Skót tündérmese

izgalmasabb, mint a Jenei Gyulka Összves

 

Álom Angus

 

 

Alexander McCall Smith

Palatinus Kiadó

www.palatinuskiado.hu

info@palatinuskiado.hu

 

A sorozatban jelenkori szerzők a világ népeinek mítoszaitól megihletve alkotnak, megírva az eredeti, archaikus történet modern interpretációját. A jelen mű szerzője az ősi kelta-ír legendárium kincsestárából merített: fő alakja Angus, a gaelek sármos istene, az ifjúság, a jókedv, az életöröm, a játék és nem utolsó sorban a szerelem ura.(Ekultúra.hu)

A rodéziai születésű, skót Alexander McCall Smith-t a krimikedvelők ismerhetik Az Első Női Detektíviroda sorozat néhány évvel ezelőtt megjelent könyvei kapcsán (Az E.N.D., Zsiráfkönnyek, Erkölcstan széplányoknak, Kalahári gépíróiskola férfiak részére), amiknek főszereplője Mma Ramotswe, az afrikai (botswanai) Miss Marple. Jelen könyve azonban nem krimi, viszont remekül illik az Új Palatinus Könyvesház Mítosz-sorozatába.
Angus sajátos figurája a kelta-ír-skót panteonnak. Kedves, barátságos isten, dacára annak, hogy apja a hatalmas és könnyen haragra gerjedő Dagda. Az álmok és a szerelem az ő területe (utóbbi miatt a kelta Érosznak is nevezhetjük), de játékossága nem csap át huncutságba – kivéve, ha édesapját kell megleckéztetnie.
A könyvnek azonban csak egyik felét adják az Angus-ról szóló mítikus történetek, amik épp olyan egyszerűbb nyelvezetűek, mint általában az efféle írások. Mert az elsőtől eltekintve minden egyes Angus-os fejezetet egy olyan követ, ami valamely apró részletében kapcsolódik a megelőző sztorihoz. A kapocs mindig maga Angus, ill. valamely tulajdonság, cselekedet, amit neki tulajdonítanak, viszont mintegy álombéli szabad asszociációval írónk mindig valami mait (vagy legfeljebb ’30-as évekbelit) költ hozzá. És ezek a szépen megírt történetek az emberi életről szólnak. Gyakran egészen hétköznapiak, de legalábbis semmiképpen nem mutatnak túl fontosságukban azon, amit az adott „mese” szereplőinek jelentenek. Egy fialatasszony nászútján férje múltján, titkain tépelődik. Egy vidéki skót fiú a XX. század harmadik évtizedének éhínségekkel, nélkülözésekkel terhes korszakában attól tart, bátyja elhagyja őt, hogy munkát keressen a városban. Egy másik ifjú nő egyre arról álmodozik, hogy hűtlen szerelme a bocsánatát kéri. És így tovább. Mindezekhez a háttér jobbára Skócia vagy Kanada, és jószerével nem történik semmi olyan, amit egy átlagos élet tipikus nehézségeit, drámáit megélő ember ne találna így vagy úgy ismerősnek.

http://209.85.135.104/search?q=cache:oetvY-49cgkJ:randomskyovernomansland.blogspot.com/2008/04/alexander-mccall-smith-lom-angus.html+%C3%81lom+Angus&hl=hu&ct=clnk&cd=5&gl=hu
McCall Smith/Angus varázsa abban rejlik, ahogy ezeket a mindennapos, mégis sorsfordító pillanatokat, eseményeket, akár apró gesztusokat megragadja, elmeséli. Hogy észreveszi s láttatja bennük azt, ami mítikus, ami köthető Angushoz. Rövidke, szép kis könyv ez, régesrégi történetek és mai sztorik láncolata, egy rendkívül éleslátó, emberséges írótól, rólunk

 

A skóciai tündérek kicsike lények, kiknek kétes a természetük, haragjuk rosszindulatú.

Zöld dombok belsejében laknak,

melyek közül a kúp alakúakat szeretik – ezeknek gael nyelven sighan a nevük. Zöld dombjaikon éjjel a holdfényben táncolnak, köröket írva le, melyek színüket változtatják. A körök belsejében veszélyes az embernek elaludni, sőt már az is kész veszély, ha az embert a szürkület itt találja. A tündérek miatt keletkeznek azok a hiányzó nagy fűfoltok, amelyeket a villám sokszor vág ki a földből.

A görcs fogott marhát

a skótok “tündérlövött”-nek mondják, egyetlen elfogadott gyógymód az, ha az állatot kék búzavirággal dörgölik, amelyről bizton hiszik: visszaállítja a vérkeringést.

