Sose halunk meg?

Ray Kurzweil jövőkutató a The Singularity Is Near című könyvében a rohamosan gyorsuló technológiai fejlődés az emberre gyakorolt végérvényes hatásait tárgyalja.

The Singularity Is Near című könyvében Ray Kurzweil, az ismert jövőkutató a genetika, a nanotechnológia és a robotika vagy együttesen a GNR technológiák exponenciális fejlődésének eredményeképpen az emberi civilázicióban, illetve az emberben mint biológiai lényben létrejövő mélyreható és gyökeres változásokat taglalja. Kurzweil neve szakmai körökben is ismert, nemrégiben pl. az MIT-n adott elő meghívottként, több találmányt jegyez, különböző vállalatai vannak, és szerepet vállal az amerikai hadvezetés technológiai stratégiai tanácsadójaként is. Korábban számos jóslata beigazolódott, hogy csak egyet említsünk, pontosan előrevetítette, hogy az emberi sakktudást mikor haladja meg a gépi. Érdekességként említhető meg az is, hogy a Kurzweil név zenei berkekben is jól cseng, a Kurzweil szintetizátorok a legmagasabb nívót képviselik

Kurzweil könyvében nem kevesebbet állít mint, hogy a rohamosan növekedő ütemű technológiai fejlődés még e század közepe előtt eljut az ún. Szingularitáshoz, mely esemény mélyrehatóan és végérvényesen átalakítja az emberi társadalmakat, a biológiai és a mesterséges intelligencia összeolvadása pedig az emberi fajban is gyökeres változásakat hoz létre. Mitöbb, a ma ismert homo sapienst felváltja egy új, gyakorlatilag korlátlan szellemi képességekkel bíró “kiterjesztett ember”. E képességek birtokában csupán a fizikai törvények szabnak határt a technológiai fejlődésnek, mely végül az univerzum teljes birtokbavételéhez vezet. Így például Kurzweil szerint megszűnnek a biológiai korlátok, az egyének szabadon tudnak majd (akár mesterséges) fizikai testet változtatni, az élet pedig az összefonódó virtuális és valós környezetben zajlik majd.

Mire alapozza a futurológus az elsőre hihetetlennek tűnő kijelentéseit? Egyrészt azt állítja, hogy GNR technológiák mindegyikén belül exponenciális növekedést mutató és egymást is erősítő fejlődési tendenciák figyelhetők meg. Továbbá azt is állítja, hogy az exponenciális fejlődési görbék már a “felszálló ágban” vannak, azaz a fejlődés üteme rohamosan, hamarosan pedig robbanásszerűen fokozódik. Minderre a fejlődésre számos, pontos referenciákkal is alátámasztott kutatási ill. technológiai példát ill. eredményt hoz, valamint és jónéhány grafikonnal támogatja az exponenciális fejlődési ütemre vonatkozó állításait.

Kurzweil megpróbál rövidebb távú jóslatokat is tenni. Szerinte pl. a Moore törvényből (azaz a számítégépek kapacitásának kb. másfél-két évenkénti duplázódásából) következően a szuperszámítógépek kapacitása 2010 körül már meg fogja haladni az emberi agy számítókapacitását (2020-ra a közönséges személyi számítógépeké is), 2030 körül pedig már lehetővé válik az emberi agyműködés teljeskörű és pontos szimulációja, valamint a mesterséges intelligencia felődése addigra lehetővé teszi a Turing teszt teljesítését, azaz egy kijelölt “vizsgáztató” pusztán a kérdéseire kapott válaszok ismeretében nem lesz képes különbséget tenni a mesterséges intelligencia illetve az emberi válaszok között. Ezek után jön el az a pillanat, amikor az emberi tudat “letölthetővé” válik, azaz egyrészt megszűnnek a biológiai test adta korlátok, másrészt egyesíthetővé válik a gépi és a mesterséges intelligencia, ezáltal további korlátlan fejlődési lehetőségeket teremtve. Mindezen fejlődés végső célja az Univerzum birtokbavétele, a tudás korlátlan felhalmozása.

