A kék szín doktora

a kékkel törődni kell

 

 

A líraiság doktora,

Aki meg akarta írni a kék monográfiáját

www.typotex.hu

marketing@typotex.hu

velemeny@typotex.hu

bori@typotex.hu

 

A kék szín kísérleti monográfiája

Minden tetőről látni a napot.

Az össze-vissza zűrzavar kitárul,

a házakon s a házak tűzfalán,

a világvégi üres kutyaólban

aranykori és ugyanaz a nyár !

És ugyanaz a lüktető öröm;

dobog, dobog a forró semmiben,

ellök magától, eltaszít szívem

és esztelen szorít, szorít magához !

Mi készül itt e tenger ragyogásból ?

Ha lehunyom is, süti a szemem;

mi kívül izzott, belül a pupillán,

itt izzít csak igazán, idebenn !

A világ is csak vele fényesűl,

az örömtől, aminek neve sincsen.

Mint vesztőhelyen, olyan vakitó

és olyan édes. Úgy igazi minden.

 

 

„Prózaverseiben a határtalan kékségből kiinduló lépburjánzás tapogatja a lírai hang tulajdonosának mélységeit. Ez a lírai személy személytelen, a szerző szavaival szólva az egyes szám negyedik személy”

 

„ A kékséget bámulva mozdulatlanul, mereven, mintha templomban lenne, hosszasan ott marad, mit sem tudván arról, ami a vállaira nehezedik és visszatartja őt, akit törékenységében a nyílt tenger medúzapillantása kővé dermeszt.”

 

 

Eddigi írásaiban váltakozik és egymással

dialogizál próza és vers. Gyakorta használja a „kritikai

líraiság” kifejezést is vers és elmélet, vagy pontosabban

személyes és személytelen összefonódására. Olyan líra ez,

mely tisztában van önnön határaival; belső ellentmondásaival

és feszültségeivel birkózik. A kortárs lírai költészet

elméleti írójaként definiálja is a líraiság többértelmű fogalmát:

a líra a költészetet visszavezeti az énekhez, a melódiához,

hiszen nevét a hangszernek köszönheti, és Apollón,

illetve Orpheusz alakjához kötődik. A görög eredetű lírikus

(„lyrique”) jelző a francia nyelvben a XVI. században

jelenik meg, a líraiság vagy lirizmus („lyrisme”) neologizmus

a XIX. század elejétől használatos. A líraiság három

elemet vegyít: a szubjektivitást, az éneket és az idealitást.

Az újlírikusok, Jean-Pierre Lemaire, Guy Goff ette, James

Sacré, Hédi Kaddour és Jean-Michel Maulpoix az ötvenes

években születettek és a nyolcvanas években kezdtek

publikálni. Az idősebbek, Jacques Réda, Pierre Oster vagy

Jean-Claude Renard segítik őket elsőként. Visszatérnek

a képhez, a melódiához, a mondattagoláshoz, a mondat

sajátos ritmusához. Örömüket lelik az érzelmek szubjektív

kifejezésében. Szeretik a modernitás tipikus, mindennapi

helyszíneit, a vasútállomásokat, a külvárost.

Az 1992-ben megjelent Kékversek Jean-Michel Maulpoix

legtöbb nyelvre lefordított, legtöbbet idézett verseskötete.

 

 

Az ember legszívesebben gondozná a kéket, aztán lassú mozdulatokkal vászonköténybe vagy fűzfakosárba szedné. Csokorba rendezné az eget, kimorzsolná illatait, néhány órán át magához hasonlítaná a szépséget és megbékélne.”

 

A magyar kiadáshoz írt ajánlásában a költőtől az olvasó megtudhatja, hogy a kötet terve Bretagne-ban, az Atlanti-óceán partján fogant meg benne. “Örülök, hogy a Kékversek magyar fordításban most olyan olvasókra lel, akiknek a nagy alföldek, sík vidékek horizontja ismerős… Nincs szükség óceánra, csak valamiféle üres látóhatárra ahhoz, hogy a tekintet befelé forduljon” – írta a szerző.

