És a Nő?

Lánykori publicisztikám. Azt hiszem, emiatt nem lettem ~tikus-

Ez  a kérdés igen közel van a Lét-kérdéshez.

Házam délnyugati sarkában van az oltárom. Az azon elhelyezett könyvek jórésze jobb, okosabb gondolatokat tartalmaz ebben a kérdéspontban. (Nincs kiterjedése.) Ismerek egy módszert, de most szégyellném alkalmazni.

Nemrég azt tanultam egy könyvből, hogy az irodalom célja: az írónak legyen alkalma minél többször finom, habos sörrel teleinnia magát. Ezt úgy kell érteni: kellemes élet. Ehhez pedig a nők is hozzátartoznak. Az ember (író) beírja magát dondzsovanninak. A többi a kékharisnyák dolga, akik mint moirák, szövik az élő legenda leplét. (Moirágta írói lepel,) Utána már tényleg nincs más hátra, mint esténként borsos tojásrántottát enni, és kellő számú, színű illatos óvszert magánál tartani. Jönnek a nők. Feketék, vörösek, szőkék, fehérek és fahéjszínűek; ordasodvú kiéltek, mohó kis szüzek; vagy akik nyugodt öregségüket a jogutódnak járó díjakból szeretnék biztosítani. Csakhogy nincsenek kékharisnyák. Feketék, halványkékek, Grupik.

Mainapság, ha AZT akarja az ember, folyton, akkor egyszerűbb, ha hevimetál-gitárossá lesz. Nem túl bonyolult, megtanulja azt a három akkordot, és kész.

– Vagy ha nem, -akkor legyen basszer, az csak három

hang, s a zsűri (közönség: csajok) úgysem tudja, mi a különbség.

És akkor az ember (hevimetálgitáros) megkapja azt a nőt. Egy idő után teljesen mindegy, kit. Mondjuk január van, 14° Fahrenheit. Szépen beveti a nőt a VW mikrobusz hátuljába egy farmerbekecsre, ha türelme van, vetkőztet. Lehúzza róla a lovaglócsizmát, harisnyafarmert, tigrismintás műselyemblúzt, szivacsbetétes melltartót. Ráveti magát, lecsókolja róla azt a hétféle kozmetikai szert, amit magára hordott. A nő még mindig olyan, mint a penge. Vág. Combjait kissé összezárja, összpontosít az arcára, hogy szét ne hulljon azzá, ami. Egy hevimetálgitáros nagyon ért a nőkhöz, belecsókol a nő vállgödrébe, aztán mellbimbóit veszi sorra. A nő koncentrál, sikkant egyet, kicsit rekedtre sikerül, végigskálázza a négernő éjszakáját. Csak múlna el ez rólam, gondolja; gyere, gyere, mondja a hevimetál-gitárosnak. Hangolnom kell még, suttogja; egy grupi ilyenkor már tudja, mit kell tennie s lejjebb csúszik, de a grupi, az nem nő, barát inkább, nőnemű ugyan, de az csak egy dolog, szóval mindig van nála Fender-pengető, E1-es húr, tyúkbél, szódabikarbóna, kiscsajok címlistája posztinorral stb. A nő gondolkodik, mit tegyen, azt azért mégsem, annyira azért nem ismerem; mondj valami trágárat, jut eszébe barátnője tanácsa. Mond hát valami trágárat, erre a hevimetál-gitáros beindul, lehunyja szemét, koncentrál. Janis és a Full Tilt Boogie Band, Try; a nő közben megpróbálja ajkait szabaddá tenni, kicsit magához is nyúl, hogy ne legyen annyira száraz. És most Axel Rose-ra gondol. Végre, mondja, maga előtt látja Axel Rose-t, pilóta. Dzsekiben, vöröskék kockás flanellingben és sportshortban, tornacipőben.

És akkor szépen, gyorsan, egyenként, elélveznek.

A férfi, a hevimetál-gitáros; a nő, a gyógyszertári asszisztens.

Ekkor beszól a ród: „Lojókám, ehun a tengely, hova tegyem.”

Fogjad, azért fizetlek! Ezt keményen mondja.

A nő közben öltözik, mos’ kurvának gondolsz, kérdezi; annak, mondja a férfi. És a többi. A nő el. 

S ekkor a gitáros magához veszi a legszentebb női idol, A Fehér Fender Stratocaster endékás másolatát, összekapcsolja kis, telepes erősítőjével, gyöngéden ráhajol, üvegre hangolja, tenyerét bőrkendővel törli meg, a húrokat is. És játszik. A Samba Pa Ti-t vagy a Sunshine of Love-t. Készsége válogatja.

