Nem vénnek való vidék

négy Oscar

 

Nem vénnek való vidék

Cormac McCarthy

Magvető Kiadó

tegyi.timea@lira.hu

 

Előhang:

 

Az öntelt fenegyerek, (Norman Mailer)akiről a liberális entellektüellek kikiáltották, hogy zseniális író mindössze eseménydús limonádéival tett szert hírnévre, igaz ezekkel százmillió dollárt keresett. Többet iszik, és gyakrabban részeg, mint fél tucat alkoholista. Negyven éve rúgott be először, de azóta nem képes kijózanodni. Ha nem iszik, akkor kábítószert szed. Annyi ökölvívó-mérkőzése van egy évben, mint egy lustább bokszolónak, de ő nőkkel is verekszik. Az első négy felesége életveszélyes brutalitása miatt vált el tőle. Amikor egy vesztett meccs után rosszkedvűen hazament, kétszer mellbe szúrta perui feleségét. Egy televíziós vita belőtt a stúdió sminkszobájában, pár perccel adás előtt, vitapartnerét, Gore Vidalt, lefejelte. Mindig talál időt rá, hogy gyilkosokkal foglalkozzon és patronálja őket. Többszörös gyilkosról írt könyvet (Gilmore, a Hóhér dala), kivégzése súlyos lelki megrázkódtatást okozott Mailernek. Közeli barátjának vallotta Jack Henry Abbott-ot, ki 12 éves korától 37 éves koráig mindössze kilenc hónapot volt szabadlábon. A börtönben is agyonszúrta egyik rabtársát. A börtönben Abbott írni kezdett, mindezt elküldte Mailernek. Mailer nemcsak segítette a könyv kiadását, hanem előszót is írt hozzá. Mailer közbenjárásával a veszélytelen rablógyilkos büntetését felfüggesztette a bíróság.(Mégis van értelme írni –Kerekes Tamás) Abbott öt héttel szabadulása után bement egy new yorki étterembe, hogy használja a mosdót. A pincér kérte, hogy rendeljen egy kávét, csak így használhatja a helyiséget. Az újsütetű író helytelenítette ezt, kötetlen eszmecserére hívta a pincért az étterem elé, ami egy percig tartott, merta teljesen veszélytelen Abbott szíven szúrta. Mailer nyilatkozata sajátságos, van benne valami fanyar íz, bölcsesség és némi perspektivizmus:

 

A pincér tragédiája sajnálatos, de a civilizáció megér egy kis rizikót.

 

 

A recenzens véleménye.

 

A Hidegvérrel c. könyv (Truman Capote) óta nem olvastam ilyen tömör, gyötrelmesen tragikus, feszes thrillert, noha Norman Mailer megpróbálta megismételni a Hóhér dalá-val, de a kísérlet nem sikerült. Talán csak Ross Thomas: Dupla vagy semmi- jéhez hasonlítható, de nincs benne semmi humor. Fanyar és keserű mű. Mi lehetett volna ebből, ha David Lynch rendezi?

A szerzőt nem találtam Abádi nagy Zoltán Amerikai regénykalauzában, és nem kerestem Bollobás Enikő monumentális munkájában (Amerikai irodalomtörténet), de ez nem Bollobás kisasszony hibája, hanem az enyém. Ugyanis munkája egy sorban sem tesz említést Howard Fast 1952-es Spartacusáról, melynek kapcsán a szerző vidáman ült három hónapot és bezsebelt egy Sztálin-díjat, ami valami olyasmi lehetne, mikor az ember a Booker-díj átvétele után, még le nem hányt szmokingjában randevúzik Claudia Schiferr-rel, és a borlap sokat ígérő.

Az én szememben egy maffia-leszámolásba véletlenül kerülő, sorsát-(a szembeállást és a menekülést egyaránt vállaló, családját menteni akaró figura), és egy pszichopata összeütközése ez, számunkra ismeretlen, akarom mondani öntörvényűségével együtt. A már a regény elején felbukkanó két és fél millió dollár (kikerekítve) eléggé fonalassá, húzóssá teszi a cselekményt, amiben van action gratuie (ingyen cselekvés), amit a francia nouveau roman-ban még annyira szerettünk: az asszony ok nélküli kivégzése.

Korunk felemás módon viszonyul a tobzódó agresszió ábrázolásához.

