A demokrácia felett

uralkodik a Biderberg Klub

 

A titkos elit története

 

www.alexandra.hu

info@alexandra.hu

 

 

Bilderberg-csoport egy befolyásos személyekből (tudósok, médiaszemélyiségek, politikusok, üzletemberek, ld. lentebb) álló, zárt körű társaság. Nevét egy holland szállodáról kapta, ahol először tartották meg a gyűlésüket 1954-ben. A csoport alapítója a nemrég elhunyt Bernát holland herceg volt, de a kutatók megegyeznek abban, hogy a jelenlegi igazi irányítókat a Rothschild és a Rockefeller család vezető tagjai között kell keresni.

A csoport 1954-től minden évben tanácskozik – csak egyszer, 1976-ban maradt el – szigorúan zárt ajtók és maximális védelem mellett. A 2005-ös Müncheni konferenciát az MI6 (Military Intelligence section 6, angol kormányhivatal), CIA, Moszad valamint a Német Különleges erők védelmezték.

Híradás ezekről a tanácskozásokról a médiában egészen az utolsó évekig nem volt jelentős. A nagyobb újságok, tv-csatornák teljes érdektelenséget mutattak, aminek az oka talán az, hogy ezek tulajdonosai és vezetői szintén ott ültek a konferenciákon.

Tagjai

A világ leggazdagabb és legbefolyásosabb emberei alkotják a csoportot. Néhány ismertebb tagja:

Találkozók [1954. Hotel de Bilderberg, Oosterbeek, Hollandia]]

A csoport

Közvetett bizonyítékok alapján a kutatók összeállították azokat a célokat, amelyek elérésén a Bilderberg-csoport dolgozik. A legelső nemzetközi cél egy világszintű gazdasági unió létrehozása. Ezt követné egy nemzetközi parlament és egy nemzetközi irányítás alatt álló világhaderő, amely a nemzeti hadseregek helyébe lépne. A végső cél egy világszintű közös kormányzat létrehozása, amelyet a nemzetállamok szuverenitásának fokozatos felszámolásával érnének el.

Tények a csoportról []

Robert Eringer kutatónak sikerült megszereznie egy példányt az 1955 szeptemberében – a nyugat-német Garmischban – tartott koferencián írt titkos jegyzőkönyvről. Ez áll a jegyzőkönyv 30. oldalán: „Ezen konferencia résztvevői azokat a megállapodásokat, amelyek a kifejtett vélemények után egy általános konszenzus folyamán születnek, a saját befolyás-övezetükön belül továbbadhatják, természetesen a forrás érintése nélkül.” Egy levelében ezt válaszolja Eringernek a „bilderbergista” Sir Paul Chambers: „Semmit nem árulhatok el a Bilderberg-csoportról egy kívülállónak, aki nem tagja annak. Ez kötelességem. Nagyon sajnálom, hogy nem segíthetek Önnek, de erre abszolút nincs fölhatalmazásom, s ebben a vonatkozásban nagy hibát követnék el, ha bármit is mondanék a Bilderberg-csoportról.”

Fennáll annak a lehetősége, hogy a csoport érvényesíteni tudja tagjai befolyását a világpolitika irányításában. Az 1991-es Baden-Badenben tartott tanácskozáson részt vett egy addig hazáján kívül ismeretlen amerikai kormányzó, William Jefferson Clinton, akinek sem politikai, sem pénzügyi hatalma nem volt jelentős. Kevesebb, mint három hónap múlva pártja elnökjelöltje lett, s másfél év múlva beiktatták, mint az Egyesült Államok elnökét. Bill Clinton, Henry Kissinger, Mary Robinson, Gerald Ford és Tony Blair mindannyian bilderbergisták voltak még a szakmai karrierjük kezdetén.

A csoport egyik tagja, Richard C. Holbrooke tagadja a csoport jelentőségét: „Soha nem hoznak döntést semmiről és egy csomó mindenben nem értenek egyet. Viccesen azt mondanám, hogy közel sem olyan fontosak, mint amennyire magukat képzelik. És természetesen egyáltalán nem olyan fontosak, mint ahogy azt az összeesküvés-elméletek kedvelői gondolják.”[1]

Angol nyelvű referenciák]

  • Hatch, Alden (1962). “The Hôtel de Bilderberg” H.R.H.Prince Bernhard of the Netherlands: An authorized biography, London: Harrap. ISBN B0000CLLN4.
  • Ronson, Jon (2001). THEM: Adventures with Extremists, London: Picador. ISBN 0330375466.