 

Jean-Michel Maulpoix költő, esszéista, egyetemi tanár, 58 éves és 1984 óta szerkeszti a Le Nouveau Recueil című irodalmi, kritikai folyóiratot. 2001-ben Franciaországban elnyerte a legjobb irodalmi portál díját. A Henri Michaux Társaság elnöke, a Mallarmé Akadémia megválasztott tagja.

 

Sepsi Enikőnek köszönhetően immár kapható a könyvesboltokban a magyar fordítás is.

 

Itthon kevesen ismerik, de hazájában, Franciaországban annál ismertebb Jean-Michel Maulpoix. Mondhatni, köréje csoportosul a kortárs francia irodalom, ő az aki védő szárnyai alá veszi a fiatal francia tehetségeket. Elnöke a negyedévente megjelenő Le Noveau Recueil kortárs francia folyóiratnak, saját szerkesztésű honlapja, a maulpoix.net valóságos irodalmi kincstára a legújabb francia kortárs irodalomnak.

 

A Kékversek című kötet több nyomtatást megélt hazájában, mielőtt az angol, majd később a többi, köztük a magyar fordítás is elkészült. Ez a kötet Jean-Michel Maulpoix legnagyobb visszhangot kiváltott és legtöbb kritikát kapott könyve. Maulpoix verseken, esszéken, kritikákon keresztül igyekszik közelebb hozni a modern francia életérzést olvasóihoz. Egy olyan narratív hangot használ, amely az irodalomban nem jártas olvasó számára is lehetővé teszi a megértést.

 

S hogy miért éppen kékek a versek? A kék szín Mauloixnál egy bonyolult szimbólum. Számára alapvetően a melankólia és a nosztalgia színe a kék, de ugyanakkor a nosztalgiában ott rejtőzik a remény és az élvezet érzése is.

 

A fordítás az Eötvös Collegium műhelyében a Kosztolányi-program keretében készült.

A kötet a Typotex Kiadó gondozásában jelent meg, a szerkesztés Sepsi Enikő munkáját dicséri.

http://www.maulpoix.net/

Szandtner Veronika

 

A kék, az álom, a gondolat, a végtelen színétől legújabb

köteteiben eljut a fehérig, a hó poétikájáig. Már a második

kék-könyvben, az Égi ösztönben megjósolta, hogy „hamarosan

eljön a hó”. A Szemerkélő eső (Chutes de pluie

fi ne, 2002) hasonló vágyakozással zárul: „Vártam, hogy

eljöjjön a hó”. S a 2004-es Lépések a hóban (Pas sur laneige) című kötet már ezt ünnepli. Mert legyen az eső

vagy hó formájában, az azúr, pontosabban az, ami ebből

nekünk maradt, a kék, az ég darabkái („az aranykori töredékek”)

csak esni, csak hullni tudnak. A kötetben található

Bizonytalan templom című ciklusból idézek: „Nem

marad más, csak egy imához hasonló üres mozdulat. (…)

Mivel az ember keze üres, össze kell kulcsolnia, hogy jobban

érezze az ürességet, hogy formát kölcsönözzön neki.

Helyet kínálunk a csendnek, ahol meghúzódhat, egy részt

a testből, ahol várakozhat, egy törékeny hús-vér kápolnát.

(…) A nyelv maga is templom. / Mikor az idő nem kedvez

már a hitnek, az üres falakat és elhagyatott padsorokat kell

szeretni, hogy isten ne legyen megfogható, csak hiánya

megfigyelhető. A világ bennünk húzza ki önnön idejét. És

a papíron még szeretne újjászületni. Őrzi egy jövő hasonlatát:

az ég könnyű omladékát, a kék néhány törmelékét.

A várakozás és a továbbhaladás idejét.”(Sepsi Enikő)

 

 

 

Összeállította : Kerekes Tamás

 

Szerző: Kerekes Tamas

Okos pilóta alagútban nem katapultál hírlapíró vagyok

Vélemény, hozzászólás?