A leghosszabb úton Afrikába

az elődnek elvitte a fél arcát egy sakál

A leghosszabb úton Afrikába
Konkrét Könyvek
http://konkretkonyvek.hu/

Tizennyolc ország. Tizenötezer mérföld. Öt lengéscsillapító. Két motoros. Egy lenyűgözően kalandos út. Miután 2004- ben a színész és motorrajongó Ewan McGregor és Charley Boorman körbemotorozta a világot, nem szűnt meg bennük a kalandvágy. Afrikában tett látogatásuk után tudták, ide még vissza kell térniük. Útközben megtapasztalhatták a világ legrázósabb útjait.

Előzmény

A világszerte ismert, népszerű író, Paul Theroux fogja magát, rábök a földgolyó egyik pontjára, Afrikára, és nekivág egy szál maga, minden kíséret, védelem, hivatalos támogatás nélkül. Vakmerő utazása a sötét kontinens északi pólusától, Kairótól a déli csúcsig, Fokvárosig vezet a világ leghosszabb, legveszélyesebb, egyben legfantasztikusabb útján. Megy bozótbuszon, haldokló teherautón, kofavonaton, tankhajón és fatörzsből kivájt kenun, átlép kilenc vad határt, megmerül Egyiptom, Szudán, Etiópia, Kenya, Uganda, Malawi, Mozambik, Zimbabwe és Dél-Afrika mélységeiben, dacol országúti rablókkal, lázhozó rovarokkal, packázó hivatalnokokkal, állja a sivatag hevét és a sártengert fakasztó monszunt. Nyomorultak közt jár, éli az életüket, eszi az ételüket, issza a vizüket, alkalmazkodik szokásaikhoz, nem finnyáskodik, nem fölényeskedik, nem játssza el a kényes, fehér turistát.
De ő még szerencsés volt, mert nem járt úgy, mint Ewan McGregor által említett figura, akinek alvás közben az arcát elvitte egy sivatagi sakál.

Nehézségek
Georg Brunold
Fata Transsahara
Az arab és a fekete Afrika közötti 1001 átjárhatatlanság
A Földközi-tenger déli partja mentén öt országban Afrika lakosságának mintegy egyötöde él, és az országok területe a kontinens földterületének majdnem egyötödét teszi ki. De vajon ha az Afrika szót használjuk, gondolunk-e a marokkóiakra, tunéziaiakra, egyiptomiakra is? Vajon ugyanazon a földrészen élnek-e, mint a tanzániaiak, kongóiak, nigériaiak, a dél felé nyúló kontinensen? Vajon ott, a Szaharától délre, ahol bizonyos értelemben minden európaiul, főként angolul, franciául és portugálul folyik, hallottak-e már egyáltalán ezekről a – ha szabad így mondani – észak-afrikaiakról? Ők pedig a maguk részéről hallottak-e a Szaharától délre élő fekete kortársaikról?
Arabok! Ugyan ki szereti az arabokat? Addisz Abebában ez nem kérdés. De eközben elsősorban senki nem azokra az algériai, tunéziai és líbiai diplomatákra gondol, akiket az etióp fővárosban, az AOU (az afrikai egységszervezet) székhelyén akkreditáltak. És nem is az Egypt Airre, Afrika legrégebbi légitársaságára, amellyel valamikor első ízben értem itt földet, hogy aztán örömmel adjam hírül: én is Afrikában élek, nevezetesen Kairóban. Az arabok a szaúdiak a Sheratonban, azelőtt a Hiltonban. A szomszédok Jemenből, akiket nemcsak az eritreai (vörös) tengerpartról és a Dzsibuti-beli hétköznapokból ismernek, hanem a keresztény felföldön egyénként is láthattak. És talán a rendkívül sötétbőrű szudániakban, akikből itt egy időben nagyon sok volt, szintén van valami arabos, legalábbis az arab nyelv, amely az etiópiai hivatalos nyelvvel, az amharival és az Eritreában meg az északi Tigray nevű tartományban beszélt tigrinia nyelvvel közelebbi rokonságban áll, mint Etiópia többi 80-90 nyelvének többsége.
Nairobiban, a déli szomszéd országban többnyire hiába érdeklődik az ember a – legalábbis hivatalos nyelve alapján – arab ország iránt, amelynek van egy (bár rövid) közös határa Kenyával, noha szinte mindenki tudja, hogy a luóknak és más, az ország nyugati felében élő népcsoportoknak nemcsak Ugandában vannak közeli rokonaik, hanem éppenséggel Szudánban is, amely Kenya távoli északnyugati részével határos jó 1500 km hosszúságban északon és északnyugaton. A maszájok és más kenyai népcsoportok a tőlük 3500 km-re lévő csád-líbiai határvidéken élő tubu-nomádoknak közelebbi rokonai, mint a saját országukban élő bantu többségnek, közelebbi rokonaik, mint a tubuk a tuaregeknek, berber szomszédaiknak az algériai Szaharában, Malitól és Nigertől északra. De ezzel Kenyában nem sokat törődnek, és arabokra meg végképp nem gondolna senki. Az arabok, azok Jasszer Arafat és Szaddam Husszein, meg a libanoniak a kaszinóban, akiket Nyugat-Afrikában sem tartanak túl sokra, de akiket mindenütt ismernek. Mombasában a tengerparton található még néhány dúsgazdag jemeni hátterű család. Zanzibárban, Tanzániában sok minden emlékeztet az 1698-tól 1964-ig itt uralkodó ománi szultánokra.
Kelet-Afrikában az iszlám sem tekinthető olyan hívószónak, amely azonnal az észak-afrikai tengerparti országokat idézi, legfeljebb Idi Amin Kaddhafival való kapcsolata esetében. Muszlimok itt is akadnak, még őshonosok is, és nemcsak a szuahéli tengerparton. Kenyában jó 5%, Tanzániában 35%, Malawiban még az elnök is muszlim. Minden bizonnyal arab örökségről van itt szó, de ázsiai közvetítéssel, s az iszlám idegen eredetére vonatkozó elképzelésekben ez inkább az indiai szubkontinensről bevándoroltak alakjában ölt testet, a brit gyarmatosítók egykori kíséretében, mint a pakisztáni muszlimok, köztük Agha Khan, akiről számtalan kórházat és általa alapított iskolát neveztek el.