Magyar:

 

 

 

 

Mellbevágó adalékokkal szolgál Steven Sora a mai nagy amerikai vagyonok keletkezéstörténetéhez. Benjamin Franklin az amerikai forradalom kitörtével Franciaország szabadkőműveseihez fordult, akik a rabszolga kereskedelmet ellenőrzésük alatt tartották. A rabszolgaság eltörlése folyamatában Harrison és Taylor elnökök gyanús körülmények közt haltak meg. Egy kvázi szabadkőműves csoport szőtt összeesküvést Abraham Lincoln meggyilkolására. A rabszolga kereskedelem szerepét aztán átvette az illegális kábítószer kereskedelem: Franklin és Theodore Roosevelt családi vagyona drogcsempészetre , Astori az ópiumkereskedelemre épült. Más elnökök, Taft és Bush, a kínai kereskedelemből származó pénzen alapított titkos szervezeteket. A templomosokkal, rabszolga-kereskedelemmel, szabadkőművesekkel és más titkos csoportokkal foglalkozó könyv modern történelemmel foglalkozó fejezetei a mai amerikai történelmet is más megvilágításba helyezik. A Lincoln elleni merénylet elkövetője szabadkőműves volt, s a merénylő a hírek szerint találkozott a jövendőbeli elnökkel 1864-ben, aki maga is szabadkőműves volt. Évekkel azután, hogy a Warren -bizottság megállapította, hogy egymagányos merénylő gyilkolta meg Kennedy elnököt egy antik puskával, új teória bukkant fel: Kennedy megpróbálta semlegesíteni Fidel Castrot, az ellene elkövetett merénylet pedig ennek megtorlása lett. Ezzel egybevág, hogy Lincoln valójában egy richmondi konföderált kongresszus elleni támadásra szőtt összeesküvésre és kabinetje megölésére bujtogatott. A Kennedy halálát vizsgáló Warren bizottság elnöke és az FBI vezetője, J. E Hoover, szintén szabadkőműves volt, olyan médiarendszert állítottak össze, mely érvényesülni hagyta a Warren bizottság jelentését pontatlanságai ellenére is. Steven Sora nemcsak a vagyonok eredetét tárja fel, arról is gondoskodik, hogy más színben lássuk az amerikai politikai elit vezetőit: Theodore Roosevelt persze híressé vált, mint az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Személyiségének nyilvánosság elé tárt része a “trösztromboló” képét festi, amint a gigászi Standard Oil ellen harcol és elsimítja a bányászsztrájkokat. Kőművestagsága ellenére azonban messze állt az egyenlőségpártiságtól, dokumentáltan a faji elitisták közé tartozott. Az Eugenetikai Nyilvántartó Hivatalt azért hozták létre és látták el pénzzel, hogy csökkentsék a szegénységből álló népességet. A mozgalmat a náci Németország adoptálta. Vagy itt van Grant elnök.  Ulyssses Grant a későn kibontakozók közé tartozott, aki kezdetben a kudarc és a gyalázat felé sodródott. Elitta az utolsó vasát is és kilépett a hadseregből. Kudarcot vallott az ingatlaneladásban, a gazdálkodásban, amikor valaki meggyőzte, hogy térjen vissza a katonasághoz. A polgárháború mentette meg reputációját. Az ingatlanokból, kalózkodásból, kereskedelemből és csempészetből felhalmozódott vagyonokat újra befektették vasutakba, textilmalmokba, biztosítótársaságokba és bankokba, ami lehetővé tette, hogy az elit osztály uralja a gazdaságot. Pénzzel meg lehetett vásárolni a politikusokat és megválasztani azokat, akik úgy döntöttek, hogy politikai vizekre merészkednek. A gyakran ópiumkereskedelemből, csempészésből,  rablásból származó pénzt arra használták fel, hogy oktatási intézményeket alapítsanak és professzori katedrákat vásároljanak., amelyek aztán ellenőrzés alatt tartják, hogy ki esetében helyes, ha bejut az elibe és hogy hogyan tekintsenek a történelemre. Az egyetemek és múzeumok határozták meg, miként kell a történelemkönyveket írni. Úgy tudták kiszínezni a múltat, ahogy az saját maguknak megfelelt,. A háborús nyerészkedést és a csaló árakat egyszerűen nem tárgyalták. A rabszolga-kereskedőkből lett bankelnökök jelentős üzletemberékké váltak. A történész azt a gyanút erősíti, hogy a piszkos múlt nem vetkezhető le végérvényesen: a new englandi Cabot vagyon kapcsán megjegyzi, hogy Henry Cabot Lodge Teddy Roosevelt révén lett elnökjelölt az 1916-os republikánus kongresszuson, unokája Kennedy dél-vietnami követe volt, nyakig belemerült a titkos tárgyalásokba, melyek a dél-vietnami elnök meggyilkolásához.

