A Keselyű

hat napja, könyvben

Aki csak valamiképp is bennfentes a Hírszerző Közösségek országon átívelő hálózatában, az nem fog megütközni, hogy a washingtoni Amerikai Irodalomtörténeti Társaság épületének két bejárata van. És ebből lesz a baj. A könyv érdemének tudható be, hogy alkalmat ad a főszereplő és mellékszereplő jellemének és érzelmi hátterének megvilágosítására. Fölröhögtem ugyanis, amikor azt olvastam, hogy (a főhős) Cervantes művével nem tudott elbánni az írásbeli vizsgán , és helyette  teljesen másról írt, s sikerült felhívnia magáról a figyelmet. Nem irodalomtörténetileg. A könyv számos előnnyel rendelkezik a filmmel szemben.

Feltárja a bukáshoz vezető figura (Richard Heidegger) -mindig velük van a baj -Kerekes Tamás- alkoholizmusát, és az aztán következő becsvágyat, hogy hivatali előremenetében a szégyenfoltot kitörölje, és ebből aztán tényleg baj lesz. Csak a könyvből tudjuk meg, hogy az ebédekkel visszaérkező Malcolm akkor fog szagot, amikor munkatársnőjének, Tamatha-nak az ablaka nyitva van, amitől ő ösztönösen irtózott. Mindez nem szerepel a regényben, mint ahogy az egyes fejezeteket összekötő sakkelméleti fejtegetések sem, noha egy Szegedy-Maszák hívő a korpusz új interpretációját látná benne és elmozdulást a narratívában.(posztmodernek kíméljenek!- Link Floyd).

Ráadásul csak a könyvből tudható meg a főszereplő belső monológja és érzelmi fejlődése, amit a film nem mutathatott meg.

A hírszerzés tanulsága, hogy addig titkolóznak, míg nem hoznak létre egy olyan csoportot, amiről a hírszerzés általános hálózata nem is tudhat, és óriási baj lehet belőle, ha ebbe a rejtett szervezetbe be tud épülni valaki, legyen a hírszerzés baja. Majd Szilvássy György megoldja nálunk. Nagyon tehetséges legény, mondják.

Átnéztem az első recenziókat a kötetről és idézem is.

Fanyalgás.

Én meg James Grady híres mondatára gondolok, amit arra válaszolt, hogy csak egy jó lektűrt írt: “Egész úton a bank felé csak sírok.”

Lehet utánozni

 

Kerekes Tamás

Link Floyd

 

 

A kiadó

 

 

Ronald Malcolm (fedőneve: Keselyű) a CIA embere, aki egy nap arra tér vissza washingtoni irodájába, hogy kollégáit brutálisan meggyilkolták. Õ az egyedüli túlélője a mészárlásnak… Hamarosan kettős ügynökök, kábítószercsempészek, rendőrök és szövetségi nyomozók veszik üldözőbe, és a hajsza elkezdődik, amelynek során a Keselyűnek egérutat kell nyernie, hogy leleplezhesse az összeesküvést…Egy gyönyörű fiatal nő a segítségére siet, csakhogy az üldözött nem bízhat meg senkiben, számára mindenki gyanús, és a szerelem csak ront a helyzetén. A Vágó István nagyszerű fordításában megjelenő világsikerű regényből film is készült  a  Keselyű három napja címmel, Robert Redford és Faye Dunaway főszereplésével, amely egy generáció alapfilmje lett; a rettegés, az állami szintű hazugság és korrupció, a CIA- körül  keringő konspirációs teóriák lenyűgöző, egyben félelmetes látlelete.

 

James Grady 1949 április 30-án született a montanai Shelby-ben. Számos munkát végzett: többek között sírásó, traktoros, gondnok és mozigépész is volt. A Montanai Egyetem újságírói szakán végzett. 1974-ben megjelent bestselleréből A Keselyű hat napja című regényből 1975-ben A Keselyű három napja címmel Robert Redford, Faye Dunaway és Max von Sydow főszereplésével nagysikerű film készült. 4 évig oknyomozó riporterként tevékenykedett. Jelenleg Washington, D.C.-ben él Számos irodalmi díj nyertese.

