Korunk iróniája

oly finom, mint autóink utastérzaja: eszközt kell beleépíteni, ne indítsunk rá a már járó motorra.

Erdő mellett nem jó lakni

Sok fát kell ott hasogatni

                                        

                                               -ide iróniánk, oda az etnó -divat: nem sokat érzünk már az e sorokban rejlő finom és irígy iróniából.

         Kevesen vagyunk már, akiknek fát kellett hasogatnia.

         Nem holmi kis virtuóz tábortűzrakásról beszélek.

         Hát akkor hogyan képzelhetnénk el a széles pusztátában lakó, szalmával fűtő ember irígységét.

         Aki erdő mellet lakik, mire a kerülő körbejár, csak fölhasgathat egy pár napra való fát.

         A mezőbeliek meg könyöröghetnek gallyszedésért. Avagy a tövit törettetik vélük a gallyhoz jutásért.

         A szalmával való fűtés büdös, füstös, egész embert igénylő huzamos feladat.

         Míg a fa kevés piszokkal, tartós, hosszú időkre másfelé nézést hagyó dolog.

         Egy jó tuskó megfelő tűzhelyben eldolgozgat egész éjjel.

         A fahasogatás még hagyján. Amikor az ember már tudja, hogy azt mindig a növekedés ellene -eránt kell tegye. És van már néki szöme a görcsök mellé futó szálakat kinézni a gurigából.

         Ma a tuskóhasgatáshoz már kevesen értenek.

         Én tudok ugyan egy embert, kinek amióta háza van, ingyen a fűtése, sőt, utóbb már fizetnek neki a tuskó kiszedéséért és elszállításáért.

         Oda állhatok, jó napot kívánhatok: Fogja -e fogja-e? Ő meg néz, mit akarok a kaszálással. Megbontta már a tuskót, most fokára fordítván üti ketté a lelkét -mert a tuskó kisebb is, meg tompítanák a csapódás erejét a gyökerek.

         Én gázzal fűtök már. Azért van egy jókora kazánom, kisebb tuskót hasgatás nélkül is bevesz.

         Még vagy harminc évig lesz gáz. Annyit egy jó fejsze kibír. Még a nyél is, hogy másikat faragjanak hozzá.

         De a fahasgatás tudománya?

         Egy tuskót szétütni?

         Mindegy lesz már erdő mellett is lakni?

Szerző: D. Gyenes István

Adjatok a citerának! Részeges, teljesen megbízhatatlan csávó voltam, . Össze-vissza hazudoztam a csajaimnak, átvertem őket. A csillagos ég nem szakad rám. A legjobb évjárat kevesebb lett velem egyel -mindenki menő lett a suliből, csak én nem. Sikertelenségem frusztrált, hibát hibára halmozván. Nem kíméltem az autómat, ami lakásom is volt egyben, már széjjel van rohadva és kis c kategóriás az eredetvizsgája. Jobbára áll és egy Ford Bronco lakóbódéval a platóján. 2007-ig szerettem volna élni legalább, akkor fölfordultam volna. Nem így történt, de ezt se bánom. Mondanom sem kell, hogy sajnálatosan bekövetkezett halálom ellenére a fittyethányásom is zavartalan.

“Korunk iróniája” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?