A puliszka

A mesékben a szegényasszony mindig puliszkát főz a legkisebb fiának, mielőtt az nekiindul a szerencsét próbálni.

Öreg királyok buta próbáit teljesíteni, hétfejű sárkányok fejeit nyiszálni, hogy azután diadalmasan térjen haza, minimum egy fele királysággal és egy egész királykisasszonnyal. Az esküvő után történtekről sosem szólt a fáma, nem derült ki, vajon jobban örült volna-e a legkisebbik fiú egy egész királyságnak, asszony nélkül.

De térjünk vissza a puliszkához. Szegény ember eledele, tehát nem is lehet jó – gondoltam, gyerekésszel, eltökélten. Csak azt felejtettem el, hogy nem dúskálván a földi javakban, nekünk is volt szegényembereledelünk, csak azt tejbetarhonyalevesnek, vagy pirított gríznek hívták.

A puliszka hosszú időre feledésbe merült, s csak akkor bukkant elő, amikor ifiasszonyként a szakácskönyveket bújtam. Szinte mindegyikben ott volt, s igen kívánatos fogásnak írták le. Persze, hiába is akartam én puliszkát főzni, hiszen nem lehetett kukoricalisztet, pláne nem, kukoricadarát kapni akkoriban.

A sors, a nagy rendező úgy akarta, hogy egy színházi előadáson egyek életemben először puliszkát. A Honvéd Színház Erdélyből jött ifjú művészei néhány évvel ezelőtt, a Szkénében a Bozgorokat játszották, s meghívtak az előadásra. Ez egy nagyon különös, de a szakma által is díjazott produkció volt. A Shakespeare Ahogy tetszik-je okán elbeszélt történet a hazátlanságról, a számkivetettségről, a bozgor létről szól.

Ott a játéktéren, az „Ardeal – bufet”-ben, Kátai Pista igazi ételt főzött. Az egyik edényben tokányt, a másikban – ez számomra csak az előadás végén derült ki – puliszkát. Amikor a bufet különös vendégei a nemmegyünkmiinnenel tombolás után mégiscsak elindulnak Magyarba szerencsét próbálni, Domokos Laci egyedül marad. Tétován odamegy a tűzhelyhez, kétségbeesve nézi a rengeteg ételt. Elővesz egy tányért, szed bele a tokányból, majd abból a másik titokzatos nagyfazékból is valamit. Elgondolkodva megy vissza az asztalhoz, a közönség felé fordul, s megszólal: Mi lesz ezzel a sok étellel, na, jöjjenek, egyenek. Leül, és enni kezd. Nem tudom, a többi előadáson miként reagáltak a nézők, de akkor este tétova csend követte a felszólítást. Azon morfondírozott mindenki, menjen, ne menjen. Felálltam, kézen fogtam a páromat, és elindultunk az asztalhoz. Mire odaértünk, Laci szedett nekünk is. Már hárman ettünk, halkan beszélgetve. A többiek is felbátorodtak, kis idő múltán csaknem az összes néző ott tömte magába az ételt, visszajött a többi színész is. Ettünk, beszélgettünk ételekről, politikáról, színházról, játékról, szóval az életről.

Így találkoztam én gyerekkorom nagy rejtélyével, a puliszkával. Hála a reformtáplálkozásnak, nem kellett térdig járnom a lábam az előadás másnapján, hogy vehessek kukoricadarát. Azóta egyik kedvencem ez a végtelen egyszerű, de sokféleképpen elkészíthető étel. Forrón, hideg tejjel, ahogy Polcz Alaine is elkészítette a puliszkácskát Mészöly Miklósnak. Vagy szalonnatöpörtyűvel, juhtúróval, sok-sok tejföllel. Esetleg könnyített változatban tejföllel, reszelt sajttal.

Ma már elkészíteni sem olyan bonyolult, mint régen, speciális puliszkaverő alkalmatosság sem kell hozzá.

Lássunk neki! Egy kb. 3 literes fazékban felteszünk a tűzhelyre 1.5 liter vizet, kis sót is bele.

Ha forr, óvatosan, folytonos és gyors keverés mellett beleöntünk, nagyon lassan 35 deka kukoricalisztet, de inkább kukoricadarát. Gyorsan kell keverni, hogy csomós ne legyen. Kevergethetjük habverővel (nem robotgéppel) vagy olyan fakanállal, aminek nincs feje. 10-15 percig főzzük, de mindvégig keverni kell.

Amikor már jó sűrű, és szép sima, hozzáadunk egy kanálnyi rendes lisztet, még tovább keverjük, majd levesszük a tűzről, s kicsit állni hagyjuk. Kivajazott tűzálló tálba, olajba mártott evőkanállal beleszaggatjuk, tejföllel meglocsoljuk, juhtúrót, vagy tehéntúrót, szórunk rá, és még ízlés szerint, reszelt sajtot is a tetejére. Ínyencek kolozsvári szalonnából kisütött töpörtyű darabkákkal is megszórhatják, sőt a szalonna zsírból is tehetnek rá. A sütőben addig sütjük, míg a sajt ráolvad. Aki fogyókúrázik, széles nagyívben kerülje el a konyhát, mert úgysem tudja megállni, hogy meg ne kóstolja!

Szerző: Bakonyi Mari

Él az életem. Utálom a hideget árasztó, savanyú alakokat, a kisszerûséget és a rosszindulatot.

“A puliszka” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Norbi updates puliszka? Jajj, anyám! Leesek a székről a nevetéstől :)))

    Lightos verzió: ha margarint teszel a tűzálló tálba, arra kanalazod a puliszkát, tejföl helyett joghurtot teszel rá és pl. mozzarella sajtot.

Vélemény, hozzászólás?