Túlvilágképzetek

Bernhard Lang szerint

 

Menny és pokol

 

Képzetek és tévképzetek

www.tollinga.hu

 

Úgy hittem, hogy a pokol csak egy szénégető Jeruzsálem mellett, amikor megtudtam a karcsú kötetből, hogy a pokol görög találmány és az Eszkatológiai Hivatal 1920 óta zárva.

Azt eddig is reméltem, hogy a túlvilágon könnyebb lesz és „fájinabb” mézizű sörbetet hörbölni, és fedetlen, de annál teltebb hurikkal (szüzekkel) cicázni, mint a katolikus eszkatológia szerint néhány lépésre állni Krisztus trónusától és 43 ezer éven keresztül bámulni közelről fényességét.

Így aztán kapóra jött Bernhard Lang kötete, amely a túlvilághiteket veszi szemügyre a mezopotámiai és egyiptomi kezdetektől a múlt század fordulójáig. Egyrészt meglepett, hogy a túlvilágképzetekkel együtt járt azok demokratizálódása. Egyre több vallás, egyre több hívőjének ajánlott fel, mondhatni, húzta el a mézesmadzagot az Elizium ígéretével, mely végül is nem a pokol kárhozatával fenyegetett. Az is meglepő volt, hogy a kereszténységen belül(melyről menet közben derült ki, hogy egyáltalán nem egységes) mennyi különböző túlvilág-elképzelés van. Van olyan nézet, mely szerint egyedül Jézus tartózkodott három napig a pokolban, csak három nap múltán került a mennybe, a többiek élvezik a Mindenható óriási megbocsátási kényszerét.

A kötet lezárul Bartmann Dogmatikájával(1921), de meglepő módon  a romantika gondolkodójának, Schleiermacher-nak a gondolatait tartja mérvadónak  túlvilágot illetően, ami azt jelenti, hogy Isten hívása fontosabb, mint a dogmatika, amit a túlvilágról vall.

Tulajdonképp megnyugodhatunk: mert vélhető, hogy az Isten a hívőkön kívül másokat-talán minden embert- üdvözít (Karl Barth)

 

A kiadó:

Van-e élet a halál után? A túlvilágon vajon örökéletűek leszünk-e? És milyen is az a túlvilági mennyország, avagy a pokol? A vallástörténész szerző végigveszi a Hádesz és a pokol, a mennyország és a paradicsom ókori és kora keresztény forrásokban található leírásait, majd pedig a túlvilágba vetett hit történetének egyes állomásait a késő ókortól kezdve napjainkig. Azok a gondolkodók is helyet kapnak a kötetben, akik filozófiai megfontolásból vagy a modern természettudományi fejlődés hatására elutasítják a túlvilágba vetett hitet. Így válik teljessé az a kultúrtörténeti és szellemtörténeti áttekintés, amit a szerző erről az embereket mindmáig izgató kérdésről nyújt.

 

www.corvina.hu

corvina@lira.hu

 

 

Kerekes Tamás

Timur Link

 

Utóirat:

www.ekultura.hu

 

 

Elsősorban azokat a túlvilágra vonatkozó elképzeléseket gyűjtötte össze, melyek a Nyugat-Európa számára meghatározó Földközi-tenger peremén születtek.

A kötet középpontjában a zsidó-keresztény kultúrkör hite és későbbi szellemtörténete áll, de röviden kitekint a görög-római, az egyiptomi, és (egy-egy utalás erejéig) az ókori Babilon által közvetített másvilágképre is.

 

Éppen ezért legnagyobb hibájának is ugyanezt lehet felróni. Amennyire frappánsan megpróbálta összeállítani az európai kultúrkör halál utáni létről alkotott hittételeit, ugyanannyira figyelmen kívül hagyja az ennél távolabbi társadalmak világlátását.

 

Sehol egy megjegyzés sem esik a hinduk, buddhisták vagy dzsainok reinkarnációs gondolatairól, esetleg a Bardo Thödolról, a tibeti halottaskönyvről. Nem említik a népes afrikai törzsek szellembirodalmát, a haiti vodoun hagyományt, az Amerikák bennszülöttjeinek szertartásait, de a maori őslakókat sem.

 

Összességében elmondható, hogy ez az apró kötet azok számára jelenthet majd tanulságos olvasmányt, akik nem akarnak hosszú órákat áldozni egyetemi szintű és nyelvezetű, mélyfilozófiai vagy teológiai értekezésekre.

Bernhard Lang egyszerű, őszinte szavakkal kíván tájékoztatni arról, hogyan is képzelték el európai elődeink a halálunk után szerintük ránk váró életet. Ilyen terjedelemben persze nem lehet sokat mondani róla, de bevezetőnek megteszi.

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?