 

 

A film:

Joe Turner egy irodalmi társaságnál dolgozik, amely valójában a CIA egyik fedőszerve. Munkája, hogy elolvasson minden új könyvet (ponyvákat is), és azokból kigyűjtse a használható ötleteket. Egy esős napon az ebédről visszatérő férfi holtan találja a kollégáit. Izgatottan hívja feletteseit, ám a megbeszélt találkozón őt is meg akarják ölni. Turner egy üzlet előtt a halott kolléganőjétől elvett önvédelmi fegyverrel túszul ejt egy fiatal nőt, és nála elrejtőzve megpróbál eligazodni a mind zavarosabb eseményekben. A rettegő nő, a fotós Kathy fokozatosan megkedveli fogvatartóját, és megpróbál segíteni neki…

 

 

Egy markáns ellenvélemény:

Szóval kicsit ideges vagyok, amikor ekkora és ilyen pocsék minőségű Robert Redford-portrét tolnak az arcomba, mint A keselyű hat napja fedlapján.

Szóval az adaptáció, az adaptáció, az isten szerelmére. Itt ugye Sidney Pollack klasszikusáról van szó, ami valóban remekmű, de semmi köze ne legyen ahhoz az élményhez, amit Malcolm kalandjai nyújtanak majd a számomra. Tehát idegenkedem, már az első pillanattól kezdve csak a fejem kapkodom, először amiatt, mert mindig a színész mosolya jut eszembe, pedig Grady hőse más figura, nem csak a nevében különbözik: a film egész atmoszférája gyökeresen eltér a bestsellerétől. A másik furcsa kérdés Wendy alakja, aki a vásznon mellékszereplőből főszereplővé avanzsál. Faye Dunaway gyönyörű profilja és tökéletes alakítása egyszerűen nem egyezik a könyv puha, kedves, butácska hősével, két különböző emberről van szó. Sokáig lehetne sorolni az eltéréseket, de nem szabad megfeledkeznem arról, hogy kettő, azaz kettő darab alkotásról van szó. A regénynek, Robert Redford sármja ide vagy oda, önmagában is meg kellene állnia a helyét.

És akkor itt következnek az igazán kínos dolgok. Valószínűleg Grady könyve nem véletlenül volt bestseller, de vagy az idők változtak meg azóta ennyire, vagy ez is olyan, számomra érthetetlen „csoda”, mint a Coelho regények, vagy a Katedrális sikere. Mindez megspékelve Vágó István, mondjuk ki őszintén, harmatgyenge fordításával, még, a fentiek okán minimálisra csökkentett elvárásaimnak sem tudott megfeleltetni. Sajnos én már nem lepődök meg azon, ha kiderül, hogy a CIA, vagy az FBI vagy akármiféle nacionalista, hősies, lánglelkű szervezet soraiban áruló lapul. Na ne röhögtessenek már, én Monica Lewinsky meg szeptember tizenegyedike óta nem hiszek az amerikai álomban.

Az egyetlen kézzelfogható izgalmat a könyv olvasása közben az okozta, hogy vajon kinek tudnám mégis ajánlani, hogy ne tűnjek majd szőrösszívű kritikusnak. Ugyanis a könyv, mindezt megfejelve még kimondottan rút is szegény, hülye betűtípus, csúnya színek, rossz minőségű papír, stb. De feltétlenül vegye meg mindenki, aki gyűjti a politikai krimik alapjául szolgáló bestsellereket. Amúgy van ilyen?

http://konyves.blog.hu/2008/08/19/mennyit_er_robert_redford_sarmja

 

Szerző: Kerekes Tamas

Okos pilóta alagútban nem katapultál hírlapíró vagyok

Vélemény, hozzászólás?