Telepatikus csevegés Barátnőmmel 1.

Felfigyeltem arra,hogy bizonyos számok rendszeresen ismétlődnek életemben. Visszatérők, azonosak, hasonlók… Mintha csak rejtjeles üzenetek lennének! Utat akarnak mutani? Mondani akarnak valamit? Múltról – jelenről – jövőről? Talán… De MIT???

— Tudod min gondolkodtam reggel, amikor próbáltam visszaszundikálni kicsikét? Mi ez a döbbenetes számismétlődés nálunk a családban?

 Barátnőm (továbbiakban csak B.) bólintott azzal a jellegzetes, tisztánlátókra jellemző, bölcs, titokzatos, megnyugtató mosolyával:

 —  Majd rájössz, ha végigvezeted az „egészet”! – sugározta erre egész lénye, szó és hang nélkül, gondolatilag – azaz telepatikusan. Ábrándozz csak a csak csevegésünkről tovább…

 —  Oké. Akkor úgy folytatjuk, hogy tovább gondolkodom. Szóval… Ma  7-e van és Rezső névnap. 12 éve halt meg az Anyám ( a „második anyám”). Ő és Rezső Apám ikrek voltak. Édesanyám  12-ben született. Köztem és a bátyám között 12 év a különbség, a fia ennyivel fiatalabb nálam, a fiamat meg a másik unokatestvére előzte meg ennyi meg évvel! Aztán Nagyanyám Mária volt. A névnapján, szeptember 12-én volt a „kettős szülése”. Tehát 12-én születek… Csak a Mária nevet arra már az Édesanyám viselte. Így lett Irén. (És azért adott nekem is I betűvel kezdődő nevet-fűzöm tovább gondolatban a gondolatot, hiszen Anyám döntötte el, mi legyen a nevem, nem az Édesanyám. Az csak a Máriához ragaszkodott másodikként, aztán azt nem írták be az anyakönyve mégsem!

 — És a 7-ről?-faggat mindentudó pillantással B. miközben cigarettára gyújt, lassan, jellegzetes mozdulattal. Mi jut eszedbe még?

 — Tudod, hogy 7-én születtem! 7 hónapra. (Bólint.) Gizella névnapkor. Így hívták az apai nagymamámat és 7-én született ő is. De melyik hónapban? Ki tudja? Nem mondta szegény apám sosem! (Én meg nem is kérdeztem, az igaz…)

 — 7-én, 7 hónapra– meg 7 napra-neveti el magát B. hirtelen.

 — Lehet… Nem napokat számolt az Édesanyám-csak hónapokat! Az viszont megjegyezte mikor sírtam föl (0 óra 35 perckor)! Mindegy: marad  7 és a 8 (3+5)! 2 szám…. Felnézek hirtelen: 28?

 —  28 évesen szültem az első fiamat!  Ezekből áll a születési „száma”is! /82.08.02./ És akkor költöztünk vissza, vagyis haza!

 –A kis  kettes … /8+2=10  8+2= 10  10+10=20  azaz 2/ mosolyog B. Majd  hirtelen elszomorodik:  ő mindenképpen a 2.!!!

 Bólintok. Tudom mire gondol. A kislányomra. ’78-ban halt meg. 08. 10-én. Felsikítok:

— NEM! 1+9=10  és másik szám is 10! 1-1!  Az 0! Tehát SEMMI! Aztán ismétlődik a számsor újra. Szerencsére szerencsésen! De akkor hol van a  folytatás? A harmadik gyermekemhez…  Barátnőm érti – a gondolatomat.

 — Számszerűen” ugye?- No segítek, de nem sokat!  Add össze a 7-et és a 8-at! (15,  azaz 1-es, 5-ös)…

Töprengek pár pillanatig.

— Akkor már kétszer jött elő az évezred első száma…

— Nézheted így is. Az eredmény pontos lesz mindenképp.

— Rendben, de akkor harmadszorra is elő kell jönnie!

— Mondtam, hogy nem jön elő?-mosolyog. De nem itt! Két fiú van a sorsvonaladon…

— Akkor nézzem a kettes számrendszert?

— Miért? Tanultál olyat is? – dob be egy tréfát.

Felnevetünk! Aztán folytatom.

— Ott 0 van és 1. De az 1 már volt kétszer is… Hármas nincs -nevetek-így csakis a 0 jöhet szóba! A másik szám pedig 5. (Hát én megőrülök!) Május! Ráadásul májusban születtem én is!

—  Most ne azt nézd! Mire mondtam, hogy előjön?

 — Hát az 1-re!- felelem olyan „mindentudó” hangon.,  Akkor 0+1+1=2  De mivel a harmadik… mellé jön a 3. Az pedig 23!  

Csak nézek. B. meg kuncog halkan.

 –Ezt aztán jól összeeszkaláltad! -nevet. Jól bizony!

 –Igenis jól! — védem harciasan a „magam “! igazát.                                                                                                                            

  A bátyám névnapján született, május 23-án! Este. 9 óra 3 perckor. A 9 pedig osztható 3-mal! Háromszor! /Csak nem az a bizonyos harmadszori leszületés ( és megszületés) amit a regressziós hipnózis során láttam, az egyik – természetgyógyász– tanfolyam során?/

Döbbenten nézek B-re: arca csillog, szeme fényes – mintha csak egy másik dimenzióba járna, s úgy sugallná: „érted-e már”?

Percek múlva szólal meg újra:

 — Nos? Honnan a sok 12?

 — A csillagokból-felelem tréfásan. (Persze az Univerzumra        gondolok.) Azután a   tízesekre, meg a kettesekre !  Ebbe a 2×5 variáció is belefér! (Persze a +2-vel). Mi több: még a 3×6 is!  /Párom 3. hó 6-án született – és még két családi barát is – ez is éppen három! Aztán anyai ágon -hogy  vigyek egy kis „kabarét” is az ügybe-a hozzátartozóim 75 évet éltek (megint a 12!) . Én pedig…

 — Hagyd! A születésed    egy másik  téma- rándít a vállán B. és egy bögre kávét nyom a kezembe.

— Mit tudhatok meg arról? — fog el az incselkedés.

 — Amire spirituálisan képes vagy! Illetve ami számodra meg van engedve! Mert vannak dolgok, amelyeket NEM TUDHATSZ MEG!

 — Tudom… !

 —  Akkor meg nyugi! – folytatja jellegzetes,  stílusában. Kitöltőd a Lottót a visszatérő számaiddal -kacsint rám  huncutkásan, s máris meg van oldva minden rejtély!

 —  Igenis! Értettem”!-felelem nevetve és célba veszem az édes, illatos kávét.

                                                                             (folytatjuk)

Szerző: Nagy Ildikó

Középkorú, kreatív, több évtizedes szakmai tapasztalatttal rendelkező újságíró, ill. pszichopedagógus, tanár vagyok. Szellemi szabadfoglalkozásúként tevékenykedem. Az otthonom Szombathely, Nyugat- Dunántúl a szülőföldem, Magyarország a Hazám!

“Telepatikus csevegés Barátnőmmel 1.” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?