Lecsap a Kárpát Kommandó

bohócavatás

“De szánalmas!”, “Na végre valami jó! ez tetszik!”, “Most már nem kell megmagyarázni miért bohócok az alterosok! Die-in: földön fetrengés…” “Utálom a bohócokat, ha alteros hippik akkor meg méginkább.”
Belátható időbeli késéssel ugyan, de végre kész az Egyedül Üdvözítő Médium legújabb tudósítása. A Rebel Clown Army (kb. Forradalmi Bohóchadsereg) honi szekciója Kárpát Kommandó néven alakult meg, és első bevetésére az Ungárise Gárda bakaavatóját szemelte ki magának
A sikeren felbuzdulva holnap, azaz szombaton újabb bohócokat avatnak a Szent György téren délután három órakor és várnak minden szimpatizánst díszsorfalat állni piros orral – festettel vagy felvettel -, de akinek nincs, az se bánkódjon, ott bepirosítják neki, ha kívánja.
Jelentkezés: zenobohoc@gmail.com
Honlap: http://lmv.hu/karpatkommando
A Bohóchadsereg egy performansz, véleménynyilvánítás és módszertan: egy archaikus műfajt elevenít fel, ezt mint nagyítótükröt tartja az emberek arca elé. Bohócjelmezben a gesztusok, a hangok, a vélemények megnagyobbodnak, groteszkké válnak, de egyúttal meglehetősen explicitté is. Megszűnik a finomkodás, a mellébeszélés; a konfrontáció egyértelművé válik, mégsem olyan durva és fájdalmas, mintha mindezt a saját arcával vállalná az ember. Ez nem önmagunk eltagadása, hanem a bennünk élő bohóc, a bennünk élő dühös vagy bohókás, bájos vagy bamba alteregó felszínre emelése, önmagunk kifordítása: a fonákunkat kifelé, mert a fonákunkon sokkal jobban látszik a valóság. Mindaz a valóság, amit autoritások eltitkolni igyekeznek.
Sokan kérdezik: nem félünk-e, hogy laposra vernek minket, amiért provokálunk? Nos, azért provokálunk, hogy ne verhessenek laposra.
Voltak olyan pillanatok, fent a várban, amikor őszintén megijedtünk. Civilruhás rendőrök és gárdaszimpatizánsok kevert tömege vett minket körül, és olyan jeges, megvető nyugalommal kezletek minket a közegek, mintha a huszadik kivégzést intéznék aznap reggel. Voltak árpádsávval rohangáló emberek, akik nem tudták, hogy mi nem velük vagyunk, és kiabálták hogy ‘kitartás’. Csak halványan mertem odaszólni, hogy ‘betartás’. Zénó jóval bátrabb volt, ő nem szeppent meg úgy mint én, de őt is kiverte a víz. Fenyegető volt az, ahogyan bántak velünk, ahogyan a beazonosíthatóságunkat követelték rajtunk, ahogy megpróbáltak számba venni, és mi igencsak gyengén álltunk ellen. Amikor a bohóc identitását követelik, akkor nyújtsa át a piros orrot – ez a bohóc identitása. Érzékelhetően akkor voltunk a leggyengébbek, amikor féltünk. Az tartotta bennem a lelket, hogy kamerákkal állnak körbe minket, köztük a mi emberünk is. Amikor a rendőrök végeztek az adatainkkal – birtokba vették a lelkünket: számszerűsítettek – és már nem álltak kettőnk között, újra egymással játszottunk és megjött a hangunk. Ettől a ponttól érezhetően felülkerekedtünk a helyzeten.
A nyilvánosság és az önbizalom olyan hatalom, ami messze felülmúlja a testőrök hatékonyságát. A nyilvánosság és az önbizalom olyan hatalom, ami messze felülmúlja a testőrök hatékonyságát.
Az ungárise gárda, a rendőrség, a bürokrácia mind arra törekszik, hogy minket önmagunk fegyelmezésére rávegyen. Ők csak a legritkább esetben fegyelmeznek fizikailag, legfőbb hatalmuk azonban az a belénk plántált félelem, az a szuperegó, ami megakadályoz minket a tetteinkben még azelőtt (!), hogy azokat elkövetnénk. Erre való az, hogy az iskolában egyenesen kell ülni és nem tehetjük fel a lábunkat; ezt szolgálja a megalázó üvöltözés a hadseregben; ez a funkciója a millió-millió tiltásnak az utcákon. Ezek a szabályok nem az életünk megkönnyítésére jönnek létre, hanem az operacionalizálásunkra.
Meg kell mutatnunk, hogy nem ijedünk meg tőlük; hogy nem működnek a módszereik, mert mi továbbra is kimegyünk és bohócruhában vagy menyasszonyi ruhában, énekelve vagy oktatva, de továbbra is jelen vagyunk, nem vesztünk el és nem hunyászkodunk meg. Az alternatíva létezik.
A puszta létezésünk artikulációja olyan védőburok, ami nem pusztán hírértékké tesz minket – ez különbenis elég nevetséges cél így önmagában -, hanem annál nagyobb értékké, szubjektummá: megvernivaló egyénből személlyé válunk, és egy személyt, aki a másik szemébe néz, jóval nehezebb megütni.
Ezért mindenkit várunk, hogy bohócot csináljon magából és így mondja el: köszönjük, nem kérünk a fegyelemből. Minket nem kell önmagunktól megvédeni.
Becksim: bohócok
A bohócok szerintem irtó félelmetesek, nem tudom, hogy melyik féleszű felnőtt találta ki őket, de én kisgyerekként eléggé tartottam tőlük.
Nyilvánvaló, hogy egyesekben a bohóc rossz emlékeket idéz, félelmet kelt, szóval nem kéne ilyennel viccelni, sőt, kezdeményezni fogom egy 16 párti nemzetközi (sőt csillagközi) sajtótájékoztató AZONNALI összehívását!
Valamint Sólyom, torgyán és kunbélánékunbéla haladéktalanul valljon színt, vagy határolódjon el a jelenségtől!!!

Szerző: Kerekes Tamas

Okos pilóta alagútban nem katapultál hírlapíró vagyok

“Lecsap a Kárpát Kommandó” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?