” – M. R. D. Foot, Observer

 

„Beevor kitűnően beszéli el a történetet: friss, eleven stílusban, anekdotákkal fűszerezve” – Piers Brendon, Mail on Sunday

 

„Antony Beevor sikerrel kerülte el a történet hősi értékeinek túldramatizálással való devalválását. Híven szolgálta hőseit – a briteket és a görögöket egyaránt – olyannyira, hogy még azok is, akik személyesen ismerték őket, ez után többet tudnak majd róluk” – C. M. Woodhouse, The Times Literary Supplement

 

„Remek könyveket írtak már a krétai csatáról, számomra azonban egyik sem olyan életteli, világos és izgalmas, mint Antony Beevor: Kréta; A csata és az ellenállás című munkája… Tévedhetetlen érzékkel tapint rá a konfliktus lényegére, és arra, ahogyan azt a résztvevők megélték… Éleslátása és a biztonság, amellyel ezeket az eseményeket kezeli, azt az érzést kelti az emberben, mintha mindez a múlt héten történt volna” – Patrick Leigh Fermor, Daily Telegraph

 

„Ez a közérthető, olvasmányos könyv arra ítéltetett, hogy a téma alapművévé váljon” – Gerald Cadogan, Financial Times

 

„Kiváló… magával ragadó beszámoló az egész világháborúról Krétán, beleértve a német megszállás alatt élő krétaiak rettenetes hétköznapjait is” – John Keegan, Sunday Telegraph

 

„Csodálatra méltó kutatásra épített tanulmány… Az az igazság, hogy amikor majd megjelenik a SOE görögországi tevékenységéről írott hivatalos monográfia, írói jól teszik, ha idéznek ebből a könyvből” – Nigel Clive, Spectator

 

„Beevor könyve kiemelkedő személyiségekből álló »szereposztást« állít elénk, briteket és németeket egyaránt… A tényei pontosak, a véleményei helytállóak és megbízhatóak. Prózájának életteli elbeszélőképessége vigaszt nyújthat azoknak, akik részt vettek a birodalom egyik leginkább szívet tépő vereségében” – Sir David Hunt, The Times

 

„E példás kutatásra épített új történelemkönyvben rendkívüli szereplőgárda lép elénk” – Alexander Norman, Daily Mail

 

„Waugh csak egy azon nagyszámú szereplő közül, akiket Beevor a Simon Schama által a Citizensben [A polgárokban] alkalmazottra emlékeztető bravúros ügyességgel kezel. Ugyanolyan gonddal és hitelességgel ábrázolja a »kis« figurákat és a legfontosabbakat, még akkor is, amikor átvált a hadműveletek történetéről a titkos tevékenységére; ezen az utóbbi, kevésbé dokumentált területen válik diadalmasan nyilvánvalóvá aprólékos, fáradhatatlan kutatómunkája” – Xan Fleming, London Maga­zine

 

„Olyan sikerrel használta fel az eseményeket túlélt brit résztvevők tanúvallomásait, hogy a történelem e fejezetének jövendő kutatói örökre az adósai lesznek” – Sir Brooks Richards, Anglo-Hellenic Review

 

 

A SZERZŐ

 

Antony Beevor Winchesterben és Sandhurstben végezte tanulmányait. A 11-es huszárok hivatásos tisztjeként Németországban és Angliában szolgált, majd öt, a hadseregben töltött év után, lemondott tiszti rangjáról, és leszerelt. Több regénye jelent meg, míg nem fikciós művei között ott találjuk A spanyol polgárháborút, a Kréta; A csata és az ellenállást, amellyel elnyerte az 1993-as Runciman-díjat, valamint a számos díjat nyert Sztálingrádot. Felesége Artemis Cooper írónő, akivel együtt írta a Paris After the Liberation-t [Párizs a felszabadulás után; magyarul még nem jelent meg]. A francia kormány mindkettőjüket kitüntette a Chevalier de l’Ordre des Arts et des Lettres címmel. Magyarul legutóbb megjelent könyve az Olga Csehova. Antony Beevor időközben megkapta a brit lovagi címet.

 

Szerző: Kerekes Tamas

Okos pilóta alagútban nem katapultál hírlapíró vagyok

Vélemény, hozzászólás?