A jelen

A Yale furcsább épületei közül az egyik mauzóleumra emlékeztet. Odabenn egy ifjú, az évente kiválasztott tizenöt elsőéves egyike, meztelenül fekszik a koporsóban. Nem halott: életének szexuális önéletrajzát mondja fel, mielőtt kiválasztották volna a Skull and Bones-ba. Az események egyre furcsább fordulatot vesznek, furcsa kiáltásokat és nyögéseket hallani. Eltérően a normális diákszövetségektől, ebben az épületben nem lakik senki, csak rituálékat folytatnak benne. A bevatottak gazdagok és olyan kapcsolatokkal rendelkeznek, melyek az életre szólósiker zálogai. George Bush volt elnök azok közé tartozik, akik feküdtek a koporsóban, de fia, George W. Bush szintén. A tagok a CIA vezetői és titkos háborúkat robbantanak ki.

A nagy vagyonok eredete majd minden eredetben nem tiszta- megírta ezt Balzac. Ám, ha a könyv tíz százaléka igaz csak, akkor is biztos, hogy demokrácia örve alatt az amerikai és európai demokráciát egy szűk, eszközeiben nem válogató elit irányítja.

 

Mindenki előtt ismert a Rhodes Ösztöndíj, ami Cecil Rhodes hetedik végrendeletének alapján jött létre.  Ami nem annyira ismert az az, hogy Rhodes, öt korábbi végrendeletében, vagyonát a Brit Birodalom megtartásáért és kiterjesztéséért dolgozó titkostársaság alapítására hagyta.  És amit látszólag senki sem tud, hogy e társaságot Rhodes legfőbb bizalmasa, lord Milner hozta létre.  Persze e csoport nem gyermeteg dolog, mint például a Ku Klux Klan.  Nincsenek talárjai, titkos kézfogasai, jelszavai.  Nincs ilyesmire szükség, mert a szervezet tagjai jól ismerik egymást.  Valószínűleg nincsenek titoktartási fogadalmak és beavatási rituálék sem.  Azonban a társaság létezik és titkos tanácskozásokat tart, amiken a csoport rangidős tagja elnököl.  1891-óta a megbeszéléseken Rhodes, Lord Milner, Lord Selborne, Sir Patric Duncan, Jan Smuts, Lord Lothian és Lord Brand elnökölt.

Nem könnyű a kívülállónak titkostársaság történelméről írni, de minthogy egyetlen bennfentes sem szándékszik ezt megtenni, kénytelen vagyok én megkísérelni.  Valakinek meg kell ezt tennie, mert – amint azt majd bemutatom – e csoport a 20. század egyik legfontosabb történelemalakító tényezője.  Valójában, ha az ember tudja hol keresse, nem nehéz e jelentős csoport létének bizonyítékát találni.  Mindazonáltal, roppant nehéz lett volna e könyvet megírni, ha nem kaptam volna bizonyos, magán természetű segítséget a csoporthoz közel álló személyektől.

E titkos társaság létrehozása nem a pillanat műve volt.  Rhodes több mint 17 évig tervezgette.  William Stead 1889. április 4-én ismerte meg a tervet, Reginald Baliol Brett pedig 1890. február 3-án.  1891 és 1902 között csak egy tucatnyian tudtak a csoport létéről.  Ebben az időszakban Rhodes volt a vezető és Stead a legbefolyásosabb, Lothian (Philip Kerr) és Lionel Curtis pedig a legfontosabb tagok.  1925-től 1940-es haláláig, Kerr volt a vezető, utána pedig valószínűleg Robert Henry Brand (Lord Brand).

