Jan Saudek

Lánykoromban konszolidálódó (már öltönyben, rövid hajjal, de truccból VW Typ3 1,6-tal) hippi rokonaimnál láttam ilyen műűvészi fotókat. Szerintem nem annyira műűvésziek, mint amennyire sajátosan entellektuális giccsek. Szerintem. És szerintetek?

 
VW Typ 3 1,6 L

Saudek kedvelt motívuma: Nő revolverrel.

Másik motívumvonulat: Hájragyás női alváz tartozékaival (beleértve az aranyeres segglyukat, de annak járjon utána mindenki gyalog)

www.saudek.com

Amatőr fotmívész barátném tanfolyamvezetője hírdeti Saudek igéit. De gyanúum szerint inkább ingyen modelleket toborozna a csapat nőtagjai közül…

Jan Saudek photo.jpg 

Nem mondom, hogy nem gonoszkodva válogattam az igazam alátámasztására…

Festő és grafikus is.

Nincs lehetõségem arra, hogy portrét készítsek mások életérõl, így tehát bemutatom a magamét. /Jan Saudek/

Jan Saudek 1935-

Fekete Vali így ír róla:

 Jan Saudek életrajzát olvasva mintha csak a saját életünk tágulna idõbeli és térbeli univerzummá. A 66 éves cseh fotográfus 1963-ban rendezett elsõ önálló prágai kiállítása óta évrõl évre egyre ismertebbé vált világszerte. Mûveit Prágát követõen elõször az USA-ban állították ki, majd Svájcban, Belgiumban, Németországban, Hollandiában, Franciaországban, Finnországban, Japánban, Izraelben, valamint Ausztráliában is. Évente legalább négy-öt tárlata látható a világ legkülönbözõbb pontjain. 1990-ben Párizsban jelentõs kitüntetésben részesült (A mûvészet és irodalom lovagja). Rá jellemzõ módon életrajzában azonban nem említi ezt a momentumot.

Önéletrajza egyfajta sajátos szubjektivizmusról árulkodik: számára az élet szinte csak képekben, sajátos hangulatokban, találkozásokban, szerelmekben, tényszerû adatok helyett inkább érzéki valóságában ragadható meg. Miként fotóin is.

Mégis, az érzékileg megragadott pillanat a képek kontextusában (málló, penészes falak, hervadó virágok, koponyák, esztétikailag hibátlan testek vagy épp materialitásukban tobzódó idomok, hústömegek, leplek és szakadt harisnyák) a barokk gazdagság és a szecessziós dekadencia egységét sugározzák. Harminchárom évig gyárban dolgozott: reggel hattól délután háromig, fotózni csak munka után, gyakran villanyfénynél tudott. A mûterem, a málló vakolatú szoba pedig nem keresve talált enteriõr: ez volt bérelt szobája. S ez lett az a keret, amely idõtlenné avatja mûveit. 1951-ben kezdett fotózni, ekkor készítette elsõ fekete-fehér, majd késõbb színezett képeit. Elsõ ismertté vált képein a hatvanas évek, a hippikorszak Kelet-Európában ellentmondásosan felszabadult-elfojtott hangulatát ragadja meg (Bakancsos Mária-Magdolna). 1984-ben végre tagja lehetett a Cseh Vizuális Művészek Alapítványának és így kiléphetett az üzembõl, ahol addig dolgozott. 1985-ben szert tett egy kis padlásszobára, ahol sötétkamráját is berendezhette. Azóta is itt él.

Nem tudom… végülis egy írótól azt hallottam, hogy az írásművészet célja a kellemes sörözés. És ha ezt fizetik meg a yuppie (jó, hát bobo) lakásokba dekor-ként, akkor ilyet kell fotózni…

Ez az a kateg, amire azt szoktam mondani: Jó -de nekem nem tetszik.

Szerző: Takarítónő az akadémiánál

Az akadémiánál dolgozom. Az akadémiánál dolgozom. Félállásban, másfél műszakban. Úgyhogy tudom, amit tudok.

“Jan Saudek” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Egyszer összeakadtam egy festőművésszel, aki a megélhetés miatt svájci megrendelésre futószalagon készített gombolyító macskákat ábrázoló édibédi képeket.
    Valahogy ez ugrott be elsőre a képek láttán.

Vélemény, hozzászólás?