Elmeksz -Ny.K. nagyjelenete a II. felvonásban-

Nyeretlen Kétéves (Ny.K.) A költő, ha akarom, rockzenész (Díva fiatalpasija) . Az élőhúskereskedő WieGehts …hogymondjam stylingolja meg kissé ehhez a jelenethez. Aztán a hatalom.. Tannert rá akarják venni, hogy nyíltan ragadja magához a hatalmat…

 

                                8.

           ALAPÍTVÁNYI HÖLGY Hé! Le a gatyával! (Divához) Hé, nunikám, azt mondtad, csipendélsó lesz…most ezek itt nézők? (Ny.K-hoz) Tudja, mit? Inkább tartsa magán a gatyát ! (nőkhöz) Ez a nyurga? A petrencerudat sem forgathatná meg!

           DÍVA Sisste vén részeges kotlós!

           RŐZSESZEDŐ NÉNE Az én fiam!

           NY.K. Tessék a vállaim: ilyenek vagyunk! Tessék, a hozzánkbújás lehetőségei! Megpihenni ezeken, latolgatni, mennyi hozható ki belőlünk, mielőtt! Tessék, fogják meg bátran! Proteinkóla? Soha! Tennis, úszás és sok sex. Szippantunk néha, az élvezés fényezze tekintetünket. De könnyeink befelé! Bőrünk egyre szebb, Zsorzs, a sztédzsdrájvör elkapja mogyoróinkat, de ez nem polinéz  barátsági ritus, hanem öreghölgyek emlékeinek  fölkorbácsolására való: dagadjon a selyem ott, ahol e vizenyős tekintetek az erő eredetét vizslatják! Azután: megfizetnek mindenért, tízezer egy óra! Működésbe hozni őket már bonyolultabb, mint egy T-Ford indítása, mondhatom! Nyájasnak lenni, szóvicceket gyártani, például: “Na most már jöhet a menet!” Erre ők: “Nem azért  fizetem fiam, hogy filozófáljon itt: más az élet és más az ágy!” Terveim? Eh, elég volt már az ecettel kendőzött hagyma szagából! Keresek egy lányt, unatkozót, aki a mosdást és a tornát ellógja ugyan, de flórája még természetes! Megcsinálom, tanítom, igénye legyen, másképp is lehet! (Czillához közelit) A mosdást ugyan ellógja, ám flórája ép marad! (letérdel Czilla előtt) Ekkor elhagy  egy Megbecsült Hatvanas Úr kedvéért…

               Nők vadul zokognak. Férfiak elérzékenyülnek.

           VON PRESSL Persze fiacskám! Az ember azt mondja, nem halhat meg még! Terveinek távlatai beláthatatlanok, ezekhez fiatal vérre van szüksége: semmi sem illan gyorsabban, mint egy nő emléke…talán ha friss ajkak gerezdjei… porcelánok koccanása az ajkak tornáca mögött…a…(tettetett sirás) mint eper…Érintetlen Tavaszharmat: a Tél könnyei azok!

           TANNER Könyörögni az időnek? Csak még egy tavaszt lásssak? A nyarat, aztán még az őszt, de ősszel nem halhat meg az ember, a telet átalussza, nem kopik tovább.

             Egy alapítványi hölgy fejét hátravetve, tenyerét szájára tapasztva kétségbeesetten totyog...

           MÁSIK HÖLGY Hah! Mi az?

           DÍVA Hagyd el Mariskám! A katarzis miatt…

           TANNER (elkapja Ny.K. csuklóját) Mit mondott fiam? Minden nyilatkozatomat olvasta?

           NY.K. (rajongva nézi Czillát) Sőt, kívülről tudom.

           TANNER És ki vagyok én?

           NY.K. Az egyetlen, a méltó, a satöbbi.

           DÍVA Tanner, hogy maga milyen egy undorító tud lenni! Kit érdekel most ez, mikor a bimbózó izék így micsodáznak a hogyishivjákban!

           SZINI (Czillára) Ugye szép?

               Falvédőjelenet: Ny. K. bonvivánmozdulattal kapja

           Szinit, nyakába és dekoltázsába lehel, stb.

           NY.K. Drága Szív! Ilyen lehetett egykor, csontjai mutatják…Ha én akkor lennék most, minden bizonnyal…

           SZINI (szipog) Költők rajongtak értem….

           TANNER És ki vagyok éééén?

           MINDENKI Az egyetlen, a nagy, a méltó!

           SZINI  (Tannerre) Ezért a tulokért éltem?

           TANNER (egy mozdulattal csendet teremt) Vén idióta vagyok. Tulok, csakugyan! Rám helyeznétek most már formálisan is a vállalat terhét, ki alatta nyögök harminc év óta már?

            Rejtőzködők kitörnek. Herceg ólálkodik.