 

A majdnem hatvan éves időszak alatt számos névvel jelölték a társaságot.  Az első évtizedben Cecil Rhodes titkos társaságának, vagy Cecil Rhodes álmának nevezték.  A második évtizedben Milner neveldéjének, a harmadikban pedig Kerekasztal csoportnak hívták.  1920-óta, attól függően, hogy tevékenységének melyik ágát vizsgálták, Times csapat, Minden lelkek csoport és Cliveden csoport megnevezést adták neki.  Mindezen megjelölések többé-kevésbé helytelenek, mert a szervezet tevékenységének csupán egy részére irányítják a figyelmet.  A Milner nevelde és a Kerekasztal a segítők körének két különböző neve és így csak a társaság egy részét jelölik, mert a szervezet valódi központja, a kiválasztottak köre, megszakítás nélkül létezik és tagjait szükség szerint választja a külső körből.  1920-óta a vezető kört jobbára Waldorf Astor társai befolyásolták.

A Rhodes Titkos társaság megnevezés is csak 1891 és 1899 között helyes, mert Rhodes 1902-es halála után, Milner annyira átalakította és kibővítette a szervezetet, hogy egészen más jelleget öltött, bár továbbra is a régi célokat követte.

A csoportnak nagyrészt sikerült titokban tartania létét és legbefolyásosabb tagjainak legtöbbje – megelégedvén a rivaldafény nélküli, tényleges hatalommal – még az angol történelem alapos tanulmányozói előtt is ismeretlen.  Ez még inkább sokatmondó, ha figyelembe vesszük, hogy a propaganda a csoport fő eszköze.  A társaság mesterkedéseinek eredménye volt az 1895-ös, Jameson rajtaütés és a búr háború.  Ők hozták létre és irányították a Rhodes Trust-ot, a Dél-Afrikai Uniót, a State című, dél-afrikai lapot és a Round Table című folyóiratot, ami a mai napig is a társaság szócsöve.  Több mint egy nemzedéken keresztül, a társaság volt a legbefolyásosabb erő az oxfordi All Souls, Balliol és New főiskolán és több mint ötven évig tartotta kezében a Times című lapot.  A társaság vezette be és népszerűsítette a brit nemzetközösség kifejezést, tagjai befolyásolták Lloyd George 1917 és 1919 közötti kormányzatát és a 19-es béketárgyalás küldöttségét.  A csoport részt vett a Népszövetség megalakításában és irányításában és 1919-ben létrehozta a Nemzetközi Ügyek Királyi Intézetét.  A társaság irányította az 1917 és 1945 közötti angol külpolitikát és állt a német megbékélési irányzat mögött.  Emellett, máig jelentős befolyása van az angol történelemírásra.

Azt várhatnánk, hogy ilyen komoly eredményeket elért csoport mindennapos megbeszélések tárgya a történelem és a közügyek tanulmányozói között.  Azonban e társaság esetében ez nem így van, mert, először is, a csoport szándékosan titokban tartja létét, másodszor pedig, mert nem szoros egység, hanem egymásba fűződő körök rendszere, jobbára látszólag politikai jelentőség nélküli szervezetek mögé rejtve.

Bár az évek során a Milner csoport tagsága lassan kicserélődött, a szervezet ma is magán viseli fő vezetőjének jellemvonásait és Baliol ideológiai irányvonalát.  Noha a csoport hivatalosan csak 1891-ben alakult meg, története hosszabb időszakot foglal magába, mert eredete visszanyúlik egész 1873-ig.  A szervezet történelme négy részre osztható, amiből az 1873-tol 1891-ig terjedő szakaszt előkészítő időszaknak nevezhetjük és William Stead és Alfred Milner volt fő személyisége.  Az 1891 és 1901 közötti tíz év a Rhodes korszak, bár inkább Stead volt a fő alak.  1901-től 1922-ig terjed a New College időszak, aminek Lord Milner a központi alakja.  1922-tol napjainkig (1949) terjed az All Souls korszak, amiben Lord Lothian, Lord Brand és Lionel Curtis a vezető személyiség.  E négy korszak alatt a csoport 1939-ig folyamatosan növelte befolyását, amikor is a német megbékélési politika miatt súlyos törést szenvedett, az 1945-ös választásokon pedig jelentősen visszaesett.

