Használtcikk

Az eladás lélektana.
Hogyan alkudjunk bolhapiacon? Ha az első vevő férfi, akkor jó lesz a nap.

Hajnalban már ott volt a piacon, mint minden szombaton. Hónapok óta nem volt szerencséje, rossz kézzel nyúlt bele mindenbe. De ma megfordul a szerencse majd, a tál miatt. A tál – amit vidéken vett. Rég volt hasonlóan értékes és ritka darab a kezében. Utolsó ezreseit számolta le érte, pénz nélkül indult el otthonról. A többi kacatját nem is vitte magával. Ha van egy jó darabod, ne keverd be a szemét közé. A műkincsnek tér kell, érvényesülési lehetőség.

 

Óvatosan maga elé tette a földre, és várta a férfi vevőt. Persze, hajnalban nők kevesen vannak, de ki tudja. Mindenkit ismert, ilyenkor a piac még zárva, csak a kereskedőket engedik be. Talán még egymásra is licitálnak majd a tál miatt, vettek már ki egymás kezéből kvalitásos dolgokat belvárosi galériások, majdhogy nem verekedés volt múlt héten egy képért, ami persze csak olyan volt, mintha, de mégis, a lehetőség szaga ilyenkor a fejébe száll a nagymenőknek.

A sötétben az elemlámpák fénycsóvája többször is a tálra esett, rövid ideig megpihent rajta, majd továbbszállt. Világosodott. A tál senkit nem érdekelt. Érezte, hogy éhes, a büfé már kinyitott, de hiába, ott hitel nincs. Lehet, hogy mégis hozni kellett volna a többi árut? A piac hirtelen benépesült. Máskor élvezte ezt az bazári hangulatot, a nyüzsgést, a kiabálást, a tömeget, de most fájt a gyomra az ürességtől. A feje is megfájdult. Női vevő is jó lenne, sőt lehet tőle akár gyerek vagy öregasszony is, csak kérdezné valaki – mennyi?

Nem döntötte el, mit mondana. Attól függ, ki kérdezi. Igazából pontosan nem tudta, mennyit ér, majd valami elképesztően magas árat mond, abból lehet alkudni.

A kereskedők és a törzsvevők kezdtek eltünedezni, ismeretlen arcok, turisták vadásztak a nagy fogásra már. A késő délelőtti közönség. Persze pár ezrest ezekből is ki lehet préselni, de többet semmiképp. Legalább az ára jönne vissza. Lassan dél lett. Unta magát, a büfé felé nézegetett, majd döntött.

Elég a tálat csak kicsit, feltűnés nélkül előrébb tolni a földön. Ha nagyon útban van, az sem jó. Nem kellett sokat várnia. A középkorú, láthatóan az autópiacról véletlenül idetévedt férfi rálépett. Látszott, hogy megijedt, hirtelen sokan lettek körülöttük, egymás szavába vágva magyarázták, hogy milyen értékes darabot tett tönkre. Vita nélkül fizetett, a cserepeket nem kérte a balek. Két rántott hús kenyérrel, uborkával. Még a kávé is belefért a végén, persze csak hab nélkül.

 

“Használtcikk” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Ajánlom mindenki figyelmébe a pécsi vásárt, kihagyhatatlan, és elképesztő, miket lehet kihorgászni az értéktelen holmik közül. Néhány árus azért mellesleg jól menő orgazda is lehet érzésem szerint…

Vélemény, hozzászólás?