100 legendás vonat

vonatok 600 kilométeres sebességgel, 5000 lőerővel, át egy kontinensen

A Mechwart András vasútforgalmi Szakközépiskolában tanítottam Budapesten, az Osztyapenko szobor mellett, úgy a kilencvenes években, s azt hittem elég sokat tudok a vasútról, de ez a kötet pazar, tény-gazdag erudíciójával, káprázatos képanyagával meggyőzött, hogy a vasúttörténelem sokkal mélyebb, terjedelmesebb és színesebb, mint hittem.

Kezdjük az elején, nem Stevenson nevéhez fűződik a mozdonytörténelem első produktuma, hanem azt egy Richard Trevithic nevű brit mérnök alkotta meg, az elsőt 1804-ben. Az új eszköz háttérbe szorította a postakocsit, a folyami teherszállítást és sajnos hamar felfedezte a hadászat, hogy kiváló csapatszállító, már amennyiben a gőzmozdony árulkodó füstjét fel lehet cserélni a láthatatlan diesel, vagy villanymeghajtásra. Minden ország közlekedési szokásait hamar átalakította, nálunk ünnepségszámba ment a Pest-Vác vasútvonal létrehozása, s azt hiszem, hogy Petőfi még versben is üdvözölte ezt. Azt azonban alig hallotta meg a világ közvéleménye, hogy Goethe az első kocsik láttán gyorsan leírta, „hogyha nem ültetünk rózsabokrokat a vasúti pályaudvarok elé, akkor elveszünk”.

A fejlődés a színvonalra is kiterjedt: hamar síneken gördülő paloták látták el minden földi jóval a tehetősebb utasokat. A második világháború megtörte a vasút fejlődését, az azután következő fejlődés azonban már egyben a demokratizálódást is jelentette. A vasútforgalom újabb lendületet az olajválság nyomán kapott a világon. Érdekes, hogy a második világháború utáni vasúti fejlesztés letéteményese Japán volt, ahol 1964-ben vezették be a nagy sebességű vonatot.

A vasútforgalom fejlődésének legendás ténye, hogy a „Kapjon el, aki tud” mozdony egy fogadást teljesítve 1804-ben képes ötvagonnyi vasércet szállítani, úgyhogy ráadásul hetven utas is felszállt a szerelvényre, ami hetven tonnával még növelte is a szállítandó súlyt.

A kötet tüzetes olvasása közben felfedeztem, hogy miért emlegetik annyira Stevensont, nos azért, mert ő állította fel az első gyorsasági rekordot, sík pályán 56 km/h sebességével. A gőzmozdonyokat aztán a maguk, helyenként 5000 lóerős teljesítményével, és 200 km/h-t elérő gyorsaságával nem tette talonba a gyorsan fejlődő diesel, vagy villanyvonat. A versenyfutásban aztán a villanyvonat győz, méghozzá egy ismerős név, a Bugatti segítségével, kinek a tervei által megépített mozdony sebessége első ízben, 1972-ben szárnyalta túl a 300 km/h-t. A kötet végig olvastán meghökkentem a mostani, még érvényes világcsúcson, van olyan vonat mely kis híján eléri a hatszáz kilométer per óra sebességet.

A kötetből rengeteg mindent megtudtam, amit eddig nem. Így pl. azt, hogy a mi 424-eseink eljutottak még Koreába is, s arról sem tudtam, hogy kísérleteztek, hogy a szerelvények kerekei gumiborításúak legyenek(a Michelin gyár erőltette ezt), de sutba kellett dobni az elképzelést, mert annyi fémforgács gyűlt össze óhatatlanul a síneken, hogy sűrűn kárt tettek a kerekek gumijában.

A vasúttörténelem haladó fokozatában hasznát vesszük, hogy pontosan megtudjuk, hogy mit jelent a bissel, a forgóváz, a billenősszekrény, a bázisalagút, a kompaund, de mindenkinek kutya kötelessége, hogy az eszibe vésse, hogy mi is az a „viszonylat”. Még jól jöhet.

Aztán eszméljünk, ha jön a Big Boy, mert az 7000 tonnát is elhúz(+önsúly), s akkor aztán vigyázzunk, ha jön a vonat.

A kötet külön fejezetben foglalkozik az úttörőkkel, a vasút fénykorával, s az álomvonatokkal( Orient Expressz, Royal Scottman, transzszibériai járat, Al Andalus Expresso, Majestic Imperátor  Ezek már  lényegében mozgó lakosztályok a legnagyobb kényelemmel, melyben, ha pl. a Sissi vagont választjuk, biztos, hogy a posírozott tojás mellé (mely megelőzi a Stroganoff bélszínt szarvasgombával) a megfelelő évjáratú Mumm pezsgőt szolgálják föl, hisz e nosztalgiavonatok egy része ma is jár, s kibérelhető.

Most már tudom, hogy hova tegyem a lottóötöst.

Fantasztikusan érdekes könyv

 

 

Kerekes Tamás

Link Floyd

 

 

 

A kiadó

 

A vasút 2004-ben ünnepelte fennállásának kétszázadik évfordulóját. Milyen óriási utat tett meg Richard Trevithick első mozdonyától a 21. századi, nagy sebességű vonatokig! Az áruszállítás korszerűsítésére szánt járművek hamarosan a gazdasági és társadalmi fejlődés nélkülözhetetlen eszközeivé váltak. A vonatok története egyben a síneken gördülő, milliomosoknak szánt, fényűző szállodák története is, amelyet Valéry Larbaud oly csodásan örökített meg. Amikor a béke visszatér Európába, a vasút valójában akkor lesz igazán mindenkié, hogy utazóközönségét a földrészek felfedezésére hívja. A vasút különös történetét kíséri végig ez a mű: száz nagy nevet mutat be, e két évszázad legjelentősebb vonatainak és vonalainak nevét. A könyv egyben főhajtás mindazok előtt, akik hozzájárultak a vasutak világméretű fejlődéséhez; hogy elfoglalják méltó helyüket az emberiség történelmében.

 

Szerző: Kerekes Tamas

Okos pilóta alagútban nem katapultál hírlapíró vagyok

“100 legendás vonat” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?