Milner azért tudta befolyásolni a társaságot, mert személyében találkozott a három csoporthatás :  a Toynbee csapaté, a Cecil tömbbé és a Rhodes titkostársaságé.  A Toynbee csapat egy 1873-ban, Arnold Toynbee és Alfred Milner vezetése alatt alakult, politikai entellektüel csoport volt, lényegében Milner személyes barátainak köre.  A Cecil tömb a Lord Salisbury által kialakított, politikai és társadalmi erő csúcsa volt és kiterjedt az oktatásra és a sajtóra is.  Főleg Eton-ban, Harrow-ban és az oxfordi All Souls College-ban volt érezhető oktatási befolyása.  A sajtó terén a Quarterly Review és a Times állt irányítása alatt.  A Rhodes titkostársaság birodalmi föderalisták csoportja volt, mely, Dél-Afrika gazdasági forrásainak felhasználásával, a Brit Birodalom kiterjesztését és állandósítását kívánta elérni.

 

Kétséges, hogy Milner létrehozhatta volna csoportját e három ág támogatása nélkül.  A Toynbee csapat szolgáltatta az ideológiai és személyes hűséget.  A Cecil tömb adta a politikai befolyást, ami nélkül elképzelései csírájukban elhaltak volna.  A Rhodes titkos társaság adta a pénzt, ami lehetővé tette, hogy létrehozza saját, a Cecil tömbtől független szervezetét.  1902-re – amikor a Cecil tömb, Lord Sulisbury mesteri kezeiből Arthur Balfour közömbös irányítása alá került és Rhodes halálával Milner vált az óriási hagyaték kezelőjévé – a Milner csoport már szilárd alapokon állt és reményekkel tekinthetett a jövőbe.  Az 1906-ban kezdődött hosszú liberális időszak némi felhőt borított a társaság kilátásaira, de 1916-ra bejutott a politikai hatalom erődjébe és a következő húsz évben fokozatosan növelte befolyását, mígnem 1938-ra Anglia legjelentősebb erejévé vált.

A Milner csoport eredeti tagjai jómódú, nemesi családokból származtak.  Oxfordban bemutatták szellemi képességeiket és lefektették a társaság alapjait.  Kezdetben családi vagyonuk elegendő volt törekvéseikhez, de idővel címeikhez más pénzforrást is kellett csatolniuk.  Ilyen volt az All Souls Alapítvány, a Rhodes Trust, a Beit Trust, a Sir Abe Bailey vagyon, az Astor vagyon, a Nuffield vagyon és bizonyos brit bankok, mint a Lazard Testvérek és Társai.”__________________________

Hogy a Cecil-Milner-Rhodes féle csoport a pénzemberek érdekeit képviselete, azt nemcsak az bizonyítja, hogy Lord Rothschild a kiválasztottak köréhez tartozott, de az is, hogy számos vezető tag bankárok alkalmazásában állt :  Edward Peacock – Baring Testvérek;  Robert Brand, Thomas Brand, Adam Morris – Lazard Testvérek;  Lord Selborne – Lloyd’s Bank;  Lord Lugard – Barclay’s Bank;  Lord Goschen – Westminster Bank.

1865-ben Frankfurtból az Egyesült Államokba vándorolt Jacob Henry Schiff (1847-1920).  1867-ben Abraham Kuhn és Solomon Loeb New Yorkban megalapította a Kuhn, Loeb és Társai bankházat.  Jacob Schiff a terepszemle után 1873-ban visszautazott Európába, ahol tárgyalásokat folytatott a Disconto-Gesellschafttal és más bankházakkal.  Megbeszélései láthatóan sikeresek voltak, mert amerikai visszaérkezése után, 1875. január elsején társult a Kuhn, Loeb céghez és vezetője lett, az addig nem túl jelentős pénzintézet pedig hamarosan az Egyesült Államok második legnagyobb bankházává vált.  A Kuhn, Loeb mindvégig szoros kapcsolatot tartott fenn a Disconto-Gesellschafttal.  Schiff, mint a 300-ak tagja, természetesen a pénzhatalom világ feletti uralmának eléréséért dolgozott.  E munkájában jelentős összeggel támogatta Maurice de Hirsch, aki Törökország kifosztásából és magyarországi vasutakból szerezte vagyonát.  Schiff finanszírozta a japánok 1904-5-ös, Oroszország elleni háborúját és jelentős összeggel ($20 millió) támogatta az 1905-ös és 1917-es forradalom cár elleni összeesküvőit.  (1979-ben a Kuhn, Loeb a Lehman Brothers tulajdonába került.  1984-ben az American Express birtokában lévő Shearson cég megvette a Lehman Brothers-t és ma, Shearson, Lehman néven, Meryll Lynch után ez az Egyesült Államok második legnagyobb kötvényforgalmazó háza.)