Akik vigyázó szemeiket a Posztmodern Péter feltalálta az ikes igéket” c. narratívára vetik, netalántán szintén elsajátították Német Gábor alapvetését „az irodalom alulmúlásáról”(Lettre International), s a szükséges befogadói alázattal, de a hermeneutikát tiszteletben tartva tartják orákulumnak Podmaniczky Szilárd Tüdőpiercing c. opusát, annak nincs mit mondanom.

Az Íliász óta fel-felbukkanó motívuma az egyetemes irodalomtörténetnek a féltékenységből, vagy más lelki aspektusból kirobbanó tomboló mészárlás témája.

Ezt néha rá lehetett kenni a hübriszre, néha az istenekre, s egyáltalán nem látjuk már, hogy Tolsztoj Háború és békéjé- ben is fontos szál a francia Grand Arme megsemmisülése.

Kérem szépen: a hübrisz elfogyott, az istenek kihaltak, a világ meg olyan, amilyen. Ha elfelejtették volna Heller Ágnes empatikus könyvét az agresszióról, akkor porolják le a könyvespolcukon. A tőmondatokban megírt gyötrelmesen kegyetlen történet olvastán a stílről jusson eszükbe, hogy pont ezért Carver minimalista prózája milyen megbecsülésnek örvend, és ha valaki önfeledt kikapcsolódásra vágyik, még mindig ott van neki Hunther Thomson, vagy Ellis(Amerikai pszicho).

Szegedy-Maszák úr stílusában: vegyük észre, hogy a történetben az apró incidensek és részletek tömegében minden téma visszaverő tükörként működik, ami  igazi íróra valló szerkesztésre utal, és McCarthy nem is szorul védelemre.

 

 

 

 Részlet:

 

A járőr aki behozta odaállította Chigurh-t az iroda sarkába hátrabilincselt kézzel ő meg letelepedett a forgószékébe levette a kalapját feltette a lábát az íróasztalra aztán a mobilján felhívta Lamart.
     Akkor érkeztek. Az altisztnek valami tartály lógott a vállán olyasféle mint a tüdőtágulásos betegek oxigénpalackja.
     Az ingujja alatt meg egy gumicső vezetett egy kábítópisztolyhoz amely éppen olyan volt mint amilyent a vágóhídon használnak. Vagy nagyon hasonló. Megnézheti ha bemegy az őrsre. Én a saját szememmel láttam. Isten bizony.
     Amikor felállt a székéből leakasztott egy kulcsot az övén lógó kulcskarikáról és kinyitotta a bezárt íróasztalfiókot hogy elővegye belőle a fogdakulcsokat. Közben kissé előrehajolt.
     Ekkor Chigurh hirtelen leguggolt a hátrabilincselt kezét áthúzta maga alatt a térde alá. Aztán letette magát a földre hanyatt dőlt és a láncot a felhúzott lába alatt előrerántva könnyeden s ruganyosan talpra ugrott. Mintha ki tudja mióta gyakorolná már. Két összebilincselt öklével lesújtott az altiszt fejére aztán felugrott a levegőbe és két térddel nyakon rúgta majd a lánccal lehúzta a fejét.
     Lezuhantak a padlóra. Az altiszt megpróbálta bedugni a kezét a lánc alá de hiába. Chigurh meg fektében térdét az altiszt testének feszítve húzta maga felé az összebilincselt kezét. Az altiszt vadul hadonászott és rúgkapált s közben megindult oldalvást fekve a padlón körbe-körbe felrúgta a szemetes kosarat és kerekesszékét a szoba túlsó végébe repítette. Egy rúgással becsapta az ajtót és jobbra-balra hengergőzve maguk köré csavarta a hosszú szőnyeget. Hörögve szedte a levegőt és vért öklendezett. A saját vérébe fulladt bele. De Chigurh csak egyre erősebben húzta. Csontig vágott a bilincs széle. Az altisztnek felszakadt a jobboldali nyaki ütőere és a sugárban kilövellő vér a szoba szemközti falára freccsent aztán onnan széles csíkokban csurgott le a padlóra. A rúgkapálás lassult aztán megszűnt.
     Már csak rángatózott. Aztán egészen elcsendesedett.
     Chigurh rajta feküdt és mélyeket lélegzett. Amikor feltápászkodott levette a kulcskarikát az altiszt övéről kiszabadította magát a bilincsből az altiszt revolverét a nadrágja övrészébe dugta aztán kiment a mosdóba.
     Hidegvizet csurgatott a csuklóira amíg el nem állt a vérzés a fogával csíkokra szaggatott egy törülközőt azzal bekötözte magát aztán visszament az irodába. Felült az íróasztalra és az ott álló ragszalagtartóról letépdesett darabokkal rögzítette a kötést s közben a padlóról fölfelé meredő halottat nézegette. Amikor végzett kivette a hulla zsebéből a tárcáját kivette belőle a pénzt begyűrte az ingzsebébe és a tárcát ledobta a földre. Levette róla a légtartályt fogta a kábító pisztolyt kiment az udvarba és beült a járőrkocsiba beindította a motort hátramenetbe kapcsolt aztán kihajtott az utcára.
     Az országútra érve kinézett magának egy viszonylag új típusú Ford kupét melyben csak a vezető ült s aztán bekapcsolta a villogót és megnyomta a sziréna gombját. A Ford lehúzódott az útpadkára. Chigurh beállt mögéje leállította a motort a vállára akasztotta a légtartályt aztán kiszállt. A Ford vezetője a visszapillantó tükörben nézte ahogy jön előre hozzá.
     Valami nincs rendben? kérdezte.
     Kérem uram szálljon ki a gépkocsiból.
     A férfi kinyitotta az ajtót és kiszállt. Miről van szó? kérdezte.
     Kérem álljon kissé távolabb a gépkocsitól.
     A férfi kissé félrehúzódott. Chigurh látta amint megjelenik a szemében a kétely az előtte álló vérfoltos alak láttán de akkor már késő volt. Olyan mozdulattal mint egy hittérítő Chigurh a férfi fejére tette a kezét. A légpumpa dugattyúja kis cuppanó hangot adott majd kattant egyet mint amikor becsukódik egy ajtó. A A férfi hangtalanul lerogyott a földre egy kis kerek lukkal a homlokán melyből vér bugyogott elő s lecsorgott a szemébe kimosva belőle a világ lassan tűnő képét. Chigurh letörölte a kezéről a vért a zsebkendőjével.
     Csak nem akartam hogy összevérezd a kocsit – mondta.

