Kapitalizmuskritika

a Das Goldhaar nevű mérsékelten szociálliberalista lap szerkesztőségének felhívására. Dizájnos, áramvonalas és mainstreamba illő (legalábbis remélem).

A kapitalizmus fő problémája a vállalkozás szabadsága, és az egyén választásának szabadsága.

A vállalkozás szabadsága megengedi, hogy egyes cégek akár német 48-as méretezésű fehér miniszoknyát áruljanak a gyanútlan fogyasztóknak.

A választás szabadsága, pedig lehetővé teszi, hogy az előbb említett ruhadarabot meg is vegye a méretileg abba passzoló vásárló. Az még a jobbik eset, ha nő az illető.

A vállalkozás szabadsága azt is lehetővé teszi, hogy LV monogrammal ellátott táskákat áruljanak 3000 euroért, olyan üzletekben, ahol az eladók kimértek, sznobok és veszélyesen trendi szemüveget hordanak. Néhányan, az egyén választási szabadságát végletekbe hajszolva ki is fizetik ezt az árat, miközben az üzlet előtt a sarkon ugyanazt a táskát 10 euróért is megvehetnék kedves, mosolygós, természet közeli afrikai fiatalemberektől.

Szerző: Sági Anna

A trendet nem követem, hanem diktálom. Éljenek a bobók! (bourgeois bohemian) Nagyvárosi filantróp vagyok. Cosmopolita, egészséges mértékben sznob és úrinő. Tudom, mikor illő megjelenés a black tie és hogy kell használni a halkést. Ja, és gondolkodásom erősen irónikus. Úgyhogy csak óvatosan:)

“Kapitalizmuskritika” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Mintha egy szakállas fiatalember (úgy kb. 150 évvel ezelőtt) kicsit hosszabban értekezett volna erről a témáról Das Kapital c. művében. Igaz, ma már nem trendi, ráadásul a tiéd sokkal érdekesebb. 🙂

  2. A Tőkéről meg az jut eszembe, hogy nemrég újra kiadták. De ez nem az a Tőke, bár ez is kritizálja a kapitalizmust és ennek is Marx a szerzője – de nem Karl, hanem Reinchard Marx, München püspöke.

  3. Gyakorlatban is működőképes alternatíva? Talán az északi modell: a szociálisan jóval érzékenyebb változata a k-nak, volt, hogy szocializmusnak is titulálták (megjegyzem Thather még a brit változatot is annak nevezte, mielőtt szétverte – bár az ingyenes egészségügyhöz még ő sem mert hozzányúlni). De az biztos, hogy most uralkodó amerikai (neoliberális) modellhez képest visszafelé kell menni jócskán: Újraépíteni és megerősíteni a félig elpusztított államszervezeteket, csökkenteni a kozmikus jövedelemkülönbségeket (állami szabályozással), korlátozni a multik hatalmát (állami szabályozással), csökkenteni a munkanélküliek arányát (állami beavatkozással), stb. stb. Az idea (az én ideám): sok-sok kisvállalkozó, szoros gyeplőn tartott multik (nemzetközi összefogással), teljes foglalkoztatottság (állami, akinek nem jut hely a versenyszférában). A fő jelszó: elviselhető fejlődés, ami alatt nem csak, sőt nem is elsősorban, a technikai jellegű rombolások megszüntetését értem, hanem a gazdasági okok miatti elnyomorodást. (Anyagiakban is sokaknak, de lélekben még sokkal többeknek: akinek van munkája, azok legtöbbje is prostituált.)

Vélemény, hozzászólás?