1902-ben Hamburgból New Yorkba vándorolt Paul Warburg (1868-1932) és csatlakozott a Kuhn, Loeb bankházhoz.  Több évi mesterkedés után, 1913. december 23-án végül is sikerült elérnie, hogy az Egyesült Államoknak újra magántulajdonú központi bankja legyen.  A bank felállítására vonatkozó törvényjavaslat elkészítését és előterjesztését Jacob Schiff, Bernard Baruch és legfőképp Nelson Aldrich segítette.  (Aldrich lánya az ifjabb John D Rockefellerhez ment feleségül.)  A jobbára tudatlan, vagy romlott törvényhozók sorba állítását Edward Mandel House szervezte meg.  Paul Warburg munkásságát később ekképpen méltatta Seligman professzor, a híres bankár család egyik sarja :

„Kevesen tudják mekkora hálával tartozik az Egyesült Államok Warburg úrnak.  Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Szövetségi Tartalék törvényének alapvető pontjai főként Warburg úr munkájának eredményei.  A leszámítolásról és a tartalékról szóló két fő rendelkezésben a Szövetségi Tartalék törvénye a Warburg úr által kidolgozott, Aldrich-javaslat alapgondolatát vette át.  Nem szabad elfelejtenünk, hogy Warburg úr gyakorlati célokat tartott szeme előtt.  Terve kidolgozásában és annak fokozatos bemutatásában mindig figyelemmel volt rá, hogy a gyanakvás és az előítélet eloszlatása feladatának fő része.  Következésképpen, terve különböző, jól kidolgozott javaslatokat tartalmazott, hogy a közfelfogásból eloszlassa a veszélyek képzetét és meggyőzze az országot, elgondolása megvalósítható.  Warburg úr remélte, az idő múlásával majd lehetségessé válik a törvény néhány kitételének eltörlése miket főleg oktatási célból iktattak bele.”

Köszönjük szépen.  Nagyon kedves.  80 év távlatából, két háború után és nyakig adósságban láthatjuk mire vezet a pénzhatalom felvilágosítási programja és azt is, mit értenek ők felvilágosításon – tömeg butítást.  A pénzhatalom ellen küzdő és a törvény ellen szavazó Charles August Lindbergh (a híres repülős apja) ekként szólt a Házhoz, a törvény elfogadásakor:

 

„E törvény, a földkerekség leggigászibb trösztjét hozza létre.  Amikor az elnök aláírja, jogerőre emelkedik a pénzhatalom láthatatlan kormányzata… Ha Wall Street nem játszana ki bennünket, ha Kendtek, szenátorok és képviselők, nem tennék szélhámossággá a Kongresszust és a népet képviselnék, akkor lenne stabilitás.  A jelenlegi pénzrendszer a Kongresszus legnagyobb bűne.  E banktörvény az utóbbi idők legnagyobb törvényhozási gaztette.  A választmányi és párt főnökök megint csak működésbe léptek és megakadályozták, hogy a népnek saját kormányából haszna legyen.”

A szövetségi tartalékrendszer, az Egyesült Államok pénzkibocsájtó központi bankja, egy magán tulajdonú részvénytársaság.  A Szövetségi Tartalék által kibocsájtott, amerikai dollárként ismert pénz hamis mivoltát egy ideig maga a bank is elismerte és 1953-ig a következő felirat volt látható a szövetségi tartalékjegyeken :  „…törvényes pénzre váltható az Egyesült Államok Kincstárában, vagy bármely Szövetségi Tartalék Bankban .” A szövetségi tartalékrendszert irányító, new yorki Szövetségi Tartalék Bank 203.053 induló részvényéből a következő bankok vettek nagyobb tételeket :

 

National City Bank (Stillman – Rockefeller) 30.000

First National Bank (Morgan) 15.000

National Bank of Commerce (Morgan) 21.000

Hanover National Bank (Stillman) 10.300

Chase National (Rockefeller) 6.000

 

Kerekes Tamás

Szerző: Kerekes Tamas

Okos pilóta alagútban nem katapultál hírlapíró vagyok

Vélemény, hozzászólás?