 

 

 

 

Egy ellenvélemény

 

Röviden: gyengécske sztori, zavaros történetvezetés, stilisztikai baromságok, totális megoldatlanság, nulla művészi színvonal.

A könyv szerint adott egy vadnyugati kisváros, napjainkban. Vadászó férfi kábítószerrel üzletelő bandák kölcsönös leszámolásának helyére bukkan. Sok halott, egy szomjas haldokló. Vadászó férfi elviszi a dollármilliókkal tömött aktatáskát. (Megfigyelték már, hogy filmekben és regényekben nagy összegű készpénzt kizárólag egyetlen aktatáskában/bőröndben szállítanak? Nem több részletben, több ember, netán zsebekben és táskákban szétpakolva, nem…) Vadászó férfi éjjel visszamegy a helyszínre, megitatni a szomjas haldoklót, aki azonban addigra meghal. A pénzt kereső maffiózók vadászó férfi nyomára bukkannak. Attól kezdve üldözik őt, feleségét, mindenkit, aki az útjába kerül. Meg is ölik őket. A fő üldöző egy bérgyilkos, aki mindenkin felülkerekedik, s még a jól fizető bérgyilkosi állást is megkaphatja a maffiafőnöktől.

A történetben szerepel még egy nyugdíjba készülő seriff, aki sokat és rendkívül gyengén filozofál, valamint keveset és rendkívül rosszul nyomoz.

Más nincs.

Nincs megoldás, nincs katarzis, nincs hatás. Még a folyamatos olvasás élményétől is megfosztja az embert az író, aki helyenként megmagyarázatlan módon és okból előtévedő szereplőkkel és eseményekkel fárasztja. Eseményekkel, amelyeknek nincs logikájuk. Nincsenek karakterek, jellemek, nincsenek megjegyezhető figurák, nincs fejlődés vagy romlás, a könyv végén mindenki ugyanolyan, mint amilyen a könyv elején volt. Legfeljebb halott. A világ is teljesen egysíkú, sőt, halottnak kell lennie az író szerint, mivel a fiatalok színes ruhákban járnak, és csontot fúrnak át az orrukon…

Félreértés ne essék, nem a hepiendet hiányolom. Legalább az ókori drámák óta tudjuk (ha már a mindennapjainkat nem vesszük számításba), hogy a dolgok többnyire rosszul végződnek. Sokszor még tanulságuk sincs. De hatásuk, főként irodalminak nevezhető alkotásokban: van!

Ebben a könyvben az irodalminak nevezhető hatást valószínűleg azzal akarta elérni a szerző, hogy csak időnként használ vesszőt a mondatokban. Nem száműzi teljesen ezt az írásjelet – de nem is teszi ki mindenhova, ahova kellene. Eljárásának oka ismeretlen.