           TANNER  Hah, ég, föld! Héj, démonok, férgek elő!             

         Bádogot zörgetnek.

           TANNER Én? Én? Az apókalipszis ménesének patái alól is fölkelek! Testem sós kútba, onnan kerék alá ! Gyertek piócák (karján a mackófelsőt föltűri) igyátok véremet! Hát azt hiszitek? Nekem? Hatalom? Piha! Vannak fiatal erők a vállalatnál, nekik hatalmam bármikor átadom. Bűnös lennék, éltemben először, ha gerinctelen ostobáknak nyújtanám a rudat: derék kell ahhoz!

           TÖBBEN (nyöszörögve, bátortalanul, bégetve) Mester! Mester!El kell vállaljad értünk. Ennyi év után. Ki is lenne méltóbb. Te mondád: Míg Akela az őzbakot !

           VON PRESSL (félre:ripacskacaj…fennen:) A zsarnok halott! Mérgezett vére ölte meg…

           TANNER (Cenzorhoz) Ugyan, ki étethette meg?

           CENZOR Tályogjaiba és sipolyaiba tetraklórjódoxidot csepegtettek!

           VON PRESSL Csend! Időnk kimért! Te, Péter bátyám, önnön főnököd nem lehetsz, igaz?

           TANNER Magam-uram szolgája voltam eddig is.

           VON PRESSL (kebléből sajtpapírt von elő) Íme a  lemondóleveled.

              Csend. Hallani a szekrényből a csámcsogást.

           TANNER (csippenti a papirt) Hol egy toll? (félre)Nekem nem állásom, nekem hivatásom van!

           VON PRESSL El vagy hivatva, Péter bátyám…irodád akár bal szemöldököd rángásával is igazgathatod!

           TÖBBEN (vacogva) Úgyvan. Úgyvan.

           VON PRESSL Belépőkártyád megtarthatod…vagyis Arany Belépőt kapsz majd, hoci csak!

           TANNER (betlit terit kártyáiból) Egyet! (fennen) A sok fiatal, árván hagyott tehetség …a cukorkászacskókat ki zsezsegteti nekik?

            Főmunkatársak, lemezlovasok zsezsegtetnek.

           FŐMUNKATÁRS (mint irodavezető önjelölt) Szabadtassék megjegyezendő, én eddig is szép kertecskét kerteltem…

           TANNER A Fiumei Úti Temető fala mellékén! Egész parcellát az öngyilkosok árkában!

           LEMEZLOVAS A halálba menedzselők üdvözülnek?

           VON PRESSL ( önjelölthöz) Rendben: a kecskét a káposztától ordas őrizze meg! Vasmarok, aranyszív, gyémánt lélek, elméje csiholatlan tűzkő…

           LEMEZLOVAS Taplón acéllal szikrát ?

           VON PRESSL Eh, elég! Fiatal erő kell ide!

           NY.K. Hát mégis emlékszik, uram?

           VON PRESSL Ki vagy te?

           FŐMUNKATÁRSAK, LEMEZLOVASOK Nojszen! Dejszen!

           VON PRESSL Kusska disznók, nincs moslék!

           TANNER (orcáján glicerinkönnyek) So! Hát mondja fiam, mi maga.

           NY.K. Költő vagyok…

           TANNER Igen: dalszövegiró. Mondjon el egyet nekünk!

           NY.K. (papírról olvassa versét)

                   Talán nem vagyok még kénytelen

                       Az arcomon átnézni egyre

                       Ahogyan a fák hajolnak át

                       Egy téli napon

                       a régi út fölött

                       Egymáshoz

 

                       Ahogyan átdúl a vágy

                       Mint te szekrényedet

                       Untnak hitt holmidért

                       Peregjen újra

                       A kéj könnye

                       szirmaid között

 

                       Szépiacsont  egy kendő

                       Érintetlen pókhálók

                       (ő felejtette ott tekintetét)

                       Amonnan megy vissza

                       Mert a zugokban

                       még kék

                       A tél

 

                       A napfény tócsáit

                       tiporja tehát

                       A bemeszelt ablakokon

                       Lesrést kaparnak

                       A szarus körmök

                       Bűzhödt termeiben

                       az elfekvőnek.

 

                       A te irigyeid azok

                       A horgas ujjak

                       véred serekenéséig

                       Fognák húsodat

                       Illatos kis

                       Lódened

                       Semmi nekik

 

                       (legalább nézz vissza)

Szerző: Takarítónő az akadémiánál

Az akadémiánál dolgozom. Az akadémiánál dolgozom. Félállásban, másfél műszakban. Úgyhogy tudom, amit tudok.

“Elmeksz -Ny.K. nagyjelenete a II. felvonásban-” bejegyzéshez 7 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?