Tigris érvel

Már senki sem emlékszik rá, pedig megtörtént, hogy egykor kinyilatkoztattuk a törvényt, a macskákat nem kényeztetjük el. Azóta végrehajtottunk egy alkotmánymódosítást.

Bekerült egy szócska a nem kényeztetjük el után. Mégpedig az, hogy annyira.

Mindig ők kapnak először enni, három tányérka, három elégedetten nyammogó macska. Pompás látvány.

Aztán jönnek a kétlábúak. Anyóska egy kis maradék déli levest kanalazgat a szobájában, emberem beéri egy joghurttal. Gyerekember hosszas tépelődés után, melegszendvicsre voksol. Neki látunk az elkészítésnek. Tigris a széken ülve, jóllakottan figyeli minden mozdulatunkat. Én alapozásnak krémsajtot kenek a kenyerekre, majd sajtot reszelek, a fiam párizsit, szalámit, kolbászt, miegyebet szeletel. Tigris egyre nagyobb érdeklődést tanúsít a húsfélék iránt. Orrocskája mókásan mozog, fejével is követi az eseményeket. Aztán a mancsa is megmozdul.

Na, hát ez már sok! – fakad ki a gyerek. Én mikor nézem ki a szádból a falatot? Mikor ülök oda kunyerálni, amikor eszed a macskakaját?

A tappancs visszahúzódik, csalódott pofácska néz ránk. Nem lehet neki ellenállni. Egy szelet párizsi, mintegy véletlenül leesik a földre. El is tűnik pillanatok alatt a macskahasban. Tigris kérdőn néz: Van még?

Ne kunyerálj, nincs több! – az előzőnél szigorúbb tónusban kapja a választ. Pár perc múlva, én már a grillsütőnél vigyázok a szendvicsekre, s csak azt látom, hogy gyermekem, jókora kupac felkockázott párizsival igyekszik a macskatányér felé, a következetes macskanevelés nagyobb dicsőségére. Nyomában Tigris lohol lelkesen, már amúgy is teli pocakja csak úgy leng.

Aztán vacsora közben azt is megtudom, mi történt. Miközben Gyerekember rendet rakott az asztalon azt látta, Tigris elszántan kaparja a követ azon a helyen, ahol korábban, a leesett párizsi landolt. Olyan képet vágott hozzá, mint aki azt mondja: Itt kell lenni! Tudom, hogy itt van! Na, úgy is kikaparlak! S közben a körmei csattogtak a konyhakövön. Az egyik oldalról nem ment, megfordult, s próbálta a másikról.

Ennek a (macska) körömszakadtáig való érvelésnek nem lehetett ellenállni.

Itt vannak azok a híres lábak

Szerző: Bakonyi Mari

Él az életem. Utálom a hideget árasztó, savanyú alakokat, a kisszerûséget és a rosszindulatot.

“Tigris érvel” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Daniella: igazad van. Most költözött ide két idős cicó a szomszédba, ők mindig szobacicák voltak, és most már nem is járnak ki. Sajnálom őket. Látnád, ezeket a bohócokat, amikor vadásznak a fűben, vagy a pitypangot megpofozzák és tele lesz a képük, s csak bambán néznek. Velünk meg bújócskát játszanak, de komolyan.

Vélemény, hozzászólás?