Kertész és Esterházy a vártán

két határátlépés

Két határátkelési kísérlet

 

Az úgynevezett „négykezes” regényre tett magyar kísérletek úgyszólván nem hagytak komoly nyomot a magyar szépprózán. Bár lehet, hogy erről Déry Tibor és Örkény István örökösei másként vélekednek. Az, hogy valamit hogyan lehet folytatni, arról is eltérnek az elképzelések. Hiszen a „Hol jár az eszem?”-  Zalatnay Sacihoz köthető sláger gondolati magva felbukkan még a modern filozófiában Richard Rorty, Feyerabend és Gadamer munkásságában. A példák vég nélkül szaporíthatóak.

Mindkét szöveg (Kertész Imréé, és Esterházy Péteré) egy határátkelés kafkai mozzanatát rögzíti a kötetben, az egyénre jellemző írói módszerekkel. Ami azt jelenti, hogy a határőr packázása, dölyfe eredendő faktumként van tételezve Kertésznél, míg Esterházy már játszik a motívumokkal, s reflektál Kertész munkájára. Mintegy kívülről humorizál szomorkásan. Kissé elgondolkodom, hogy kik lennének párhuzamba (s párthuzatba) állíthatóak a modern irodalomban, s eltűnődök.

 

-Balassi Bálint- Gerlóczy Márton

-Berzsenyi Dániel- Nagy Gergely

-Aiszkhülosz-Tisza Kata

-Nagy Bandó András-Aiszkhülosz

 

sorolhatnám még. Az egészen biztos, hogy két, különböző tollból származó szöveg hat egymásra, néhol felerősíti az akusztikát, néhol csöndeskére hangolja. Abban egész biztos vagyok, hogy akik nagy affinitással rezonálnak a fent említett két szerzőre, azok megkapják a magukét, azaz nívós olvasnivalót kapnak

Kerekes Tamás

Szerző: Kerekes Tamas

Okos pilóta alagútban nem katapultál hírlapíró vagyok

Vélemény, hozzászólás?