 

A világ leghosszabb motoros túrája, az Afrikát hosszában átszelő Tour d’Afrique.
Alig egy hét, és Kairóból útnak indul a világ leghosszabb motoros- versenye, az Afrikát hosszában átszelő Tour d’Afrique. Stílusos túráról van szó: a mezőny a gizai piramisok lábától startol, a befutó pedig Afrika legdélebbi pontján, a Jóreménység-fokánál lesz. Az egyik az ókori egyiptomi kultúra nagyságát hirdeti, az utóbbi a XV. század nagy hajós felfedezőinek állít emléket. E két végpont között a közel negyven résztvevő tíz országot érintve 11900 kilométert tesz meg.
„Januárban a kellemes egyiptomi télből indulunk, és májusban a meleg dél-afrikai őszbe érkezünk meg. A szervezők három évszaknak megfelelő hálózsákot javasolnak, ugyanis a tikkasztó hőség és a hetekig tartó esős évszak mellett az Etióp-magasföldön éjjelenként akár fagypontban is lehet részünk” – meséli Szanyi Gergő, az idén negyedszerre rajtoló Tour d’Afrique történetében az első magyar rajthoz álló. Gergő civilben grafikus, fotós, többek között a National Geographic Online webdesignere.
A piramisok után a Vörös-tenger felé veszi az irányt a mezőny. Átkelnek a közép-egyiptomi hegyvidéken, majd Luxor magasságában a tengerpartról befelé, a Nílus felé kanyarodnak. Afrika leghosszabb folyója mentén tekernek egészen Asszuánig. Egyiptomból Szudánban a Nasszer-tavon áthajózva jutnak el.
Szudánban az egykori Núbia területén, a Nílus mentén vezet az út, egészen a fővárosig, Khartoumig, amely a Kék- és Fehér-Nílus egyesülésénél épült. Khartoumtól délre a muzulmán-arab Észak-Afrika fokozatosan a hagyományos törzsi kultúrák Fekete-Afrikájává alakul át.
Miközben lenyűgöző tájakon halad át a csapat – érintik többek között a Kék-Nílus forrását, a Kék-Nílus vízesést, a Tana-tavat és kolostorait, illetve a fővárost, Addis Abebát – , a túra során a legkeményebb fizikai megpróbáltatás e 12 Magyarország területű Etiópiában vár rájuk. Elszánt motorosoknak való terep az Etióp-magasföld 3500 méteres hegycsúcsaival.
Addis Abebától délre szelídül a táj, Kenyában azonban újabb megpróbáltatás vár a bringásokra a korábbi részvevők naplói szerint: a régi idők lávafolyásain át vezető úton a „buckás út” fogalma állítólag új értelmet nyer. A táj eközben rendkívül változatos: a köves sivatagot hegyek, majd szavanna váltja. Az Egyenlítőt szintén Kenyában szeli át a mezőny, és a főváros, Nairobi jelenti a túra felezőpontját is.
Nairobitól csak egy nap biciklivel a tanzániai határ, és a sokak számára Afrikát szimbolizáló Kilimandzsáró hegység. Tanzániában több nemzeti parkot (Serengeti, Ngorongoro-kráter, Manyara-tó, Taragire és Ruaha) érintve vezet az út.
National Geographic Online

 

Az élmény

Egy álmunkat – egy gyerekkori álmunkat – élhettük meg: motoroztunk és emberekkel ismerkedtünk a világ legizgalmasabb helyein, olyan emberekkel, akiknek gyakorlatilag semmijük sincs, de azt a keveset is szívesen megosztják másokkal.

Tizennyolc ország. Öt lengéscsillapító. Két motoros. Egy lenyűgözően kalandos út.