Ray Kurzweil könyvében érvekkel és tényekkel is alátámasztva azt taglalja, hogy fél évszázadon belül a technológiai fejlődés eredményeképp a mesterséges és a biológiai intelligencia egyesítésével valami radikálisan új születik, a létrejövő korlátlan képességek ezermilliószorta haladják meg a ma ismert emberi civilizáció kapacitását. Ugyan Kurzweil néhol már-már zavaró magabiztosággal tesz egészen elképesztő állításokat, azért mégis érdemes komolyan venni, vagy legalábbis elgondolkodni a szavain.

Szerző: Dr. Zsírvágó

Próbálom jókedvűen szedni a gyapotot.

“Sose halunk meg?” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. A robotokról szóló sorozatom harmadik része idevág. Röviden: A transzhumanizmus (Kurzweil víziói transzhumanista víziók) tévedés. Röviden kiemelem azért ide is a lényeget: “…biológiai alapok híján – a legintelligensebb robotnak sem fog fájni soha semmije, és soha semmit nem fog kívánni, enélkül pedig nincs éntudat,
    és a kiborg-vízió is zsákutca: az ember csak a jelenlegi (nem-kiborg) formájában alkalmas arra, hogy szerves alkotórésze legyen a Földdel sajátos anya-gyermek viszonyban álló – abból kinövő és táplálkozó, arra visszaható – biológiai és társadalmi rendszereknek, csak ebben a formájában élheti át a bőrérzékeléstől kezdve az egyszerű érzéseken keresztül a magasabbrendű érzelmekig (szeretet, szerelem, stb.) tartó élményskálát amely nélkül semmit nem jelent az a szó, hogy élet.”

    http://www.magicafe.hu/news.php?nid=1017

  2. Pontosítok. Nem is tévedés: Tudatos szarkeverés szoros összefüggésben a könyvek eladhatóságával – az innen származó bevétellel. Ahhoz ugyanis totálhülyének kéne lenni, hogy valaki ne lássa be – még egy akármennyire víziójába vadult tudós is – hogy a gépre töltött tudat (és a többi elmebeteg variáció) esetén a biológiai ingerek hiánya törvényszerűen a személyiség (az “én”, egyáltalán a “tudat”) összeomláshoz vezetne, akkor miről is beszélünk? (Feltűnési viszketegségről és/vagy pénzről… :()

  3. Szerintem ennél valamivel összetettebb, amit mond: azt állítja, hoyg a gépek nem fognak megvárni bennünket, és mivel sokkal gyorsabban fejlődbek, mint mi, nem sok választásunk marad.
    Egy jó éve olvastam a Time-ban egy cikket valami olyasmiről, hogy nem kell sokáig várni, hogy megcsinálják az első memória implantátumokat, azaz agyba építhető memóriacsipeket. Valószínű, hogy sokan élnének vele, ha nem különösebb fájadalom nélkül a fejükben tárilhatnák az Encyclopedia Britannicaát vagy mondjuk az összes adószabályt. És akkor hol húzzuk meg a határt? Az még oké, hogy 10000-szeresre növejük a memóriánkat, de az már nem hogy…?

  4. Attól tartok, hogy már egy tízszeresére növelt memóriakapacitás is katasztrofális pszichikus zavarokat okozna (garantált az öngyilkosság). A határ kérdés felvetése viszont jogos: mozgás- és beszédképtelenné vált emberek agyába ültetett implantátumok segítségével ezek a szerencsétlenek képessé váltak valamiféle kommunikációra: Ez biztos, hogy rendben van.

  5. Egyébként meg az a meggyőződésem, hogy a rohamosan fejlődő őssejtkutatás néhány éven (évtizeden?) belül le fogja söpörni az asztalról a kiborg-víziókat. (Ki a fene akar majd csipeket az agyába, ha őssejtekkel is megoldható lesz minden problémánk?)

Vélemény, hozzászólás?