McCormack, aki ezért a szarért nyilván dollármilliókat zsebelt be, hetvenöt éves, tíz könyvet írt már, tehát teljesítményét nem lehet a kezdeti botladozásoknak tulajdonítani. Többen Amerika legfontosabb írójának tartják.

http://74.125.39.104/search?q=cache:XxPgrmFU2dQJ:www.dh-online.hu/fooldal-velemeny/20080513_akkor_milyen_a_tobbi__+Cormack+Mc+Carthy&hl=hu&ct=clnk&cd=3&gl=hu&lr=lang_hu

 

Van, aki zseniálisnak tartja a könyvet, és a filmet:

 

http://74.125.39.104/search?q=cache:9HhB4SbDtOsJ:kitekinto.hu/kultura/2008/03/16/nem_vennek_valo_vilag…+Nem+v%C3%A9nnek+val%C3%B3+vid%C3%A9k&hl=hu&ct=clnk&cd=44&gl=hu&lr=lang_hu

 

Cormac McCarthy
Nem vénnek való vidék
 

Magvető Kiadó:

A vadnyugat lidércei kísértenek a vidéken, csak hősök nincsenek már – annál több az áldozat. Halott emberek mindenütt: bűnözők, bűnüldözők és olyanok, aki számára haláluk pillanatában sem adatik meg a felismerés, hogy bármi közük lehetne az eseményekhez. Bell, az öreg seriff utolsó küldetése ez nyomozás, aki a kifordult világban már csak annyit tud biztosan, hogy szereti a feleségét.
Ellenfele, Chigurh, a gyilkológép semmiféle hasonlóságot nem mutat a prófétákkal, mégis prófétai elszántsággal szolgálja a halált. Brutálisan és kevés szóval öl. Ahogy szűkszavúak a rendőrök és a kábítószercsempészek is, akik sorra halnak meg a sivatagban. Az ő háborújúkba – mely rég nem az igazság, a morál és a becsület ege alatt zajlik – keveredik bele egy fiatalember (Moss) vadászat közben, mikor véletlenül bűnözők hulláiba botlik, és annyi pénzbe, amennyivel bármilyen élet mindenestől megváltoztatható. A pénz és az ő nyomába szegődik Chigurh – úgyhogy inkább ez a hajsza forgatja fel végérvényesen az életét. És hogy sikerül-e túlélnie?
McCarthynak mindenképp sikerül sokkoló erővel ábrázolni ezt a roncs világot és „hőseinek” sajátosan durva nyelvét.

A szerzőről:

Cormac McCarthy a Rhode Island-i Providence-ben született, 1933-ban. Eddig tíz regényt írt; a Nem vénnek való vidék – melyből a Cohen testvérek 2007-ben filmet rendeztek, ami 2008 márciusában kerül a magyar mozikba – a kilencedik a sorban. 1985-ös, legnagyobb visszhangot kiváltó regénye, a Blood Meridian óta Amerika és a világ egyik legfontosabb írójaként tartják számon. Az All the Pretty Horses című regényéért 1992-ben megkapta a National Book Awardot és a National Book Critics Circle Awardot. Legutóbbi művéért – The Road – 2007-ben Pulitzer-díjjal jutalmazták. A Blood Meridianból Riddley Scott készít filmet, melyet 2008-ban mutatnak be az Egyesült Államokban.

Részlet a regényből:

Akkor odafordult hozzám és rám nézett. Egyszerre valahogy sokkal idősebbnek látszott. A szeme volt nagyon öreg. Így szólt: azt mondják hogy a vietnami háború tette tönkre ezt az országot. Én sose hittem ebben a mesében. Azelőtt is elég rossz állapotban volt már. Vietnam csak a hab volt a tortán. Üres kézzel küldtük ki őket. Ahhoz képest már az se sokat számított volna ha puskát se adunk nekik. Így nem lehet háborúzni. Isten nélkül nem lehet háborúba menni. Nem tudom mi lesz velünk a következő háborúban. Nem tudom mi lesz.”

Regénysiker, filmsiker Cormac McCarthy műve

Regénysiker, filmsiker Cormac McCarthy művéről beharangozók olvashatnak a PremierPark oldalán:

http://www.premierpark.hu/cikk.php?cikk=1013745

 

http://www.lira.hu/index.php?action=kiado&ki_azon=magveto&p_azon=reszlet&kid=1234

 

tegyi.timea@lira.hu

 

 

Más megközelítés is létezik:

 

Egyszerű, mint egy lövés a fejbe, és nem kevésbé reménytelen és brutális. Ez a film nem okoskodik, nem finomkodik – egyszerűen csak elmesél egy sztorit. Kemény és még keményebb emberekről, kábítószercsempészekről, pszichopatákról, kiábrándult seriffről, szép fiatal feleségről, és persze pénzről.

