Gulácsy a Kogartban

A varázsló kertje. Gulácsy Lajos festőművész gyűjteményes kiállítása.

Gulácsy máskor és máshol szeretett volna élni. Az ő világa a reneszánsz és Itália volt. Egy kitalált ország. Képei is erről az elvágyódásról szólnak.

HOgy mennyire erős volt benne a saját kora iránti ellenszenv? Mikor kitört az első világháború, megőrült. Bár minden viszonylagos. Lehet, hogy ez volt az eseményekre adható egyetlen normális reakció.

Barátja, Juhász Gyula igy írt neki:

Lajos, elér-e hozzád még a hangom,
Mely úgy remeg, mint nyárfák estelen,
Ha rajtuk ring az alkonyi harangszó
S rájuk ragyog a csillagszerelem,
Elér-e hozzád hangom, a szívedhez,
E nagy, bíbor virághoz, mely beteg
És az agyadhoz, mely – ó drága serleg! –
Gyász és nyomor borával telve meg!
Elér-e hozzád hangom, a naiv, bús
Juhászkolomp a végtelen teren
És fölver-e egy percre álmaidbul,
Melyekben nincs már többé értelem?

 

Szerző: Sági Anna

A trendet nem követem, hanem diktálom. Éljenek a bobók! (bourgeois bohemian) Nagyvárosi filantróp vagyok. Cosmopolita, egészséges mértékben sznob és úrinő. Tudom, mikor illő megjelenés a black tie és hogy kell használni a halkést. Ja, és gondolkodásom erősen irónikus. Úgyhogy csak óvatosan:)

“Gulácsy a Kogartban” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?