Laptop százé’ – avagy hogyan lett az afrikai segélyprogramból nyugati slágertermék

Az első modellek a világsajtó tech rovataiban vicces kütyüként szerepeltek, a program és a gép világszerte ismertté vált, a gyerekek elkezdtek ismerkedni a géppel, az internettel, és életükben először csillogó szemmel rákerestek Google-ben a sex-re.

2005-ben egy Nicholas Negroponte nevű amerikai úriember eltöprengett azon, hogyan juttathatna el valamicskét a számítástechnika és digitalizáció vívmányaiból a világ kevésbé szerencsés sorsú országaiban élő gyerekeknek. Mivel a célközönség csak hírből ismerhette a számítógépet, minden egyéb oktatási program előtt hardverről kellett gondoskodni, ezért megszületett a 100 dolláros laptop ötlete, amelyet nagy mennyiségben, olcsón le lehet gyártani, strapabíró, de szolgáltatási köre erősen korlátozott. A programhoz sikerült a nagy gyártók támogatását is megnyerni, mindenki 2 millió dollárt dobott be a közös kalapba, így létrejött a One Laptop Per Child Association, Inc. (OLPC). A laptopok gyártása hosszas hardver és költség bűvészkedés után 2007 végén indulhatott meg, a gépek alkotórészeit mind alárendelték az alacsony előállítási költség elvének, ezért bumfordi színes műanyag borítást kapott, a képernyője alacsony fogyasztású, kis méretű LCD, a merevlemezt kisméretű flash memóriával helyettesítették, operációs rendszerként pedig Linux került rá. Az első modellek a világsajtó tech rovataiban vicces kütyüként szerepeltek – különösen a kurbli tekeréssel tölthető verzió -, a program és a gép világszerte ismertté vált, a rászoruló gyerekek elkezdtek ismerkedni a géppel, az internettel, és életükben először csillogó szemmel rákerestek Google-ben a sex-re.

Aztán csend lett, mindaddig, míg az ASUS nevű világcég egyik merész taiwani menedzsere be nem mutatott egy prezentációt a világgazdaság visszaesése alatt nyögő technológiai piacot feltámasztó csodafegyverről. Ez a ravasz ember felismerte, hogy a fogyasztói társadalom sorvadásának jeleitől halálra rémült nyugati vásárlók figyelmét fel lehetne kelteni egy laptoppal, ami semmi úgy technológiát és funkciót nem ad, csupán olcsó. Lehetőleg nagyon olcsó. Persze az újszerűség totális hiányát megfelelő szlogenekkel szépen el kell fedni. Például, hogy könnyű vele tanulni, könnyű vele dolgozni, és könnyű vele játszani. Easy to learn, Easy to work, Easy to play, jé, ez pont három nagy „E”, hölgyeim és uraim, ismerjék meg az EEE PC-t. Az ASUS vezetősége meglehetősen nagy kockázatot vállalt, mikor rábólintott a merész ötletre, az eladási adatokat látva azonban biztosra vehetjük, az ötletgazda azóta több kategóriával nagyobb autót parkol le reggelente a székház előtt. Az ASUS EEE PC képességeiben és megjelenésében is többet mutat fel az Afrikának szánt nagy elődnél, célszempont maradt viszont az alacsony ár.

Ez a kis gép sem tartalmaz DVD meghajtót, az alacsony fogyasztás érdekében szerény képátlójú kijelzőt és flash háttértárat kapott, Linux-os és XP-s verzióban is piacra került, 400 dollár körüli áron. Az első tesztek igencsak kétkedve mustrálták a játékszernek látszó laptopot, a bekapcsolás után azonban a többségben kellemes benyomást keltett. A 18 centis képernyőn igazán aranyosan mutat az XP, minden multimédiás képesség megvan, wifi-n megy az internet, és mindegy elfér a tenyerünkön. A kütyü rajongók mellett a diákok és a számítógéphez kevésbé értők is zabálták a gépet. A siker láttán az ASUS újabb, nagyobb képességű modelleket jelentett be, a piac pedig megőrült, a nagyobb gyártók mind bejelentették saját megoldásaikat, a sikert azonban legjobban az jelzi, hogy a géptípus „netbook” néven új elnevezést is kapott, utalva arra, hogy elsősorban internetezésre alkalmas.

Mintha csak egy időgéppel utaztak volna ide hozzánk, 2008-ba, a netbook-ok technológiai képességekben már megjelenésük pillanatában elavultak voltak, hiszen ebben rejlett lényegük, ezért -igencsak groteszk módon – a gyártók által bejelentett fejlettebb modellek végül ismét beolvadnak a laptopok kategóriájába, hacsak egy ötletgyáros meg nem menti őket egy újabb zseniális húzással. Ma még azonban hegyekben állnak a különböző típusok a hazai műszaki áruházakban, így az idei tanévben már nem lesz elérhetetlen álom filmet nézni matekórán a pad alatt.

Szerző: szívében szögesdrót

Csak hang legyen és fény!

“Laptop százé’ – avagy hogyan lett az afrikai segélyprogramból nyugati slágertermék” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?