A tündéreknek vannak fegyvereik is

A skót felföld lakói legalább annyira babonásak, mint az írek. A pagonyban, fenyéren vagy hangafűben talált háromszögletű kockaköveket, a tündérek fegyvereinek tartják, minthogy tündérnyílhegyek.

A kelták durva bronz csatabárdjait szintén a tündérek fegyvereinek tartják. A tündérek együtt kopácsolnak szorgalmasan a törpékkel a szurdokokban, és különböző emberi tevékenységeket utánoznak. Az emberek a partra sodort lyukas köveket a tündérek poharainak tartják. A tündérek haragját csak a vízbe dobott sajtdarabokkal lehet pillanatnyilag elűzni.

A tündérek más-más ruhákat hordanak.

Általában zöldet, de a mocsarakban megfigyeltek már hangaszínű, a bozótosban pedig kőzúzalékkal és zuzmóval festett ruhákat. Ezekből kiderül, hogy a skót néplélek hisz Kóbor Tamásban, Nessie-ben, lelkük annyira fogékony, mint Borges olvasója a Holdbéli nyúlra, Cortásar képzelt lényeire az argentin olvasó, vagy Henry Michaux teremtményeire a GeneralPress Kiadón nevelkedett nyájas magyar olvasó.

Szeretnek lovagolni.

A tündérek gyakran veszik kölcsön emberek lovait, amelyekre reggel zihálva, összegubancolódott sörénnyel találnak rá az istállókban, s az is mindennapos, hogy megdézsmálják a gazdagok pincéinek legválogatottabb italait – állítják a rendszeretetükről híres skót komornyikok.

Leginkább a vízi tündérektől kell óvakodnunk,

ha a skót felföldön az Emberrablók Alan-jával találunk sétálgatni (Robert Louis Stevenson), de a repülő Sam Smallt nézett tündérek is veszélyesek (Eric Knight: Sam Small csodálatos élete), főleg ha mindeközben Rod Stewart dünnyög rekedtes hangján a Csavargó szívről.

De térjünk vissza a vízitündérekre, akik ugyanis a skót néphagyomány szerint a tavak és folyók mélyére csalogatják az asszonyokat, aranygyűrűk és kupák alakjait öltve csábítanak, és a fogságba ejtettek hét évig szolgálnak nekik a víz mélyén, mely leggyakrabban csak három napnak tűnik a gyanútlan áldozatok emlékezetében, s csak a kígyózsírból készített olaj segíthet.

 

 

Érdemes résen lenni!

Skóciában nemcsak a puding lehet megbabonázott, mint az íreknél:

“Egy teviotdale-i szegény asszony igen szerencsésnek gondolta magát, amikor egy fából készült sulykolót talált, éppen akkor, amikor a legnagyobb szüksége volt ilyesféle eszközre. Anélkül kapta fel, hogy elmondta volna a megfelelő áldást, és otthon az ágya fölé tette, hogy készen álljon a másnap reggeli használatra.

Éjfélkor nyílt a kunyhója ablaka, és az asszony egy éles hangot hallott, amely egy idegen, barbár néven szólított valakit. A megrettent parasztasszony imádságban tört ki, és méltán hihetjük, hogy ez óvta meg a bántódástól. Ez alatt az elvarázsolt háztartási eszköz lebukfencezett az ágyra, nem kis zajjal és sietséggel távozott az ablakon át..”

A házitündérek azért mások

“A skót házitündér a természetfeletti lények azon osztályát alkotja, amely viselkedésében és természetében jócskán különbözik a szeszélyes és bajkeverő tündérektől, manóktól. A házitündér sovány, borzas és vad küllemű. Napközben szeret elrejtőzni öreg házak elhagyatott zugaiban.

Éjszakánként pedig olyan fáradságos munkák elvégzésével foglalkozik, amelyekről azt gondolja, szívesen fogadja majd a család, amelynek szolgálatába adta magát. A házitündér azonban nem viszonzás reményében gürcöl. Éppen ellenkezőleg, olyan érzékenyen érinti, ha -étel kivételével-jutalmat ajánlanak neki, hogy ez biztos és végleges eltűnését okozhatja”

 

Kerekes Tamás

 

A kiadó:

Ez a történet az ír-skót hiedelemvilág, a kelta mitológia egyik népszerű és vonzó alakjának, Angusnak a mítoszát beszéli el. Álomhozó Angus Érosz és az ifjúság megtestesítője is egyben. Elsősorban az ír mitológiából ismerjük, de a skótok kelta hagyományaiban is megjelenik.

