Multicégnél dolgozni

Mikor vagy boldogabb? Ha elnyered a megpályázott állást, vagy ha kirúgnak?

A felvételi interjún Nagyfőnök fogad, ami gyanús.

Később kiderül, Exkollégám dolgozik itt, meglátta az önéletrajzom, mindig jóban voltunk, beajánlott. A beszélgetés formális, tudom, felvettek.

Már első munkanapon hatalmi harcok közepében állok, több Kisfőnök is szeretne egy magasan képzett Beosztottat maga alá.

Először Szerényképességűhöz irányítanak, velem akarja elvégeztetni azt a munkát, amit egy éve megkapott, de még semmire nem jutott vele.

Zárt ajtók mögött folyó vezetői meetengelések után következő héten már egyetemi Évfolyamtársam a főnöknőm, első beszélgetésünkön világossá teszi, ő sokra vitte, velem ellentétben.

Kiosztja a munkát, kiküld a büfébe, visszafelé ugorjak be a csekkjeivel a postára.

Valaki elárulja, azért olyan sok a feladatom, mert régebben hárman dolgoztak ezen a területen, most egyedül vagyok. A költségtakarékosság ide is elért, a Nagyfőnök golf klubtagságija évről – évre drágább, valamin be kell hozni.

Nagyfőnököt majdnem mindenki utálja, de nem azért amilyen, hanem mert nemeurópai, ennyi rasszistával még nem találkoztam soha egy rakáson.

Nagyfőnök észreveszi rajtam, engem nem zavar, hogy ő nemeurópai, egy hónap múlva már ő a főnököm. Megvéd a Kisfőnökök pitiáner piszkálódásaitól, de vele sem könnyű.

Férfi létére a női wécét használja. Betegesen fél a fertőzésektől, amit itt nálunk, a fejlődő világ végén, Budapest belvárosában össze lehet szedni. Csak tartósítós, zacskós kajákat eszik, nehogy valami baja legyen. Azt hiszem, még tőlem is fél. Néha sajnálom.

Hamar rájövök, szakmailag nulla, gyarmati tisztviselőnek küldték ide. A kiejtését sem értem mindig, de visszakérdezni nem szabad, mert kritikának veszi.

Újabb két ember munkáját kapom meg, a telefonom állandóan cseng. Megtanulok úgy dolgozni, hogy valamiről beszélek a telefonban, és közben másról írok a számítógépen.

Van, aki egész nap internetezik, háromórás ebédszünetet tart, elnézik neki.

A bili akkor borul, amikor Nagyfőnök elő akar léptetni. Kevés fizetésemelést is adna, szerinte inkább a karrier a lényeg. Még több munkám lenne. Olyan feladatok, amik egyáltalán nem érdekelnek. Nagyfőnök rossz emberismerő, nem tudna annyit ajánlani, hogy elvállaljam. Már régebben eldöntöttem, nem fogok itt karriert befutni, egyáltalán, sehol nem akarok ilyen karriert befutni.

Összeveszünk Nagyfőnökkel az előléptetésemen, megfenyeget, ki fog rúgni. Nem tudja, már egy ideje úgyis itt akarom hagyni őket. Nem fogja fel, miért nem esem kétségbe. Megbánta az egészet, de mivel hiú, nem visszakozik, és ez sokba kerül a cégének. Utolsó napomon a legszakadtabb cuccomban jelenek meg, aláírom a papírokat és KISZABADULOK.

Szerző: Sági Anna

A trendet nem követem, hanem diktálom. Éljenek a bobók! (bourgeois bohemian) Nagyvárosi filantróp vagyok. Cosmopolita, egészséges mértékben sznob és úrinő. Tudom, mikor illő megjelenés a black tie és hogy kell használni a halkést. Ja, és gondolkodásom erősen irónikus. Úgyhogy csak óvatosan:)

“Multicégnél dolgozni” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Nem:)
    Főleg, ha ügyesen kötöttél munkaszerződést….
    Komolyra fordítva: ha úgyis el akarsz menni, és megteszik neked azt a szivességet, hogy felmondanak, akkor nem szabad közös megegyezéssel kilépni.

  2. Pontos látlelet.
    Na nem saját tapasztalatból mondom, a fiam beszámolói alapján. Ő különben azt csinálja (pszt, maradjon köztünk :), hogy rendszeresen jár állásinterjúkra (pedig most is szemérmetlenül sokat keres szerintem – korához és képzettségéhez képest :), és amikor nagyon ráun a munkára, vagy a főnökre, akkor veszi a kalapját. (Épp elégszer kiszúrtak már vele ahhoz, hogy ne legyen lelkiismeretfurdalása.)

    De persze, valahogy, mégsincs ez jól így…

Vélemény, hozzászólás?