Én is szeretlek?

Magyarul is tudó mobiltelefonom Késem. Ott leszek…, Találkozzunk -kor…, A megbeszélés elmarad… sablonjai között véletlenül felfedeztem az Én is szeretlek instant sms-t. Milyen praktikus!

Ha kedvesünk romantikus rohamában leírja nekünk azt a bűvös szót, mi két gombnyomással letudhatjuk.
Különben még megsértődne. Mert arra, hogy szeretlek, az egyetlen helyes válasz az „én is szeretlek”. És látszólag mindeketten ugyanazt mondjuk, de tényleg ugyanazt is értjük alatta?
A nők mindig szerelmesebbnek gondolják a férfit, mint amilyen az valójában, hangzik el egy W. Somerset Maugham regény alapján készült filmben. Azt nem tudom, hogy pontos idézet-e. Tényleg egészen mást gondol egy nő, amikor azt mondja, szeretlek, mint egy férfi?
Van egy pasi, hagyjuk magunkat meggyőzni, hogy szeret. Mikor már teljesen biztosak vagyunk benne, akkor tesz valamit, amitől ott állunk leesett állal, és nem értjük, hogy ő, hogy nem érti, mi a bajunk. Mert neki a „nagy szerelembe” még beleférhet ez-az, pl. hogy meghív egy italra valaki mást. Imerős?
De végülis nincs ezen semmi csodálkozni való, elvégre másképp tanítanak meg a szerelemre egy nőt, és másképp egy férfit. Egy nőnek szerelmesnek lenni akár életcél is lehet (aminek beteljesülése a házasság), míg a férfinál – elvégre ez is csak egy érzelem, ami az erősebbik nemnek tiltott zóna – olykor egyenesen titkolni való szégyen, gyengeség, amiért a többi férfi csak ugratja.
Germaine Greer szerint (lehet, hogy nem pont így gondolta, rég olvastam, valaki javítson ki, ha hülyeségeket írok – inkább csak azért említem, hogy ne gyertek itt nekem a copyright-tal) a romantikus szerelmet a nőknek találták ki. Egy kis beetetés, aminek köszönhetően skrupulusok nélkül, önként „odaadhatja” magát az imádott férfinak. Mert a nő számára a szex „bűn”, társadalmi konvenciók tiltják számára a promiszkuitást: így, ha a nő tényleg eleget tenne a rá szabott erkölcsi normáknak, a férfi nem kaphatná meg, amit akar.
Na, de ha tegyük fel szerelmes, és ezért botlik, fel van mentve! Valami ilyesmiről szól az összes leányregény… De valóban női betegség, hogy nem tudjuk különválasztani a szerelmet a szextől? És azt gondoljuk, hogy a szexet azt teszi igazán jóvá, hogy mit érzel a partnered iránt? A szerelem tényleg az a mézesmadzag, amivel a pasi ráveszi az „erkölcsös” nőt a szexre, és egyben bebiztosítja magát, hogy másnap nem keres magának egy új partnert (- mert hát nem lehet naponta szerelembe esni)? Igaz, cserébe kicsit jobban meg kell dolgoznia, és némikepp értenie kell a csábításhoz.
A nő valódi függetlenségének alapfeltétele lenne, hogy leszámoljon végre a szerelem illuziójával, és merjen a szex kérdésében is tisztán racionális lenni? Persze nem azt vonom kétségbe, hogy létezik-e egyáltalán „szerelem”. Valami van. Megvan a maga bio-kémiája, pszichológiailag leírt jelenség, mindenki ismeri a „lepkék a hasban” bizsergető érzését. De az, hogy ezt ki hogyan értelmezi, egyénenként változhat, és mégicsak attól függ, hogy hogyan tanítottak meg minket szerelembe esni. Vélemények?

Lilith
Találta
Szasa Kolesznyikov

 

 

Szerző: Kerekes Tamas

Okos pilóta alagútban nem katapultál hírlapíró vagyok

“Én is szeretlek?” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. “A szerelem mint idea létezik csak, ami az olvasmányélményeink nyomán kialakult utópián alapul, hogy létezik egy ilyen tökéletes érzelmi együttlét-állapot… az emberiség nagy része által megélt férfi-nő kapcsolatban nem is létezett soha” – mondja egy interjúban Mészöly Miklós.

    akkor meg miről is beszélünk?

  2. Viszont a szerelem: Én nagyon sokszor éreztem magam szerelmesnek, bár kétségtelen, hogy sosem tartott sokáig. Ideám a szüleim házassága: Rövid ideig tartó heves, hosszú ideig tartó erős szerelem után kitartó szeretet. Egymás iránti gyengédségük, türelmük a kisközösség (család) nagy erejének kiapadhatatlan forrása volt.

  3. havercsaj
    Szakbarbár (ez a Dierssen), a mai túlspecializálódás átka. Némely mesterséges-intelligencia kutatók meg vannak győződve róla, hogy hamarosan (50-75 év) a szuperintelligens robotok kutyái leszünk… :)))

  4. Peter: na ne má! azok a kutatók nem is annyira intelligensek. Tudhatnák, hogy az ember a legcsodálatosabb. Az intelligencia csak egy dolog.

    Egyébként hajlamos vagyok Bakonyi Marival, pontosabban Mészöly Miklóssal egyetérteni a szerelemről. Ábránd csupán.

Vélemény, hozzászólás?