Miután 2004-ben a színész és motorrajongó Ewan McGregor és Charley Boorman körbemotorozta a világot, nem szűnt meg bennük a kalandvágy. Afrikában tett UNICEF-látogatásuk után tudták, ide még vissza kell térniük, hogy teljes egészében megismerjék ezt a fantasztikus kontinenst.

Elindultak hát tizenötezer mérföldes útjukra. Két vadonatúj BMW megpakolva mindennel, amire szükségük lehet. Velük utazott Russ Malkin producer-rendező és David Alexanian, valamint A hosszabb úton csapata. A skóciai John o’Groatsból indultak, Anglia a legészakibb csücskéből jutottak le az Agulhas-fokig, Dél-Afrika legdélibb szegletébe.

Útközben megtapasztalhatták a világ legrázósabb útjait, és a földkerekség talán legkedvesebb, legbarátságosabb embereivel találkozhattak. Motorjaikon eljutottak az egyiptomi piramisokhoz, Tunéziában ellátogattak Luke Skywalker házába. Megismerkedtek olyan emberekkel, akik megjárták a poklot: ugandai gyerekkatonákkal és a taposóaknák által megnyomorított etióp gyerekekkel. Ruandában közelebbi ismeretségbe kerültek egy gorillacsaláddal, Botswanában pedig kis híján eltaposta őket egy elefántcsorda.

Ewan és Charley gyakran szélsőséges időjárási körülmények között motorozott. A csak rájuk jellemző humorral és őszinteséggel mesélik el kalandjaikat: a drámát, a veszélyeket, a teljes kimerültséget és az izgalmat, hogy ismét együtt motorozhatnak egy varázslatos és csodálatos kontinensen.

Ewan McGregor 1971-ben Pertshire-ben született. Először Dennis Potter Lipstick on Your Collarjában tűnt fel. Azóta rendszeresen szerepel színpadon, és több mint harminc filmben játszott. Ewan keresett már jegesmedvéket a kanadai sarkkörön, többször járt Afrikában az UNICEF érdekében, a hondurasi őserdőket pedig rovarokon élte túl. 2004-ben Charley-val körbemotorozta a világot. A hosszabb úton című könyv erről az utazásról szólt.

Ewan motorkerékpár-gyűjteménye egyre gazdagabb, bár KTM-jét eladta. Londonban él feleségével és három lányával.

Charley Boorman első filmszerepét a Delivarence-ben játszotta, Jon Voight fiaként. A filmet édesapja, John Boorman rendezte. Azóta játszott az Excaliburban, a The Emerald Forestben, a Remény és dicsőségben és A kígyó csókjában (itt találkozott elôször Ewannel), valamint a The Bunkersben. 1966-ban született Londonban, gyermekkorát Írországban töltötte, fiatalkorában rendszeresen részt vett a különféle motokrosszversenyeken. Ewannel együtt tagja volt az angol motoroscsapatnak, és David Jeffriesszel együtt megnyerte a Superstock Series-t. 2006-ban indult a Párizs-Dakar-ralin. Feleségével és két lányával él, szintén motorbicikli-gyűjtő, és alig várja, hogy újabb kalandban lehessen része.

 

A kiadó

Elindultak hát tizenötezer mérföldes útjukra. Két vadonatúj BMW megpakolva mindennel, amire szükségük lehet. Velük utazott Russ Malkin producer-rendező és David Alexanian, valamint A hosszabb úton csapata. A skóciai John O’Groatsból indultak, Anglia a legészakibb csücskéből jutottak le az Agulhas-fokig, Dél-Afrika legdélibb szegletébe. Útközben megtapasztalhatták a világ legrázósabb útjait, és a földkerekség talán legkedvesebb, legbarátságosabb embereivel találkozhattak. Motorjaikon eljutottak az egyiptomi piramisokhoz, Tunéziában ellátogattak Luke Skywalker házába. Megismerkedtek olyan emberekkel, akik megjárták a poklot: ugandai gyerekkatonákkal és a taposóaknák által megnyomorított etióp gyerekekkel. Ruandában közelebbi ismeretségbe kerültek egy gorillacsaláddal, Botswanában pedig kis híján eltaposta őket egy elefántcsorda. Ewan és Charley gyakran szélsőséges időjárási körülmények között motorozott. A csak rájuk jellemző humorral és őszinteséggel mesélik el kalandjaikat: a drámát, a veszélyeket, a teljes kimerültséget és az izgalmat, hogy ismét együtt motorozhatnak egy varázslatos és csodálatos kontinensen. Ewan McGregor 1971-ben Pertshire-ben született. Először Dennis Potter Lipstick on Your Collarjában tűnt fel. Azóta rendszeresen szerepel színpadon, és több mint harminc filmben játszott. Ewan keresett már jegesmedvéket a kanadai sarkkörön, többször járt Afrikában az UNICEF érdekében, a hondurasi őserdőket pedig rovarokon élte túl. 2004-ben Charley-val körbemotorozta a világot. A hosszabb úton című könyv erről az utazásról szólt.
Kerekes Tamás
www.szolnokinaplo.hu

 

 

Szerző: Kerekes Tamas

Okos pilóta alagútban nem katapultál hírlapíró vagyok

Vélemény, hozzászólás?