Bodzadicsérő

Már régóta készülök arra, hogy a kávézó olvasóinak figyelmét felhívjam erre csodálatos növényre. Az apropó most megérkezett. Ma reggel kinyílt az első bodzavirág az istálló melletti kis bodzán.

A bodza ernyős virága pompás illatot áraszt. Régen úgy tartották, hogy a házi istenek lakhelye a bodzacserje, ezért szívesen ültették a parasztudvarokban a csűr vagy az istálló oldalához. Napjainkban ezt a spirituális szerepét már nem értékeljük a bodzának. A jellegzetes, de kellemes illatú virág, majd az ősszel beérő, csillogó fekete bogyók, azonban megérdemlik a figyelmet. A kutatások bebizonyították, hogy a bodza C-vitamin tartalma sokszorosa a C-vitamin fenomén citroménak. Rendszeres fogyasztása fokozza a szervezet védekező erejét.

A virágból teát, szörpöt, vagy a nyári melegben üdítő limonádét készíthetünk. A hársfa és bodzavirág tea együttesen a meghűléses betegségek ellen kiváló szer. A bodzaszörp elkészítése igazán nem ördögi mesterség, és nem is igényel sok időt.

Kell hozzá kb. 50 darab bodzavirágernyő, 3 liter víz és másfél kiló cukor. A frissen szedett bodzavirágot belerakjuk egy nagy edény vízbe, és 24 órán keresztül állni hagyjuk. Ekkorra a víz jól átveszi a bodza ízét. Ki kell szűrni a virágokat belőle, s még egy sűrű szövésű ruhán is át kell szűrni, hogy ne maradjanak benne növényi részek. A cukrot beletesszük a bodzáslébe és felforraljuk. Forrón üvegekbe rakjuk, és jól bedugaszoljuk. Felnyitás után hűtőszekrényben kell tartani az üveget, egyébként egy évig is eltartható a szörpünk.

A limonádé is hasonlóan készül, csak ahhoz 10 liter vízre van szükség az 50 bodzavirághoz, és egy kiló cukorra, plusz egy citrom levére és még három karikákra vágott citromra. A virágot és a citromkarikákat 24 órát áztatjuk. Miután leszűrtük a levet, hozzáadjuk a cukrot és a citromlevet, jól elkeverjük, és újabb 24 órát állni hagyjuk. Üvegekbe töltjük és állítva hűvös helyen (pincében) tároljuk.

Egy nagyon finom édességet is készíthetünk a bodzavirágból. Az ernyőket gondosan átvizsgáljuk, hogy ne legyen benne bogár, sűrű palacsintatésztába mártjuk, és forró olajban szép aranyszínűre sütjük. Porcukorral megszórva tálaljuk. Nem kell hozzá semmilyen ízesítés, azt maga a virág ad neki.

Szerző: Bakonyi Mari

Él az életem. Utálom a hideget árasztó, savanyú alakokat, a kisszerûséget és a rosszindulatot.

“Bodzadicsérő” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Nálunk – a globális fölmelegedés?, vagy isten tudja mi az oka – az utóbbi néhány évben nem lehet bírni a bodzával. Mindenütt megjelenik és elnyomja a többi növényt. Folyamatosan irtanom kell – pedig amúgy én is kedvelem a bodzaszörpöt.. 🙂

  2. BPeter: mifelénk az utak széléről pl. kiirtották a bodzát, van egy gusztustalan kúszónövény, az is gyors iramban fojtja meg őket. Már szedni sem érdemes, olyan kevés az átvételi ár, meg az unió is csak az ültetvényekről származó bodzát díjazza.

  3. D. Gyenes: látod, milyen igaz, hogy a lét határozza meg a tudatot? Ahogy BPeternek írtam, mifelénk meg éppen fogyóban van a bodza.
    Telepítettek néhány ültetvényt, de valamiért nem szeretik ezt a szervezett létet a növények.
    Pedig a lekvár is finom belőle, csak nagyon macerás.

Vélemény, hozzászólás?