Szerelem

Hány évesen találod meg az igazit?

Mártáék hatan voltak testvérek, szerényen, sőt szegényen éltek, így az akkor kötelező hat elemi elvégzése után dolgozni küldték, mint sok más kortársát. A lány, annak ellenére, hogy szoba-konyhás lakásban nőtt fel, finom külsejű és úri modorú volt, így a város egyik legjobb divatszalonjában kapott állást.

Lovagja, kísérője, udvarlója számos akadt, de vőlegény egyikből sem lett. Márta nem búslakodott, élvezte az életet, étterembe járt vacsorázni, operába, színházba, mindig akadt, aki meghívta.

Már betöltötte az ötvenet, amikor elhatározta magát, férjhez megy. A jelölt nem nyerte meg a család tetszését. Náluk amúgy is az volt a szokás, hogy a testvérek, sógorok, nagynénik, nagybácsik, unokaöccsök és húgok, mind jobban tudták, a másiknak mit kéne tenni. Mindenki a legokosabb volt a családban. Márta nem engedett beleszólni a döntésébe, hozzáment Imréhez. A férfi nem volt különösebben vonzó, Márta inkább a biztos öregkort látta benne, mint álmai lovagját. Abban az időben, a személyi igazolványban benne volt a családi állapot, elég rosszul hangzott, ötven feletti hajadon. A szingli kifejezés még ismeretlen volt, mint a laptop vagy a mobiltelefon.

A szűk körű esküvő után étterembe mentek, csak az ifjú pár és a két tanú. Imre kissé mogorva, spórolós alak volt, hamar szabadult volna a vacsoráról, míg Márta jól érezte magát. Amikor a zenekar rákezdett, összevesztek. Imre azonnal távozott volna, Márta, aki szeretett urizálni és szórakozni, maradni akart. Haza együtt mentek, de Márta kizárta lakásából az akkor már félig-meddig ott élő férjet. Egy napot nem laktak együtt az esküvő után, hamarosan hivatalosan is elváltak. De Márta „né” maradt, nem vette vissza lánykori nevét.

Már hetven felett volt, mikor megismerte Jenőt, a rendkívül békés, intelligens özvegyembert. Márta vonzereje semmit sem kopott az évtizedek alatt, így hamarosan összeházasodtak.

Egyik nap a belvárosban akadt dolguk, Jenő, aki közelebb járt a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez elfáradt. Márta még be akart nézni egy üzletbe, így Jenőt odaállította a Jégbüfé elé.

– Csak öt perc Jenőkém, várjál, mindjárt jövök érted – és már sietett is el az asszony.

Dolga végeztével, látta épp jön a hetes busz, felpattant rá, és hazament. Otthon leült, pihent, elpakolta a bevásárlást, ivott egy kávét, majd furcsa hiányérzete támadt. Mintha egy ideje nem egyedül élne…úristen a Jenő!!!

Kapta magát, visszabuszozott, Jenő akkor már két órája állt, kissé remegő térdekkel a Jégbüfé előtt. Az asszony szégyenkezve kérdezte férjétől, hogy miért várt eddig, és nem jött haza.

– Azért Márta, mert ha azt mondtad, hogy mindjárt értem jössz, csak nem fogok innen elmozdulni- felelte Jenő.

Ez a házasság még évekig, egész Jenő haláláig kitartott.

“Szerelem” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Szia anna, már hiányoltalak:))) tehát az történt hogy most történt meg az a szervercsere amiről a puskinban is beszéltem… jól elhúzódott de remélem most már szép lassan újra sínen vagyunk :)))

  2. Mártának bejön az irányító szerep, csak ez ugye felelősség is, nem lehet szegény Jenőt csak úgy ott felejteni… vagy ez a variáció van, vagy az önálló pasi, aki meg téged felejt ott egyszer valahol, ahogy szalad a céljai után – ha nem vagy elég gyors és önálló, hogy utolérd

Vélemény, hozzászólás?