Talán azért is működik olyan jól, azért szippant pillanatok alatt magába, mert itt nem a pszichopata a főszereplő, akiért szurkolnunk kell, mint a legutóbb látott Jesse Jamesben, vagy a Vérző olajban. Ezt a stramm, belevaló vadászt, az élethalálharcot bátran vállaló figurát sokkal könnyebb szeretni. Tegyük a szívünkre a kezünket: mi nem álmodunk arról, hogy találunk kétmillió dollárt? És minket nem bántana a lelkiismeret, ha hagynánk meghalni egy embert? És nem szeretnénk olyan bátrak és találékonyak lenni, hogy föl tudjuk venni a harcot a minket üldöző gyilkosokkal?

Ebben látom a siker titkát; ezért olyan lélegzetelállítóan izgalmas a Nem vénnek való vidék, ezért megrázó és ezért működik.

http://74.125.39.104/search?q=cache:vupLeGHlld4J:azigazzy.freeblog.hu/archives/2008/02/26/Nem_vennek_valo_videk/+Nem+v%C3%A9nnek+val%C3%B3+vid%C3%A9k&hl=hu&ct=clnk&cd=10&gl=hu&lr=lang_hu

 

 

 

Chigurh, a gyilkológép semmiféle hasonlóságot nem mutat a prófétákkal, mégis prófétai elszántsággal szolgálja a halált. Brutálisan és kevés szóval öl. Ahogy szűkszavúak a rendőrök és a kábítószercsempészek is, akik sorra halnak meg a sivatagban. Az ő háborújúkba – mely rég nem az igazság, a morál és a becsület ege alatt zajlik – keveredik bele egy fiatalember (Moss) vadászat közben, mikor véletlenül bűnözők hulláiba botlik, és annyi pénzbe, amennyivel bármilyen élet mindenestől megváltoztatható.

 

Cormac McCarthy a Rhode Island-i Providence-ben született, 1933-ban. Eddig tíz regényt írt; ezt a könyvet – melyből a Cohen testvérek 2007-ben filmet rendeztek, ami 2008 márciusában kerül a magyar mozikba – a kilencedik a sorban. 1985-ös regénye, a Blood Meridian óta Amerika és a világ egyik legfontosabb írójaként tartják számon. Az All the Pretty Horses című regényéért 1992-ben megkapta a National Book Award-ot és a National Book Critics Circle Award-ot. Legutóbbi művéért – The Road – 2007-ben Pulitzer-díjjal jutalmazták. A Blood Meridianből Riddley Scott készít filmet, melyet 2008-ban mutatnak be az Egyesült Államokban.
Bell, az öreg seriff utolsó küldetése a nyomozás. A kifordult világban már csak annyit tud biztosan, hogy szereti a feleségét. Ellenfele, Chigurh, a gyilkológép semmiféle hasonlóságot nem mutat a prófétákkal, mégis prófétai elszántsággal szolgálja a halált. Brutálisan és kevés szóval öl. Ahogy szűkszavúak a rendőrök és a kábítószercsempészek is, akik sorra halnak meg a sivatagban. Az ő háborújúkba – mely rég nem az igazság, a morál és a becsület ege alatt zajlik – keveredik bele egy fiatalember (Moss) vadászat közben, mikor véletlenül bűnözők hulláiba botlik, és annyi pénzbe, amennyivel bármilyen élet mindenestől megváltoztatható. A pénz és az ő nyomába szegődik Chigurh – úgyhogy inkább ez a hajsza forgatja fel végérvényesen az életét. Hogy sikerül-e túlélnie? McCarthynak mindenképp sikerül sokkoló erővel ábrázolni ezt a roncs világot és “hőseinek” sajátosan durva nyelvét

www.litera.hu

.

 

 

Kerekes Tamás

 

Cafe Stockholm

www.transycan.net/cafe

timurlink@vipmail.hu

Cormac Mc Carthy: Nem vénnek való vidék

Magvető Kiadó

 

 

 

 

Szerző: Kerekes Tamas

Okos pilóta alagútban nem katapultál hírlapíró vagyok

“Nem vénnek való vidék” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?