Az igazi lecsó

A magyar gasztronómia igazi, nagy, végső kérdése a gulyás-pörkölt-paprikás homausion vs homoiusion kérdése.

Hogy tudniillik mitől pörkölt a paprikás; mitől gulyás a pörkölt, mivégre paprikás a pörkölt; a hús-hagyma-paprika szentháromság önnönmagához és az élet értelméhez mérve is komoly kérdése megragadható-e kellő samanológiai és taoista felvértezettség nélkül; vagy mi a helyzet a paprikáscsirke vs birkagulyás kérdéskör tisztázása körül (a honfoglaló magyarok – és egyéb rokon pusztai népek – őstörténeti kontextusában).

De erre a kérdésre még nem érzem magam elég felkészültnek (nem a válaszra, dehogy …távol álljon tőlem az a fajta szemérmetlen nagyképűség… a kérdés helyes feltevésére sem!).

Ezért foglalkoznék most a – misztériumában ugyan nem, de profánizmusában mindenképpen – egyszerűbb kérdéssel: az igazi lecsóval.

Az igazi lecsó, avagy a lecsóság kérdése a lecsó a priori szubsztanciájának, a-létezőben-eleve-benne-lévőségének mikéntje és benne-nem-lévőként való létezhetősége után kutakodik; s mint ilyet az élet végső nagy kérdéseire adandó válaszok, illetve maguk a nagy kérdések és azok egyáltaláni feltehetősége felőli gondolkozás jellemzi.

Ilyeténképpen az igazi lecsó milyensége nem azonos, nem lehet azonos a kedvenc lecsóval, nem azonos az énígycsinálomésezalegjobbéspunktum lecsóval; de még az azalegjobbahogyanyukámfőzi lecsóval sem.

Az igazi lecsóság ugyanis nem mennyiségi, de még csak nem is minőségi kérdés.

Az igazi lecsóság: viszony. A lecsó alapanyagainak, a lecsó készítőjének és a lecsó fogyasztóinak viszonya egymáshoz és az univerzumhoz.

A lecsót (el)készítő személy szakrális teljesítménye nem a végeredményben (a tulajdonképpeni lecsóban) materializálódik, hiszen az csupán profán utánzata, lenyomata az igazi lecsónak (lsd: maya).

Az átlényegülés a szakács, mint a rítus szakrális lebonyolítója, és a fogyasztók, úgyis mint befogadók egylényegűvé válásával bekövetkező misztériumban keresendő.

Az igazi lecsó mindig egyszeri és megismételhetetlen – épp ebben áll igazi lecsósága.

A helyes attitűd lecsó készítésekor a törekvésben érhető tetten: az irányultság, az út az (elérhetetlen idea, az) igazi lecsóság felé

Bár ez általában minden ételkészítésre igaz (kellene, hogy legyen)

A lecsó magyarságunk egyik próbaköve is, hiszen alapanyagi nem őshonosak nálunk, eredete multikultúrális- mégis kevés ételt érzünk magyarabbnak nála (ne feledjük: csak az út elején járunk. Az igazi cél a végső kérdés: a gulyás-pörkölt-paprikás…!).

Az elméleti alapok tisztázása után lássuk a gyakorlati kérdéseket (melyek segítségével némely metafizikailag képzetlenebb személyek is kapcsolatba kerülhetnek a legmélyebben emberivel: a transzcendenssel való foglalatoskodással) – a teljesség igényével (szándék! út! nem maga a…):

Alapkérdés 1: karikára vagy hosszába?
(kötelező olvasmány: Simonffy András: Az igazi lecsó)

Alapkérdés 2: szalonnán vagy olajon?
(lsd. pl. Váncsa írása)

Alapkérdés 3: paprika előbb, vagy egyszerre a paradicsommal?
(szaftos legyen vagy ropogós?)

Alapkérdés 4: Mikor sózni?
(ortodox iskola csak a paradicsom után engedi – ebből következőleg a paprika előbb kerül bele)

Alapkérdés 5: pirospaprika kell-e bele?
(átvezető felvetés a paprikás felé…)

Alapkérdés 6: …és cukor?
(ne jöjjön azzal senki, hogy paradicsomkonzerv…)

Alapkérdés 7: a hús: lecsókolbász? vagy virsli?
(vagy vega…? szintén elméleti megfontolások alapján..)

Mellékérdés 1: fűszerezés
(fokhagyma? bors? bor? AbabértólaZöldpetrezslyemigBármi?)

Mellékkérdés 2: csak bográcsban ér?
(Külön polémia lehetne arról, hogy ez valóban mellékkérdés-e…?)

Mellékkérdés 3: fedő alatt, vagy fedő nélkül?

Köretkérdés:
natúran, kenyérrel?
(fehér? barna?)

(egy)tojásos?

soktojásos (lecsós rántotta)?

rizses?
(együtt főzve? vagy utólag összekeverve?)

tarhonyás, nokedlis…?

egyéb elhajlások (tejföllel?)

A fenti kérdéseknek nem az a célja, hogy bárki is jobb (na hiszen, ha valaki… – pont erről akart szólni ez az írás…) lecsót tudjon főzni, vagy ne adj’ isten válaszoljon rá – csupán, hogy megálljunk egy pillanatra és elgondolkozzunk, mi végre is vagyunk itt a földön…

 

p.s.: Természetesen számos kiváló elme foglalkozott már a témával:

Váncsa István: Igazi lecsók
A lecsó az univerzum tükörképe
A hivatalos(!) lecsó
A rekordlecsó

Szerző: A Hannibal Lektűr-attitűd

..lássátuk feleim szümtükhkel... Narratíve ez itt a Riviéra: kontextuális golden éra, privát aranykor életemben (persze Hamvas-i értelemben). Az Ősi Hagyomány Nagybetűi, jövő kisbetűs követői, jótevői múltatlan mának, méltatlan ősei máso(ló)k másának. Legyen tiszta az intertextus (nem marad ki a mocskos szexus): ne legyen benned semmi prűd Hannibal Lektűr-attitűd Élvezd hogy tiéd a hatalom szava, a rózsa neve, a Szent Iván hava... Lássátuk szemtükkel mik vogymuk, isa post és modern vogymuk...

“Az igazi lecsó” bejegyzéshez 6 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?