A kelta mitológia gazdag és varázslatos világát halandók és istenek lakják. Felöleli a párhuzamos univerzumok eszméjét, belefér evilág és másvilág. A másvilág jeleket hagy ebben a világban – hegyeket, dombokat, tengeröblöket; a mitikus helyszínek pedig gyakran valóságos földrajzi helyek tulajdonságait viselik. A mitológia fittyet hány az időrendnek, még akkor is, ha a későbbi ír mesékről tudható, hogy a történelem mely szakaszára vonatkoznak. Angus a korai történetek szülötte – a történelem előtti időkből származik.

McCall Smith saját regénye elé írt bevezetőjéből is kiderül, hogy nemzetközi mítosz-sorozatunk valódi gyöngyszemét tartja kezében most az olvasó, melyben napjaink valóságát egy a felnőtteknek szóló, csodálatos mese szövi át. Alexander McCall Smith az egyik legjelentősebb skót regényíró. Az Első női detektíviroda című regénysorozatával az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban rendkívül népszerűvé vált szerző, több mint ötven kötettel, s emellett az orvosjog tudományának doktora is. Viaszgyerekek című elbeszéléskötete alapján díjnyertes filmalkotás készült.

Nyájas isten, jóképű és játékos, aki megihletett olyan modern költőket, mint Yeats (A vándorló Aengus dala), és nyomot hagyott olyan andalító skót altatódalokban is, mint az Álom Angus. A kelta mitológia gazdag és varázslatos világát halandók és istenek lakják. Felöleli a párhuzamos univerzumok eszméjét, belefér evilág és másvilág. A másvilág jeleket hagy ebben a világban – hegyeket, dombokat, tengeröblöket; a mitikus helyszínek pedig gyakran valóságos földrajzi helyek tulajdonságait viselik. A mitológia fittyet hány az időrendnek, még akkor is, ha a későbbi ír mesékről tudható, hogy a történelem mely szakaszára vonatkoznak. Angus a korai történetek szülötte – a történelem előtti időkből származik.’ McCall Smith saját regénye elé írt bevezetőjéből is kiderül, hogy nemzetközi mítosz-sorozatunk valódi gyöngyszemét tartja kezében most az olvasó, melyben napjaink valóságát egy a felnőtteknek szóló, csodálatos mese szövi át.”

 

 

Utóirat:

www.folder.hu

 

Minden év november harmincadikán kellő tisztelettel és pompával ünneplik meg a skótok egyik védőszentjük, Szent András névnapját (St Andews Day), legyenek bárhol is a világban – írja a skocia.hu. Skócia zászlaja, a kék alapon fehér kereszt (sokak szerint elnyújtott iksz) is Szent Andráshoz kapcsolódik. A fehér kereszt nem más, mint a Saltire, azaz Szent András keresztje. Ilyen alakú keresztre feszítve halt mártírhalált Szent András Kr. u. 70-ben. Azóta ez a kereszt lett a skótok nemzeti azonosságtudatának jelképe.

 

András sokáig halászként dolgozott, mielőtt Jézus követője lett. Később Kis-Ázsiában, Macedónia területén, illetve Dél-Oroszország területén hirdette az igét, az oroszok azóta szintén védőszentjükként tisztelik Szent Andrást. A római vezetés azonban ellenséget látott benne, ezért kivégezték. Csontjait elásták, majd körülbelül háromszáz évvel később a hódító Nagy Konstantin kiásatta és elvitette azokat Konstantinápolyba.

A legenda szerint nemsokára egy görög szerzetes (mások szerint egy ír), bizonyos Szent Regulus volt az, aki kimenekítette a maradványok egy részét. A szerzetes álmában üzenetet kapott, amelyben arra figyelmeztették, hogy Szent András csontjai veszélyben vannak. Az angyal arra kérte, hogy a maradványokat vigye olyan messzire, amennyire csak bírja. Regulus, betartva az utasításokat, elhozott egy fogat, egy karcsontot, egy térdkalácsot és néhány ujjat azok közül, amelyeket a sírhantban talált. Az ereklyékkel aztán meg sem állt Skóciáig, mégpedig Fife grófság észak-keleti partvidékéig, ahol egy Kilrymont nevű városkában rejtette el őket. Ez a város a mai St. Andrew’s, amely nemcsak egyetemi életéről, de golfkultúrájáról is világhíressé vált.

Egy másik legenda szerint, amikor II. Angus király a skótokat és a pikteket az angolok ellen vezette, éjjel látomást látott. Szent András jelent meg álmában és arra bíztatta: ha hisz Istenben és a győzelemben, a győzelem sem marad el. Angus másnap reggel a csatamező két oldalán két hatalmas fehér Szent András keresztet látott, mögötte a kék éggel. (Innen a skót nemzeti lobogó) Angus kivonta kardját és legyőzte az angolokat.

 

Szerző: Kerekes Tamas

Okos pilóta alagútban nem katapultál hírlapíró vagyok

“Skót tündérmese” bejegyzéshez 5 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?