És a nő, a férfi KETTŐT akar. (Sajnos, ma már. Mint ebben kisded történetben.)

Azután a férfi (hevimetálgitáros) előveszi fekete, örökhatáridő-naplóját, s jegyzést tesz. Gondolkodik, bekarikázza-e. Nem, azért azt nem, gondolja. A 3474. vonás.

A nő, lánypajtási között egy büfében. Az egyik a hűtőládán ül, divatos poszt-technopop kreációt hallgat. Könnyei folynak felhúzott térdeire. A másik:
„Most már kikapcsolom azt a szart, ha tovább ha1lgatod !” Közben a vevőket szolgálja ki:
két vidéki parasztgyereket. A nő pedig mesél: „…két lemezük is van, benne voltak a bétótba’ a tévében.” „És jó volt?” – kérdezi, miközben kecsapot kanyarít a hamburgerre. ‚Mit képzelsz – mondja felháborodottan-‚ egy állat az.”
Háj! – köszön el a két paraszt: Axel Rose és Slash, álruhában.

Szerző: D. Gyenes István

Adjatok a citerának! Részeges, teljesen megbízhatatlan csávó voltam, . Össze-vissza hazudoztam a csajaimnak, átvertem őket. A csillagos ég nem szakad rám. A legjobb évjárat kevesebb lett velem egyel -mindenki menő lett a suliből, csak én nem. Sikertelenségem frusztrált, hibát hibára halmozván. Nem kíméltem az autómat, ami lakásom is volt egyben, már széjjel van rohadva és kis c kategóriás az eredetvizsgája. Jobbára áll és egy Ford Bronco lakóbódéval a platóján. 2007-ig szerettem volna élni legalább, akkor fölfordultam volna. Nem így történt, de ezt se bánom. Mondanom sem kell, hogy sajnálatosan bekövetkezett halálom ellenére a fittyethányásom is zavartalan.

“És a Nő?” bejegyzéshez 21 hozzászólás

  1. Hát előszöris Sissy, a groupie, az aztán nő! Írd be a keresőbe: Girls Together Outrageously
    Akkor láthatsz igazi groupie-kat.
    Pl Karafiáth Orsi élete is kellemes, és nem kell neki feszt aggódni, hogy van-e tiszta haris’a vagy zokája.

  2. Majd holnapra felrakom a buszsofőrös tárcanovellám, oszt abból jól kiderül. Borította már rám feminista a konyhaszekrényt azért!
    De most mit csináljak, ha egyszer ez így megy.
    Ismertem olyan 62 éves buszsofőrt, akinek több nője volt, mint valódifoga. (Az felesége 20 éves, kisbabával várta otthon, azért kellett ráhúznia a nyugdíjra..)

  3. Rendszeresen elkéstem reggelenként egy időben, ha a vezérhim vezette a buszt, amin utaztam. Az ajtóban mindig lógott egy-két kiscsaj, azokkal trécselt, minden megállóban hosszasan állt, mindenkit beengedett maga elé.

  4. Azt hiszem, korunkban keveset foglakoznak a Veszélyes Tizenhároméves Nő -vel. Joyce Carol Oates-re alig ad találatot a googli. Holott 12 éves lányok másznak ki pincsi barbieszobájuk ablakán s mennek a dízsébe, ahol ingyen breeze -zel jutalmazzák bátorságukat.
    Kérdi a védőnő, hogy a három pasi aki megdugta… szőke-barna legalább? Ennyit tud? Nem, azt sem. Neeem, nem egymásután, az egyik 11kor, a másik 3 körül, a harmadik 4kor… Tudja, hogyan lehet védekezni? Peersze (és felmondja az iskolai és anyu- leckét) És akkor miben bízott? hát abban, hogya múltkor nem lett terhes..

  5. Mondjuk már az én úrfikoromban is a nőspasi volt a divat.
    Délután kézenfogva a gimis fiú-pasival, ha póló alá nyúlt vóna, sikoly, este meg dugás a nagypolszki piros műbőrülésén hátul.. (a Postinort csak későbben vezették be, úgy ’77 körül?) Falusi lyányoknak még otthon a faluban hétvégipasi (+ esetleg még egy nőspasi)

  6. Nézze, ha emiatt nem lett ~ťikus , akkor….

    És hány éve volt Ön “lyány”?

    Mondja, mindig, mindenkinek válaszol egyébként?

    Mert úgy tűnik, nem.

    És ez negatív diszkrimináció. Amit pedig nem feltételezek Önről.

Vélemény, hozzászólás?